cipcer (4B) l. cipszer

cipszer mn és fn 4Bcipcer (kissé rég)

I. mn

1. ’szepességi szász 〈népcsoport (vmely része)〉’ ❖ Ahány kisebbség van a világon, zipszer, erdélyi, szász, német, lengyel, cseh, zsidó és macedón, valamennyi hatványozott mértékben kénytelen a megélhetéssel törődni (1936 Szvatkó Pál CD10) | az igazi Felvidék ott kezdődik, ahol a belvedere-i döntés értelmében búcsút kellett vennünk a zoboraljai, a pozsonyi és sárosi magyaroktól, a Tátra szlovák és cipszer népétől (1940 Vass László² CD10) | A tanárok [a bonyhádi gimnáziumban] az ország két evangélikus tájegységéből verbuválódtak. Egyfelől Sopron és Vas tősgyökeres, Berzsenyi-fajtájú magyar luteránusaiból, másfelől pedig a Szepességből, a cipszer polgárság történelmi nevű családjaiból (1972 Gál István 2021046, 1021).

1a. (ritk) ’e népcsoportból való 〈eredet, származás〉, ill. ilyen származású, e néphez tartozó 〈személy, csoport〉’ ❖ Hogy kell nekem Szepességre mennem, Hogy kell nekem cípcer lyányt szeretnem! (1875 Szerelmi népdalok C3977, 55) | Buzsik Márton szepességi (szokásosan szólva) czipszer volt (1882 Lauka Gusztáv C2891, 192) | szöszhajú cipcer ivadék (1910 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | cipcer származású (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Anyai nagyanyám régi cipszer, vagyis szepességi, német családból, egy Kassa környéki bányavároskából, Szomolnokból származott (1981 Sőtér István 2206039, 26).

2. (ritk) ’e népcsoportra, ill. tagjaira jellemző’ ❖ [Lám Frigyes] szepesi német tájszólásban írt költeményeiből csakúgy, mint irodalmi német nyelven írt verseiből, cipszer humor árad (1940 Pintér Jenő CD44).

3. (ritk) ’e népcsoport által beszélt 〈nyelvjárás〉’ ❖ [hozatott] egy cipszer-embert, és megtanulta tőle két hét alatt a cipszer dialektust (1887 Mikszáth Kálmán 8312160, 37) | [Kassa városában,] otthon, a családban, még a bevándorolt magyarok is inkább zipszer-tájszólású németet beszéltek (1934 Márai Sándor CD10).

3a. (-ül raggal, hsz-szerűen) (ritk) ’e nyelvjárásban’ ❖ A régi Szepesség – mint tréfásnyelvűek mondták: – Ó-Cipcéria lakott ennek az országútnak a mentén. Itt már félig magyarul, félig cipcerül beszélt a lakosság (1930 Krúdy Gyula CD54).

4. (főként) e nép által lakott 〈terület, település〉’ ❖ cipszer kerületekben (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | nyiregyházi homokba kétkerekű taliga való, a cipcer hegyek köves útjaira pedig a pántos szekér (1929 Nagy Endre CD10) | a felső-magyarországi német (cipszer) városokból (1993 Hanák Péter CD17).

II. fn

(tbsz-ban, rendsz. hat ne-vel) ’szepességi szász népcsoport’ ❖ Zipserek: a szepesi szászok (1930 TolnaiÚjLex. C5735, 236) | A cipszerek kereskedtek itt [ti. Kassán], patrícius-családok sarjai állottak a pultok mögött (1941 Márai Sándor 9421002, 74) | egy XVIII. századi népszámlálás alkalmával a népesség megoszlása Felvidéken, más néven Slovenskóban úgy alakult, hogy a többség szlovák volt, utána jöttek a cipszerek, a németek és végül a magyarok, mert a birtokos nemesség volt a magyar (1995 Országgyűlési Napló CD62) | Lajos Késmárkra kerül cseregyerekként, ám szinte felnőtt fejjel kezdi kutatni a cipszerek történelmét, a Szepesség múltját (1996 Új Könyvek CD29).

a. ’e népcsoporthoz tartozó személy’ ❖ sok szipser, Magyarhonon kivül eső földnek képzeli a magáét (1846 Pesti Divatlap C5839, 910) | rettenetes zsivaj támadt a porcellán és cserépedény áruló szepességi cipszerek közt (1899 Kemechey Jenő C2586, 6) | Schlözer professzor elítélő szavai fölébresztették a külföldet járt cipszerben [ti. Rumy Károly Györgyben] a magyart (1963 Fried István CD52).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

cipcer lásd cipszer
cipszer melléknév és főnév 4B
cipcer 4B (kissé rég)
I. melléknév
1.
szepességi szász 〈népcsoport (vmely része)
Ahány kisebbség van a világon, zipszer, erdélyi, szász, német, lengyel, cseh, zsidó és macedón, valamennyi hatványozott mértékben kénytelen a megélhetéssel törődni
(1936 Szvatkó Pál)
az igazi Felvidék ott kezdődik, ahol a belvedere-i döntés értelmében búcsút kellett vennünk a zoboraljai, a pozsonyi és sárosi magyaroktól, a Tátra szlovák és cipszer népétől
(1940 Vass László²)
A tanárok [a bonyhádi gimnáziumban] az ország két evangélikus tájegységéből verbuválódtak. Egyfelől Sopron és Vas tősgyökeres, Berzsenyi-fajtájú magyar luteránusaiból, másfelől pedig a Szepességből, a cipszer polgárság történelmi nevű családjaiból
(1972 Gál István)
1a. (ritk)
e népcsoportból való 〈eredet, származás〉, ill. ilyen származású, e néphez tartozó 〈személy, csoport〉
Hogy kell nekem Szepességre mennem, Hogy kell nekem cípcer lyányt szeretnem!
(1875 Szerelmi népdalok)
Buzsik Márton szepességi (szokásosan szólva) czipszer volt
(1882 Lauka Gusztáv)
szöszhajú cipcer ivadék
(1910 Tersánszky Józsi Jenő)
cipcer származású
(1927 Tersánszky Józsi Jenő)
Anyai nagyanyám régi cipszer, vagyis szepességi, német családból, egy Kassa környéki bányavároskából, Szomolnokból származott
(1981 Sőtér István)
2. (ritk)
e népcsoportra, ill. tagjaira jellemző
[Lám Frigyes] szepesi német tájszólásban írt költeményeiből csakúgy, mint irodalmi német nyelven írt verseiből, cipszer humor árad
(1940 Pintér Jenő)
3. (ritk)
e népcsoport által beszélt 〈nyelvjárás〉
[hozatott] egy cipszer-embert, és megtanulta tőle két hét alatt a cipszer dialektust
(1887 Mikszáth Kálmán)
[Kassa városában,] otthon, a családban, még a bevándorolt magyarok is inkább zipszer-tájszólású németet beszéltek
(1934 Márai Sándor)
3a. (-ül raggal, hsz-szerűen) (ritk)
e nyelvjárásban
A régi Szepesség – mint tréfásnyelvűek mondták: – Ó-Cipcéria lakott ennek az országútnak a mentén. Itt már félig magyarul, félig cipcerül beszélt a lakosság
(1930 Krúdy Gyula)
4.
(főként) e nép által lakott 〈terület, település〉
cipszer kerületekben
(1884 Mikszáth Kálmán)
nyiregyházi homokba kétkerekű taliga való, a cipcer hegyek köves útjaira pedig a pántos szekér
(1929 Nagy Endre)
a felső-magyarországi német (cipszer) városokból
(1993 Hanák Péter)
II. főnév
(tbsz-ban, rendsz. hat ne-vel)
szepességi szász népcsoport
Zipserek: a szepesi szászok
(1930 TolnaiÚjLex.)
A cipszerek kereskedtek itt [ti. Kassán], patrícius-családok sarjai állottak a pultok mögött
(1941 Márai Sándor)
egy XVIII. századi népszámlálás alkalmával a népesség megoszlása Felvidéken, más néven Slovenskóban úgy alakult, hogy a többség szlovák volt, utána jöttek a cipszerek, a németek és végül a magyarok, mert a birtokos nemesség volt a magyar
(1995 Országgyűlési Napló)
Lajos Késmárkra kerül cseregyerekként, ám szinte felnőtt fejjel kezdi kutatni a cipszerek történelmét, a Szepesség múltját
(1996 Új Könyvek)
a.
e népcsoporthoz tartozó személy
sok szipser, Magyarhonon kivül eső földnek képzeli a magáét
(1846 Pesti Divatlap)
rettenetes zsivaj támadt a porcellán és cserépedény áruló szepességi cipszerek közt
(1899 Kemechey Jenő)
Schlözer professzor elítélő szavai fölébresztették a külföldet járt cipszerben [ti. Rumy Károly Györgyben] a magyart
(1963 Fried István)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások