cimpa fn 6A
1. ’〈emberi v. állati test(rész)en:〉 zsírszövetekből álló v. apró, puha porcú, megnyúlt rész, húsos bőrképlet, kül. fülcimpa v. orrcimpa’ ❖ Tzimpa [=] orrnak […] portzogója (1784 Kisded szótár C0815, 82) | dagadása van a’ lába’ tzimpáján (1792 Nagyenyedi próba ford. C3242, 280) | bizony mondhatom, hogy megvoltak a [csausz] fülei épségben, akár legyezhette magát velük; a két cimpájában, török szokás szerint, egy-egy gyöngy függő vala (1892 Jókai Mór CD18) | lágy cimpáiddal megérezed már a végtelenség illatát (1935 Rónay György 9573068, 19) | Alboin fölszegte fejét, friss izgalom lángot dobott arcára, élesvágású orrának cimpái remegtek (1937 Egri Viktor 9119001, 48) | Arnold füléhez közelítem a hüvelyk- és a mutatóujjamat, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megcsippentsem a cimpáját (1989 Konrád György 9351007, 627).
2. ’〈Növényi v. állati szerv, szaruképlet nyúlványának, kicsúcsosodásának megnevezéseként.〉’
2a. (Növ) ’a virágtakaró összeforrt leveleinek szabadon álló csúcsa’ ❖ [Az ún. kék tikszem] levelei rendesen kihegyezettek; a párta czimpái kerűlékesek, szélük alig pillás, csaknem mindig kék (1902 Wagner János CD35) | A csöves virág pártája egész hosszában csőalakú és tetején 5 cimpája van; a nyelves virágén ellenben csak 1 nagy, féloldali cimpa van (1913 RévaiNagyLex. C5703, 467) | [az ún. kései prémestárnics] 4 cimpájának töve sűrűn rojtos (1989 Andrássy Péter CD52).
2b. (kissé rég, Áll) ’a madártoll sugarainak kapcsolódását biztosító horgocska’ ❖ [a pehelytollak] a test jó részét tömötten borítják, kívülről nem láthatók, igen finomak, kicsinyek, czimpáik és horgocskáik nincsenek, ezért sugárzatuk szabadon lengő (1898 Chernel István CD34) | [a toll gerincéből] indulnak ki a tollsugarak, amelyek lemezalakúak. A sugarakon ülnek a cimpák (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 286).
2c. (rég, Növ) ’szárnyasan osztott, szeldelt levél kiálló része, ill. szárnyasan összetett levél egyik levélkéje’ ❖ Sallang […], a levélnek mély metszéséből származó cakk v. keskeny darab. Nevezik cimpának is (1897 PallasLex. CD02) | Cimpa v. levélcimpa […], a szárnyasan összetett levelek (l. Levél) egyes levélkéje (pinna); ha még a levélke is szárnyasan összetett, úgy ez cimpácskákból (pinnula) áll (1912 RévaiNagyLex. C5700, 508).
Ö: fül~, orr~.
Fr: fül, orr.
Sz: cimpájú, cimpás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.