cickafarok (7A1) l. cickafark
cickafark fn 3A6 cickafarok (rég v. nyj)
1. (Növ is) ’fehér, sárga v. rózsaszín fészekvirágzatú évelő növény, amelynek többé-kevésbé szőrös, rendsz. többszörösen szeldelt levelei a macska farkára emlékeztetnek, kül. az ún. közönséges cickafark fajba (Achillea millefolium) tartozó, 20–80 centiméter magas, gyógynövényként is termesztett lágy szárú növény’ ❖ Cickafark (növ., Achillea L., cickafarkfű, cicfarkkórófű, cickóró, ezerlevelü fű […]), a sugaras fészkesek füve v. kórója mintegy 100 fajjal (hazánkban 18) az északi félteke mérsékelt vidékein (1893 PallasLex. CD02) | Cziczkafarok – Nagyszalonta, Bugacz-Monostor – Achillea millefolium; jó fű (1914 A magyar pásztorok nyelvkincse C6689, 675) | Achillea millefolium: cickara (Csorvás) cickefarok (Királyhalom) (1943 Győrffy István C6163, 95) | A kis tó másik partján kontrasztként magas növésű évelő virágok: margaréta, sásliliom, a cickafark különleges színű változatai és díszfüvek hajladoznak (2000 Lakáskultúra CD39).
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen évelő növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ A pézsmás cickafark (A. [= Achillea] moschata Wulf., római iva, igazi genipi) a svájci havasok gránitjainak jó tejeltető füve (1893 PallasLex. CD02) | Pusztai cziczkafark. Achillea asplenifolia Vent. (1902 Wagner János CD35) | cickafark Achillea (1998 Növényneveink C6120, 60).
2. ’az ilyen évelő növények vmelyikének, kül. az ún. közönséges cickafarknak értékes illóolajat, alkaloidokat tartalmazó szára, levele, ill. virága (megszárítva) mint gyógyászati alapanyag’ ❖ a’ darájokat [ti. a kis pulykákét] gyengén mint az ételt paprikázd-meg […]. Igen jó ha czíczka-fark helyett vagdalt ruta-levelekkel vegyíted (1826 Fáy András¹ C1719, 73) | Emésztőszerveknek általában jót tesz a veronika és a cickafark főzete (1956 Maár Margit CD52) | Általánosan ismertek voltak adatközlőim körében a gyermekáldást elősegítő népi gyógymódok is, így a cickafark főzetében fürödtek, meleg, sós-vizes fürdőt alkalmaztak (2000 Kótyuk Erzsébet CD48).
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.