bűvölet fn 3B
1. (/vál) ’csodás, természetfeletti, mágikus erők segítségével végrehajtott cselekedet(ek összessége), ill. annak leírása’ ❖ fordúl legtitkosb bűvöletekhez (1851 Egyed Antal ford.–Ovidius C1553, 40) | [a falu bírája] a boszorkányi bűvöletet űző pásztort befogatta, a tanács törvényt látva, halálra itélte (1873 Orbán Balázs CD22) | Magikus papyrusok. Ezek jobbára szerelmi varázslatokat és bűvöleteket tartalmaznak (1904 ÓkoriLex. CD28) | Amióta a lézert felfedezték, sok ember számára ez a bűvölet körébe tartozó tudományos csoda (1997 Természet Világa CD50).
2. ’csodás, természetfeletti erő, varázserő, bűverő’ ❖ a házi ur, komor homlokával, egyedül szakasztva meg az árnyot s csendet egyenlő lépteivel, meglehetősön hasonlott bűbájoshoz ki őket bűvölete varázsa alatt tartotta (1843 Récsi Emil ford.–Sand 8389001, 38) | Mint egy látomány, mint egy éjféli kísértő lélek közelített […] a légben lebegni látszó alak Miklós felé, nagy ragyogó szemeiből bűvöletet árasztva (1884 Jókai Mór CD18) | mintha pokoli bűvölet űzné velünk gonosz játékát (1897 Zichy Antal CD55) | alávetik magukat a bűvöletnek és káprázatoknak, ami belőlem árad… (1936 Karinthy Frigyes CD10) | Nincs bűvölet, varázsszer, így hiszem, mely az ébrenlét poklából kiváltna (1939 Zelk Zoltán CD10).
3. (rendsz. birtokszóként) (vál) ’(vminek, vkinek) a természetfeletti erőhöz fogható hatás(a), varázs(a)’ ❖ [az alvajárót] egy titkos és parancsoló erőnek bűvölete akaratja ellen [vezeti] (1854 Kemény Zsigmond C2613, 75) | Az erőszak bűvöletében mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk! (1937 József Attila 2045029, 5) | a német szuggesztió, amely szinte már moccanni se engedte az óriáskígyó bűvöletébe esett nyulat (1945 Darvas József 9101014, 82) | két antik költő bűvöletében éltem. Horatiuséban és Pindaroszéban (1971 e. Devecseri Gábor 9108015, 47) | figyeljük meg, hogy milyen bűvölettel hat mindenütt a világ vezető elitjére a globális kulturális harc szuggesztív képe (1997 Országgyűlési Napló ford. CD62).
4. ’vmely természetfeletti v. ahhoz hasonló, csodás erő hatása következtében létrejött (tudat)állapot’ ❖ a’ fiatalabb legpezsgőbb vérű nemzedéknek ő [ti. a Pesti Hírlap szerkesztője] a’ hőse, ő a’ kedvencze […]; szavai tehát, míg ezen fascinatio, ezen varázs tart, mázsanehézségüek, és mind azoknál, kik e’ bűvölet’ körében léteznek […] axiomafényüek (1841 Széchenyi István C3876, 87) | a kincs büvölet alatt lévén, kihozni nem lehet (1868 Orbán Balázs 8340002, 28) | [Pompejiben találtak] összeölelkezett párokat, akik nem vették észre bűvöletükben, hogy a Vezúv lávája szakad be a háztetőn (1921 Krúdy Gyula CD54) | A mesés szépségű [Karib-]szigetek az utazók egyre újabb generációit ejtik bűvöletbe (1998 Új Könyvek CD29).
Sz: bűvöletes.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.