cenk fn és mn 3B1
I. fn
1. (rég v. nyj) ’kis kutya, kutyakölyök’ ❖ A’ Farkas üzni termett nagy Júháſz komondort, és az elötted kedves hizelkedö Tzenket, egy nemre viſzed, ámbár nagy külömbség légyen a’ kettö között (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293003, 25) | egy két szemtelen városi czenk ugatva álla ki gazdája’ kapúja elébe (1836 Petrichevich Horváth Lázár C3516, 67) | A cenk magában is előfordul a moldvai csángóknál ’kis kutya’ jelentésében (1949 Beke Ödön C6001, 261).
2. (rég v. nyj) ’fiatal fiú, suhanc’ ❖ egy 18 eſztendős tzenk (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417004, 261) | [a szerző] maga sem tartya méltóknak könyveit arra, hogy másoknak visellyék neveit, hanem csak éretlen tanítvány czenkeknek, kik még bimbózását sem érték eszeknek? (1806 Verseghy Ferenc C4441, 244) | hősi ugrásokban rakja ki a’ pőre gatyás nyiri czenk először indulatát (1845 Életképek C0103, 600) | Szamosháton – Csűry szerint – a cenk suhancot, fickót jelent (1949 Beke Ödön C6001, 261).
2a. (rég) ’újonc v. fiatal zsoldos katona’ ❖ Tĭro […] új katona, új vitéz, rekruta, tzenk (1818 Lexicon trilingve C3044, 1519. hasáb).
2b. (rég) ’személyi szolgálatokat végző (fiatal) férfi alkalmazott’ ❖ Peſzér: tzenk, inas, ſzolga (1792 Kisded szótár C0816, 176).
3. (/irod) ’hitvány, semmirekellő(, gyáva) személy’ ❖ pör támadván közttünk Biráinknak fogadjuk a’ Rábbinuſokat? a’ idó-tzenkeket (1773 Rájnis József 7201007, 78) | atyáiknak ollyas czenkeket vallanak, kik tőle tanultak korcsos magyarságot, ’s a’ disputálásban szívalacsonyságot (1806 Verseghy Ferenc CD01) | Kétszinü sunnyi cenkek készítik A vermet János hercegünk alatt (1847 Szigligeti Ede C4007, 51) | az irodalom s a hon állapotját Bölcs megfontolással így-úgy mérlegeltük Sorravéve a derekat és a cenket S visszaemlékezve sok jó közös harcra (1958 Nádass József 2025100, 697).
II. mn
1. (rég) ’fiatal 〈személy〉’ ❖ A vitéz [aggastyán] most is aczélegészségnek örvend, s hihetőleg még sok czenkvitéz száll sirjába ijedségből, mielőtt a bátor agg elhagyná e mulandóság kalandos honát (1847 Pesti Divatlap C5841, 1503).
2. (rég) ’hitvány, semmirekellő(, gyáva) 〈személy〉’ ❖ szaván a czenk olasznak, Grittinek jut végre bárd (1856 Tompa Mihály 8484069, 160) | Hazám szabadságát cenk árulókint Elhagytam (1863 Bajza Jenő C0711, 43) | Talán szégyeltek elszaladni, mint Czenk nyúlfiak (1899 Ábrányi Emil ford.–Byron C7060, 47).
Vö. CzF. czenk¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.