bűvölő mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → bűvöl.

II. mn 17C2

1. (rég) ’csodás, természetfeletti, mágikus erőket megidéző és saját szolgálatába állító, varázsló 〈személy〉’ ❖ Maleficus: Bajoló, Büvöl, Kötö, Gonosztév (1807 Ottlik Dániel C3374, 104) | te bűvölő Varázs-boszorkány! jól ismerted a Királyi prédát, kit lebűvölél! (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | Százával éltek Rómában bűvölő orvosok, […] kik gőzökkel altattak, hogy a beteg álmában tudja meg Aesculapiustól gyógyulása titkát s kézrátétellel és bűvös igékkel gyógyítottak (1921 Kosztolányi Dezső CD10).

2. ’csodás, természetfeletti, mágikus 〈erő〉, ill. ilyen erejű, ilyen erővel ható 〈szó, szertartás stb.〉’ ❖ A’ Bűbájosok […] büvölő szókat mondván babonájikat űzik (1812 e. Rájnis József ford.–Vergilius C3580, 125) | Loreley, a tündér, ki a Rénus [= Rajna] örvénye fölött bűvdalát énekli […]; szemei bűvölőn néznek a veszni vonatottra (1870 Jókai Mór CD18) | Az a sok mindenféle tárgy, amelynek bűvölő erőt tulajdonítottak, tanúbizonyságául szolgál annak, hogy a fetisizmust […] milyen nehezen tudja az emberiség magából kivetni (1923 e. Posch Jenő CD10) | [mivel a betegség okozója] természetfeletti hatalom volt szerintük, természetfelettinek kellett lennie a védekező eljárásnak is és a baj elhárítására bőven nyílt tere a különböző varázsos, bűvölő eljárásoknak (1939 Korbuly György CD43).

3. ’elbűvölő, magával ragadó, lenyűgöző 〈erő, hatás〉, ill. ilyen erejű, hatású 〈személy, megnyilvánulás, dolog〉’ ❖ [lelkem] húrjait illy bűvölőleg megpendítni tudta (1836 Petrichevich Horváth Lázár C3517, 82) | Tavasz virágiból, mi lelkemre hatott, Még érzem az édes bűvölő illatot (1859 Vasárnapi Újság CD56) | A mama görbehátú kis sovány asszony volt […]. De a pávaszemü leány annál bűvölőbb volt! (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 54) | Ulászló leghatásosabb, legbűvölőbb fejtartását vette elő és így fuvolázta. – Nagyságos asszonyom, én nagyon tudnám önt szeretni (1921 Szini Gyula CD10) | Emlegeti néhány hálás emlékezet a friss hurkákat, amelyek olyan bűvölően sisteregtek (1929 Krúdy Gyula CD54) | [Krammer Jenő,] a bűvölő erejű pedagógus […] „szent ügynek” tartotta a tanári munkát (1973 Szalatnai Rezső CD52).

III. fn 1C

1. (rég) ’csodás, természetfeletti, mágikus erőket megidéző és saját szolgálatába állító személy, varázsló’ ❖ Az egybe függést értő bűvölők ’S titkot kifejtők (1830 Döbrentei Gábor ford.–Shakespeare C1449, 118) | egy név zeng örökké Lelkemben vissza, melylyel bűvölők Leköthetnének holdat, csillagot (1833 Vörösmarty Mihály C4536, 21) | bűvölők s kuruzslók A csalfa franszok [= franciák], a kik félelemből Varázsigékkel küldtek rá [ti. V. Henrikre] halált (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare C3739, 144) | [Sas Ede] sikerült írói fogása volt, hogy egy-egy prózai embert mesebeli lényekkel, tündérekkel, bűvölőkkel hozott össze, s kiaknázta a furcsa helyzet komikumát (1940 Pintér Jenő CD44).

2. (vad)állatok, főként kígyók idomításával foglalkozó mutatványos’ ❖ mint az áspiſok a’ büvölk’ ſzavára, úgy az én üdvöſséges intéſemre bé-dugják fülöket az ers lelk hitetlenek, és nem akarnak érteni, hogy jót tselekedjenek (1789 e. Stankovátsi Leopold 7297003, 166) | látni akarta a bűvölőt, aki a szemével fogja be a lovakat (1937 Egri Viktor 9119001, 8) | A kígyó nem kifejezetten muzikális állat és nem a furulyaszóra, hanem a bűvölő hadonászására emelkedik ki úgy derékig (1996 Természet Világa CD50).

Ö: kígyó~.

ÖE: ~-bájoló.

Vö. CzF. bűvölő· büvölő¹, bűvölő²; TESz. bűvöl

bűvölő melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévbűvöl
II. melléknév 17C2
1. (rég)
csodás, természetfeletti, mágikus erőket megidéző és saját szolgálatába állító, varázsló 〈személy〉
Maleficus: Bajoló, Büvöl, Kötö, Gonosztév
(1807 Ottlik Dániel)
te bűvölő Varázs-boszorkány! jól ismerted a Királyi prédát, kit lebűvölél!
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
Százával éltek Rómában bűvölő orvosok, […] kik gőzökkel altattak, hogy a beteg álmában tudja meg Aesculapiustól gyógyulása titkát s kézrátétellel és bűvös igékkel gyógyítottak
(1921 Kosztolányi Dezső)
2.
csodás, természetfeletti, mágikus 〈erő〉, ill. ilyen erejű, ilyen erővel ható 〈szó, szertartás stb.〉
A’ Bűbájosok […] büvölő szókat mondván babonájikat űzik
(1812 e. Rájnis József ford.Vergilius)
Loreley, a tündér, ki a Rénus [= Rajna] örvénye fölött bűvdalát énekli […]; szemei bűvölőn néznek a veszni vonatottra
(1870 Jókai Mór)
Az a sok mindenféle tárgy, amelynek bűvölő erőt tulajdonítottak, tanúbizonyságául szolgál annak, hogy a fetisizmust […] milyen nehezen tudja az emberiség magából kivetni
(1923 e. Posch Jenő)
[mivel a betegség okozója] természetfeletti hatalom volt szerintük, természetfelettinek kellett lennie a védekező eljárásnak is és a baj elhárítására bőven nyílt tere a különböző varázsos, bűvölő eljárásoknak
(1939 Korbuly György)
3.
elbűvölő, magával ragadó, lenyűgöző 〈erő, hatás〉, ill. ilyen erejű, hatású 〈személy, megnyilvánulás, dolog〉
[lelkem] húrjait illy bűvölőleg megpendítni tudta
(1836 Petrichevich Horváth Lázár)
Tavasz virágiból, mi lelkemre hatott, Még érzem az édes bűvölő illatot
(1859 Vasárnapi Újság)
A mama görbehátú kis sovány asszony volt […]. De a pávaszemü leány annál bűvölőbb volt!
(1912 Gárdonyi Géza)
Ulászló leghatásosabb, legbűvölőbb fejtartását vette elő és így fuvolázta. – Nagyságos asszonyom, én nagyon tudnám önt szeretni
(1921 Szini Gyula)
Emlegeti néhány hálás emlékezet a friss hurkákat, amelyek olyan bűvölően sisteregtek
(1929 Krúdy Gyula)
[Krammer Jenő,] a bűvölő erejű pedagógus […] „szent ügynek” tartotta a tanári munkát
(1973 Szalatnai Rezső)
III. főnév 1C
1. (rég)
csodás, természetfeletti, mágikus erőket megidéző és saját szolgálatába állító személy, varázsló
Az egybe függést értő bűvölők ’S titkot kifejtők
(1830 Döbrentei Gábor ford.Shakespeare)
egy név zeng örökké Lelkemben vissza, melylyel bűvölők Leköthetnének holdat, csillagot
(1833 Vörösmarty Mihály)
bűvölők s kuruzslók A csalfa franszok [= franciák], a kik félelemből Varázsigékkel küldtek rá [ti. V. Henrikre] halált
(1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Shakespeare)
[Sas Ede] sikerült írói fogása volt, hogy egy-egy prózai embert mesebeli lényekkel, tündérekkel, bűvölőkkel hozott össze, s kiaknázta a furcsa helyzet komikumát
(1940 Pintér Jenő)
2.
(vad)állatok, főként kígyók idomításával foglalkozó mutatványos
mint az áspiſok a’ büvölk’ ſzavára, úgy az én üdvöſséges intéſemre bé-dugják fülöket az ers lelk hitetlenek, és nem akarnak érteni, hogy jót tselekedjenek
(1789 e. Stankovátsi Leopold)
látni akarta a bűvölőt, aki a szemével fogja be a lovakat
(1937 Egri Viktor)
A kígyó nem kifejezetten muzikális állat és nem a furulyaszóra, hanem a bűvölő hadonászására emelkedik ki úgy derékig
(1996 Természet Világa)
ÖE: bűvölő-bájoló
Vö. CzF. bűvölő· büvölő¹, bűvölő²; TESz. bűvöl

Beállítások