cenk fn és mn 3B1

I. fn

1. (rég v. nyj) ’kis kutya, kutyakölyök’ ❖ A’ Farkas üzni termett nagy Júháſz komondort, és az elötted kedves hizelkedö Tzenket, egy nemre viſzed, ámbár nagy külömbség légyen a’ kettö között (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293003, 25) | egy két szemtelen városi czenk ugatva álla ki gazdája’ kapúja elébe (1836 Petrichevich Horváth Lázár C3516, 67) | A cenk magában is előfordul a moldvai csángóknál ’kis kutya’ jelentésében (1949 Beke Ödön C6001, 261).

2. (rég v. nyj) ’fiatal fiú, suhanc’ ❖ egy 18 eſztendős tzenk (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417004, 261) | [a szerző] maga sem tartya méltóknak könyveit arra, hogy másoknak visellyék neveit, hanem csak éretlen tanítvány czenkeknek, kik még bimbózását sem érték eszeknek? (1806 Verseghy Ferenc C4441, 244) | hősi ugrásokban rakja ki a’ pőre gatyás nyiri czenk először indulatát (1845 Életképek C0103, 600) | Szamosháton – Csűry szerint – a cenk suhancot, fickót jelent (1949 Beke Ödön C6001, 261).

2a. (rég) ’újonc v. fiatal zsoldos katona’ ❖ Tĭro […] új katona, új vitéz, rekruta, tzenk (1818 Lexicon trilingve C3044, 1519. hasáb).

2b. (rég) ’személyi szolgálatokat végző (fiatal) férfi alkalmazott’ ❖ Peſzér: tzenk, inas, ſzolga (1792 Kisded szótár C0816, 176).

3. (/irod) ’hitvány, semmirekellő(, gyáva) személy’ ❖ pör támadván közttünk Biráinknak fogadjuk a’ Rábbinuſokat? a’ idó-tzenkeket (1773 Rájnis József 7201007, 78) | atyáiknak ollyas czenkeket vallanak, kik tőle tanultak korcsos magyarságot, ’s a’ disputálásban szívalacsonyságot (1806 Verseghy Ferenc CD01) | Kétszinü sunnyi cenkek készítik A vermet János hercegünk alatt (1847 Szigligeti Ede C4007, 51) | az irodalom s a hon állapotját Bölcs megfontolással így-úgy mérlegeltük Sorravéve a derekat és a cenket S visszaemlékezve sok jó közös harcra (1958 Nádass József 2025100, 697).

II. mn

1. (rég) ’fiatal 〈személy〉’ ❖ A vitéz [aggastyán] most is aczélegészségnek örvend, s hihetőleg még sok czenkvitéz száll sirjába ijedségből, mielőtt a bátor agg elhagyná e mulandóság kalandos honát (1847 Pesti Divatlap C5841, 1503).

2. (rég) ’hitvány, semmirekellő(, gyáva) 〈személy〉’ ❖ szaván a czenk olasznak, Grittinek jut végre bárd (1856 Tompa Mihály 8484069, 160) | Hazám szabadságát cenk árulókint Elhagytam (1863 Bajza Jenő C0711, 43) | Talán szégyeltek elszaladni, mint Czenk nyúlfiak (1899 Ábrányi Emil ford.–Byron C7060, 47).

Vö. CzF. czenk¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

cenk főnév és melléknév 3B1
I. főnév
1. (rég v. nyj)
kis kutya, kutyakölyök
A’ Farkas üzni termett nagy Júháſz komondort, és az elötted kedves hizelkedö Tzenket, egy nemre viſzed, ámbár nagy külömbség légyen a’ kettö között
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
egy két szemtelen városi czenk ugatva álla ki gazdája’ kapúja elébe
(1836 Petrichevich Horváth Lázár)
A cenk magában is előfordul a moldvai csángóknál ’kis kutya’ jelentésében
(1949 Beke Ödön)
2. (rég v. nyj)
fiatal fiú, suhanc
egy 18 eſztendős tzenk
(1796 Gazdaságot Célozó Újság)
[a szerző] maga sem tartya méltóknak könyveit arra, hogy másoknak visellyék neveit, hanem csak éretlen tanítvány czenkeknek, kik még bimbózását sem érték eszeknek?
(1806 Verseghy Ferenc)
hősi ugrásokban rakja ki a’ pőre gatyás nyiri czenk először indulatát
(1845 Életképek)
Szamosháton – Csűry szerint – a cenk suhancot, fickót jelent
(1949 Beke Ödön)
2a. (rég)
újonc v. fiatal zsoldos katona
Tĭro […] új katona, új vitéz, rekruta, tzenk
(1818 Lexicon trilingve)
2b. (rég)
személyi szolgálatokat végző (fiatal) férfi alkalmazott
Peſzér: tzenk, inas, ſzolga
(1792 Kisded szótár)
3. (/irod)
hitvány, semmirekellő(, gyáva) személy
pör támadván közttünk Biráinknak fogadjuk a’ Rábbinuſokat? a’ idó-tzenkeket
(1773 Rájnis József)
atyáiknak ollyas czenkeket vallanak, kik tőle tanultak korcsos magyarságot, ’s a’ disputálásban szívalacsonyságot
(1806 Verseghy Ferenc)
Kétszinü sunnyi cenkek készítik A vermet János hercegünk alatt
(1847 Szigligeti Ede)
az irodalom s a hon állapotját Bölcs megfontolással így-úgy mérlegeltük Sorravéve a derekat és a cenket S visszaemlékezve sok jó közös harcra
(1958 Nádass József)
II. melléknév
1. (rég)
fiatal 〈személy〉
A vitéz [aggastyán] most is aczélegészségnek örvend, s hihetőleg még sok czenkvitéz száll sirjába ijedségből, mielőtt a bátor agg elhagyná e mulandóság kalandos honát
(1847 Pesti Divatlap)
2. (rég)
hitvány, semmirekellő(, gyáva) 〈személy〉
szaván a czenk olasznak, Grittinek jut végre bárd
(1856 Tompa Mihály)
Hazám szabadságát cenk árulókint Elhagytam
(1863 Bajza Jenő)
Talán szégyeltek elszaladni, mint Czenk nyúlfiak
(1899 Ábrányi Emil ford.Byron)
Vö. CzF. czenk¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások