cipel ts ige 1b cepel (/nyj)
1. (átv is) ’〈ember v. állat (erejéhez mérten nehéz) tárgyat, ill. személyt〉(erőlködve, nehezen) visz, hoz, hordoz’ ❖ Kéntelen vólt Uzong, a’ szükséges vizet, tevéken, maga után tzepeltetni (1792 Őri Fülep Gábor ford.–Haller C3377, 230) | a’ kenyeres ’sákot grbedve tzepelnéd (1807 Hazai Tudósítások C0189, 395) | egy útszéli patkódarabot cipelt napokig a zsebében (1908 Krúdy Gyula CD54) | Mecklenburg magával hozta és még mindig cipeli a múlt nehéz örökségét (1961 Népszabadság júl. 22. C4813, 2) | Az egész céget a hátán cipeli, mert képtelen a feladatok delegálására (1995 Figyelő CD2601) | Nehéz volt a ruha rajtam, de szivesen cipeltem (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).
1a. ’〈közlekedési eszköz, ill. azon vki〉 szállít, visz vmit, vkit, ill. 〈természeti erő〉 magával sodor, hord vmit’ ❖ kilencz […] ágyu birtokában vannak, melylyeket kocsikon czipelnek (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | A czinnércz szemek … annál jobban le vannak gömbölyítve, minél tovább czipelte őket a viz (1886 Földtani Intézet évkönyve C0284, 75) | [A zálogházat kereső Lacit a fiákeres] cipelte vagy másfél óráig a Rácvárosban, a Vízivárosban, mindenfelé, de eredmény nélkül (1904 Mikszáth Kálmán CD04) | a felszereléseket cipelő autók után egy rozzant kis teherautó baktatott (1964 Lázár Ervin 9388012, 21).
1b. (Sp, biz) ’〈játékos a labdát〉 nem képes v. nem akarja a játékostársainak továbbadni, passzolni, magánál tartva, egyedül vezeti’ ❖ az összekötő csak cipelte a labdát (1963 Mándy Iván 9420001, 203) | Boldizsár már megint cipeli a labdát! 30. perc. Ezek ki fogják köpni a tüdejüket. Ezt csapat nem bírhatja kilencven percig (1979 Végh Antal C6896, 1219) | többet cselezhet, cipelheti a labdát (1998 Figyelő CD2601).
2. (túlzó is) ’〈ember, es. állat (lába) testét v. vmely testrészét〉 nehezen, erőlködve viszi, vonszolja v. hordozza’ ❖ sebektől és szaladástól el lankadott tagait alig tzepelvén (1806 Horvát István ford. [!] 8186009, 285) | karjaival mások vállaiba kapaszkodik ’s ugy czepeli magát (1847 Malatides Dániel 8291003, 64) | ezek a girbe-görbe lábak […] most is híven szolgálták gazdájukat. Cipelték még fáradtan is fösvény gazdájukat (1922 Krúdy Gyula CD54) | [Pasteur] estefelé, amikor lábai már fáradtan cipelték reményvesztett testét, mégegyszer visszatért beojtott üvegeihez (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [Az ájtatos manó] szeptemberre kész a párzásra. Potroha addigra úgy megvastagodik, hogy alig képes cipelni (1995 Természet Világa CD50).
2a. ’〈betegséget〉 lappangó állapotban hordoz vki’ ❖ a szomszéd vármegyebeliek a járványt meg ne kapják s így lakhelyeikre ne czipeljék (1879 Krizskó Pál CD57) | Ki tudja, az ősember micsoda irtózatos nyavalyákat ismerhetett, cipelt a testében (1908 Ady Endre 9003048, 163) | Nagyon viharosan éltem, közben magammal cipelve egy májfertőzést (1973 Marosán György 9425004, 126).
3. ’〈embert, es. állatot〉 akarata ellenére, erővel, erőszakkal magával hurcol vhova’ ❖ azért czipeltek bennünket a várból ide [ti. a brünni fegyházba], mert megengedtetett, hogy szabad léget élvezhessünk (1809 Kazinczy Ferenc C2560, 115) | A földről nyög fel már a bajnok… Jaj, irgalom! mindent kivallok…! De a tömeg már cepeli… (1855 Tompa Mihály CD01) | nem forgott abban a veszélyben az uzsorás, hogy bíróság elé cipelik becstelen személyét (1937 Remenyik Zsigmond 9561004, 107) | cipel a fiam egy kutyát. A kutya morog, nem akar jönni (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).
3a. ’kénytelenségből, kelletlenül magával visz vkit, ill. vkivel, vmivel való együtthaladásra késztet, kényszerít vkit’ ❖ Meg tudná-e kegyelmed ismerni azt a trombitást, a ki a ludakat ellopta? – Ezer trombitás közül is! bizonyitá a biróné asszony, pedig annyi trombitást nem szokás egy táborral czepelni (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Izetlen cimborák egyszer, régen, magukkal cipelték egy rosszhirü házba (1921 Tóth Árpád ford.–Flaubert 9720042, 72) | Tudtam, hogy majdnem mindenhová követnek, ezért általában ha valahová utaznom kellett, cipeltem magammal valamelyik gyereket is (1989 Börtön volt a hazám 1024002, 80).
Ö: át, be~, el, ki~, le~, vissza~.
ÖU: fel~, haza~, ide~, oda~, tovább~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.