bűzöl ige 6c (rég)
1. tn ’erős, bántó büdösséget áraszt, bántóan büdös szaga van; bűzölög’ ❖ a’ sok dög már Béts körül türhetetlenül büzült (1783 Molnár János C0293, 378) | [a beteg] szemeit kéklő pöffedt gyürü vagy táska környezi; […] látereje elgyengül. Szája büzölni kezd (1847 Malatides Dániel 8291001, 14) | azzal a büdös innivalóval [kínáltak], amit magukba dűtenek és táncolnak, énekelnek, kurjongatnak, meg persze, bűzölnek tőle (1938 Tersánszky Józsi Jenő 9706013, 55).
1a. ts (átv is) ’〈vmilyen szagot〉 terjeszt, áraszt’ ❖ a’ hólt test halottas szagot bözül [!] (1786 Tolnay Sándor ford.–Schosulan C4224, 2) | Húst vitt valahova az a legény, és hússzagot bűzölt maga körül (1914 Gárdonyi Géza C1828, 48) | Aki megszólít, szájából a tudatlanság mérgét bűzli rám (1946 Illyés Gyula 9274058, 312).
1b. tn ’szellent’ ❖ Vízi és Ló-mentha […]: ha a’ Széna közt a’ Tehen meg-eszi, […] gyakran bzöl (1791 Nagyváthy János C3296, 274).
1c. tn ’〈gyertya, szivar stb.〉 büdösen füstöl(ve izzik, ég)’ ❖ A lap-kihordó szivarja még folyvást büzölt (1851 Kuthy Lajos C2863, 114) | elfujta a gyertyáját, büzölni hagyva az izzó fagygyús kanóczot (1872 Jókai Mór C2284, 240) | A ráfot [= abroncsot] éppen akkor huzták rá nagy vasfogókkal a kerékre. Füstölt. Bűzölt (1909 Gárdonyi Géza C1849, 96).
2. ts (/nyj) ’többször megszagol, ill. vminek a szagát érzi, szimatol vmit’ ❖ az Ebek mikor idegen Ebeket találnak elsbben-is azoknak hátúljokat bzölik (1776 Esopus meséi ford. C1642, 140) | Hát egy bika csak meg jelen, ’S ágaskodik olly helytelen, Mintha tehént büzölne (1833 Áltöltöztetett Aeneis ford. C4641, 28) | Büzel: szagol. (régi.) (1844 Somogyi Antal C3754, 26) | [A ló] dagadó cimpával a viharat bűzli (1863 Arany János CD01) | Ne bölcsködj, hanem gyere, mert ma vért akarok bűzölni! (1933 Tamási Áron 9701006, 42).
2a. ’〈vmilyen szagot〉 érez’ ❖ Ha Aristyllos csókolna meg… Jajgatna bizony s ordítna… Te meg bűzölnéd menta-szagát majd (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0660, 131).
3. ts ’sejt, gyanít vmit’ ❖ a’ Barátok ſorſa nem kevés változást fog ſzenvedni; büzölik is ezt már némely Barátok (1784 Magyar Hírmondó C0272, 326) | vadat kullogni lát ugyan, de miféle legyen az? nem bűzeli (1836 Petrichevich Horváth Lázár C3516, 79).
ÖU: be~.
Sz: bűzölget.
Vö. CzF. bűzel · büzel, bűzöl · büzöl; TESz. bűz; SzT.; ÚMTsz.