bűvölet fn 3B

1. (/vál) ’csodás, természetfeletti, mágikus erők segítségével végrehajtott cselekedet(ek összessége), ill. annak leírása’ ❖ fordúl legtitkosb bűvöletekhez (1851 Egyed Antal ford.–Ovidius C1553, 40) | [a falu bírája] a boszorkányi bűvöletet űző pásztort befogatta, a tanács törvényt látva, halálra itélte (1873 Orbán Balázs CD22) | Magikus papyrusok. Ezek jobbára szerelmi varázslatokat és bűvöleteket tartalmaznak (1904 ÓkoriLex. CD28) | Amióta a lézert felfedezték, sok ember számára ez a bűvölet körébe tartozó tudományos csoda (1997 Természet Világa CD50).

2. ’csodás, természetfeletti erő, varázserő, bűverő’ ❖ a házi ur, komor homlokával, egyedül szakasztva meg az árnyot s csendet egyenlő lépteivel, meglehetősön hasonlott bűbájoshoz ki őket bűvölete varázsa alatt tartotta (1843 Récsi Emil ford.–Sand 8389001, 38) | Mint egy látomány, mint egy éjféli kísértő lélek közelített […] a légben lebegni látszó alak Miklós felé, nagy ragyogó szemeiből bűvöletet árasztva (1884 Jókai Mór CD18) | mintha pokoli bűvölet űzné velünk gonosz játékát (1897 Zichy Antal CD55) | alávetik magukat a bűvöletnek és káprázatoknak, ami belőlem árad… (1936 Karinthy Frigyes CD10) | Nincs bűvölet, varázsszer, így hiszem, mely az ébrenlét poklából kiváltna (1939 Zelk Zoltán CD10).

3. (rendsz. birtokszóként) (vál)(vminek, vkinek) a természetfeletti erőhöz fogható hatás(a), varázs(a)’ ❖ [az alvajárót] egy titkos és parancsoló erőnek bűvölete akaratja ellen [vezeti] (1854 Kemény Zsigmond C2613, 75) | Az erőszak bűvöletében mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk! (1937 József Attila 2045029, 5) | a német szuggesztió, amely szinte már moccanni se engedte az óriáskígyó bűvöletébe esett nyulat (1945 Darvas József 9101014, 82) | két antik költő bűvöletében éltem. Horatiuséban és Pindaroszéban (1971 e. Devecseri Gábor 9108015, 47) | figyeljük meg, hogy milyen bűvölettel hat mindenütt a világ vezető elitjére a globális kulturális harc szuggesztív képe (1997 Országgyűlési Napló ford. CD62).

4. ’vmely természetfeletti v. ahhoz hasonló, csodás erő hatása következtében létrejött (tudat)állapot’ ❖ a’ fiatalabb legpezsgőbb vérű nemzedéknek ő [ti. a Pesti Hírlap szerkesztője] a’ hőse, ő a’ kedvencze […]; szavai tehát, míg ezen fascinatio, ezen varázs tart, mázsanehézségüek, és mind azoknál, kik e’ bűvölet’ körében léteznek […] axiomafényüek (1841 Széchenyi István C3876, 87) | a kincs büvölet alatt lévén, kihozni nem lehet (1868 Orbán Balázs 8340002, 28) | [Pompejiben találtak] összeölelkezett párokat, akik nem vették észre bűvöletükben, hogy a Vezúv lávája szakad be a háztetőn (1921 Krúdy Gyula CD54) | A mesés szépségű [Karib-]szigetek az utazók egyre újabb generációit ejtik bűvöletbe (1998 Új Könyvek CD29).

Sz: bűvöletes.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

bűvölet főnév 3B
1. (/vál)
csodás, természetfeletti, mágikus erők segítségével végrehajtott cselekedet(ek összessége), ill. annak leírása
fordúl legtitkosb bűvöletekhez
(1851 Egyed Antal ford.Ovidius)
[a falu bírája] a boszorkányi bűvöletet űző pásztort befogatta, a tanács törvényt látva, halálra itélte
(1873 Orbán Balázs)
Magikus papyrusok. Ezek jobbára szerelmi varázslatokat és bűvöleteket tartalmaznak
(1904 ÓkoriLex.)
Amióta a lézert felfedezték, sok ember számára ez a bűvölet körébe tartozó tudományos csoda
(1997 Természet Világa)
2.
csodás, természetfeletti erő, varázserő, bűverő
a házi ur, komor homlokával, egyedül szakasztva meg az árnyot s csendet egyenlő lépteivel, meglehetősön hasonlott bűbájoshoz ki őket bűvölete varázsa alatt tartotta
(1843 Récsi Emil ford.Sand)
Mint egy látomány, mint egy éjféli kísértő lélek közelített […] a légben lebegni látszó alak Miklós felé, nagy ragyogó szemeiből bűvöletet árasztva
(1884 Jókai Mór)
mintha pokoli bűvölet űzné velünk gonosz játékát
(1897 Zichy Antal)
alávetik magukat a bűvöletnek és káprázatoknak, ami belőlem árad…
(1936 Karinthy Frigyes)
Nincs bűvölet, varázsszer, így hiszem, mely az ébrenlét poklából kiváltna
(1939 Zelk Zoltán)
3. (rendsz. birtokszóként) (vál)
(vminek, vkinek) a természetfeletti erőhöz fogható hatás(a), varázs(a)
[az alvajárót] egy titkos és parancsoló erőnek bűvölete akaratja ellen [vezeti]
(1854 Kemény Zsigmond)
Az erőszak bűvöletében mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk!
(1937 József Attila)
a német szuggesztió, amely szinte már moccanni se engedte az óriáskígyó bűvöletébe esett nyulat
(1945 Darvas József)
két antik költő bűvöletében éltem. Horatiuséban és Pindaroszéban
(1971 e. Devecseri Gábor)
figyeljük meg, hogy milyen bűvölettel hat mindenütt a világ vezető elitjére a globális kulturális harc szuggesztív képe
(1997 Országgyűlési Napló ford.)
4.
vmely természetfeletti v. ahhoz hasonló, csodás erő hatása következtében létrejött (tudat)állapot
a’ fiatalabb legpezsgőbb vérű nemzedéknek ő [ti. a Pesti Hírlap szerkesztője] a’ hőse, ő a’ kedvencze […]; szavai tehát, míg ezen fascinatio, ezen varázs tart, mázsanehézségüek, és mind azoknál, kik e’ bűvölet’ körében léteznek […] axiomafényüek
(1841 Széchenyi István)
a kincs büvölet alatt lévén, kihozni nem lehet
(1868 Orbán Balázs)
[Pompejiben találtak] összeölelkezett párokat, akik nem vették észre bűvöletükben, hogy a Vezúv lávája szakad be a háztetőn
(1921 Krúdy Gyula)
A mesés szépségű [Karib-]szigetek az utazók egyre újabb generációit ejtik bűvöletbe
(1998 Új Könyvek)
Sz: bűvöletes
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások