célkereszt fn 3B4

1. (Kat v. Vad is, átv is) ’〈lőfegyveren:〉 a pontosabb célzást elősegítő két, egymást merőlegesen metsző finom szál v. egyéb hasonló alakú tárgy’ ❖ A százados a vállához emelte az ismeretlen puskát és a távcső célkeresztjét próbálta a vad lapockájára helyezni (1967 Horváth Márton C6884, 437) | – Hé, Sing úr – mit szólna, ha golyót eresztenék magába? – vigyorog, és az idomár nyúlánk alakját beilleszti a célkeresztbe (1980 Sebeők János 1139001, 89) | Az orvlövész [Szarajevóban] gondosan kivárt, megvárta, míg egy kellően „hatásos” áldozat jelenik meg a téri zebránál, távcsöves puskája célkeresztjébe hozta a kisfiú fejét, majd halálos pontossággal halántékon lőtte (1995 Magyar Hírlap CD09) | a békés lakosok [a magyar] vidéken is fenyegetve érezhetik magukat, magukon érezhetik bűnbandák célkeresztjét (1998 Országgyűlési Napló CD62).

1a. (ritk) ’az az ábra, amely két, egymást merőlegesen metsző vonallal mutatja, hogy hova irányuljon a támadás, lövés’ ❖ [Jugoszláviában az] emberek célkereszttel a mellükön mennek ki a hidakra (1999 Magyar Hírlap CD09) | Lehet, hogy most éljenzik az „ide lőjetek” effektust, nagy boldogságban táncikálnak Belgrád utcáin a plagizált célkereszttel kabátjukon – eredetileg cseh fiatalok festették magukra Prágában 1968-ban (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (Műsz) ’〈optikai eszköz tárgylencséjén:〉 a pontos beállítást segítő két, egymást merőlegesen metsző finom szál v. bekarcolt vonal; fonalkereszt’ ❖ Államat kényelmesen betámasztom a szemvizsgáló alkalmatosság vállgödrébe, a célkereszt komótosan ráközelít védtelen pupillámra (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (gyakr. birtokszóként) (vál) ’figyelem, érdeklődés stb. középpontja’ ❖ A fővárosi vámparancsnokság „célkeresztjébe” augusztus elsejétől – a kínai piacok és az éjjel-nappali ABC-k után – kerültek a különböző diszkók, bárok és kocsmák (1995 Magyar Hírlap CD09) | Célkeresztben a csúcskategóriás processzorok (1999 Byte Magazin ford. CD38) | Az egyezmény célkeresztjében a jogtalan előnyt felajánló, ígérő, vagy adó személy áll (2000 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. ÉKsz.

célkereszt főnév 3B4
1. (Kat v. Vad is, átv is)
〈lőfegyveren:〉 a pontosabb célzást elősegítő két, egymást merőlegesen metsző finom szál v. egyéb hasonló alakú tárgy
A százados a vállához emelte az ismeretlen puskát és a távcső célkeresztjét próbálta a vad lapockájára helyezni
(1967 Horváth Márton)
– Hé, Sing úr – mit szólna, ha golyót eresztenék magába? – vigyorog, és az idomár nyúlánk alakját beilleszti a célkeresztbe
(1980 Sebeők János)
Az orvlövész [Szarajevóban] gondosan kivárt, megvárta, míg egy kellően „hatásos” áldozat jelenik meg a téri zebránál, távcsöves puskája célkeresztjébe hozta a kisfiú fejét, majd halálos pontossággal halántékon lőtte
(1995 Magyar Hírlap)
a békés lakosok [a magyar] vidéken is fenyegetve érezhetik magukat, magukon érezhetik bűnbandák célkeresztjét
(1998 Országgyűlési Napló)
1a. (ritk)
az az ábra, amely két, egymást merőlegesen metsző vonallal mutatja, hogy hova irányuljon a támadás, lövés
[Jugoszláviában az] emberek célkereszttel a mellükön mennek ki a hidakra
(1999 Magyar Hírlap)
Lehet, hogy most éljenzik az „ide lőjetek” effektust, nagy boldogságban táncikálnak Belgrád utcáin a plagizált célkereszttel kabátjukon – eredetileg cseh fiatalok festették magukra Prágában 1968-ban
(1999 Magyar Hírlap)
2. (Műsz)
〈optikai eszköz tárgylencséjén:〉 a pontos beállítást segítő két, egymást merőlegesen metsző finom szál v. bekarcolt vonal; fonalkereszt
Államat kényelmesen betámasztom a szemvizsgáló alkalmatosság vállgödrébe, a célkereszt komótosan ráközelít védtelen pupillámra
(1997 Magyar Hírlap)
3. (gyakr. birtokszóként) (vál)
figyelem, érdeklődés stb. középpontja
A fővárosi vámparancsnokság „célkeresztjébe” augusztus elsejétől – a kínai piacok és az éjjel-nappali ABC-k után – kerültek a különböző diszkók, bárok és kocsmák
(1995 Magyar Hírlap)
Célkeresztben a csúcskategóriás processzorok
(1999 Byte Magazin ford.)
Az egyezmény célkeresztjében a jogtalan előnyt felajánló, ígérő, vagy adó személy áll
(2000 Országgyűlési Napló)
Vö. ÉKsz.

Beállítások