cipellős mn és fn 

I. mn 15C3

1. ’cip(ell)őbe bújtatott 〈láb〉, ill. cip(ell)őt viselő 〈személy〉’ ❖ némi magyarkák a régi kivétel nélküli csizma, mezítlen s nem legtisztább tenyér és fésűvel nem igen bolygatott hajuk helyébe már-már egészen czipellősek lettek (1842 Széchenyi István CD1501) | szántó földön álló vörös ruhás, fehér harisnyás, czipellős, német kalapú német ember, ki fehér előkötőjéből gabonát szór (1866 Nagy Iván CD31) | aranypórszín czipellős lábacskájának csak alig a hegye látszik ki (1890 Fekete Béla C0897, 82) | [Ida dajkái közül] ki csontos volt, ki gömbölyű […], ki cipellős, ki mezítlábas (1920–1921 Gárdonyi Géza C1841, 35).

2. (ritk) ’ilyen lábbeli viselésében megnyilvánuló 〈divat〉’ ❖ A 17. századra a harisnyás, cipellős, térdnadrágos nyugati divat és a csizmás, szűknadrágos magyar viselet élesen elvált egymástól (1997 Magyar néprajz CD47).

II. fn 4C (rég)

’cipő’ ❖ tsizmábol, tzipellösböl ittak (1779 Bessenyei György¹ C1082, 75) | [a mezei nyúl] bribl pedig a’ kényesebb aſzſzonyſágoknak tzipellsök és keſztjük igen ſzépek kéſzülnek (1795 Gáti István 7116003, 138) | Azután megint tántzoltunk ollyan sokat, hogy abban a’ kis tzipellősben ugyantsak fájt a lábom (1897 Tóth Béla¹ C4249, 239) | Sopronban Nádasdy Jakab számára vásárolnak cipellőst 20 dénáron (1972 Baraczka István CD52) | A csizmához szokott magyaroknak […] a cipő, korabeli nevén „cipellős” rendre és rangra való tekintet nélkül idegen, nyugatias viseletnek számított (1992 Tóth István György CD17).

Vö. CzF.; TESz. cipellő; SzT. cipelüs; ÚMTsz.

cipellős melléknév és főnév
I. melléknév 15C3
1.
cip(ell)őbe bújtatott 〈láb〉, ill. cip(ell)őt viselő 〈személy〉
némi magyarkák a régi kivétel nélküli csizma, mezítlen s nem legtisztább tenyér és fésűvel nem igen bolygatott hajuk helyébe már-már egészen czipellősek lettek
(1842 Széchenyi István)
szántó földön álló vörös ruhás, fehér harisnyás, czipellős, német kalapú német ember, ki fehér előkötőjéből gabonát szór
(1866 Nagy Iván)
aranypórszín czipellős lábacskájának csak alig a hegye látszik ki
(1890 Fekete Béla)
[Ida dajkái közül] ki csontos volt, ki gömbölyű […], ki cipellős, ki mezítlábas
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
2. (ritk)
ilyen lábbeli viselésében megnyilvánuló 〈divat〉
A 17. századra a harisnyás, cipellős, térdnadrágos nyugati divat és a csizmás, szűknadrágos magyar viselet élesen elvált egymástól
(1997 Magyar néprajz)
II. főnév 4C (rég)
tsizmábol, tzipellösböl ittak
(1779 Bessenyei György¹)
[a mezei nyúl] bribl pedig a’ kényesebb aſzſzonyſágoknak tzipellsök és keſztjük igen ſzépek kéſzülnek
(1795 Gáti István)
Azután megint tántzoltunk ollyan sokat, hogy abban a’ kis tzipellősben ugyantsak fájt a lábom
(1897 Tóth Béla¹)
Sopronban Nádasdy Jakab számára vásárolnak cipellőst 20 dénáron
(1972 Baraczka István)
A csizmához szokott magyaroknak […] a cipő, korabeli nevén „cipellős” rendre és rangra való tekintet nélkül idegen, nyugatias viseletnek számított
(1992 Tóth István György)
Vö. CzF.; TESz. cipellő; SzT. cipelüs; ÚMTsz.

Beállítások