colonk (3A1) l. cölönk
cölönk fn 3C1 (rég v. nyj) colonk, cöllönk
1. (átv is) ’vminek a végére erősített nehezék, súly’ ❖ három-száz ölnyi kötél a’ végén függö nehéz tzölönkkel feneket nem ér (1783 Molnár János C0293, 32) | a világnál nagyobb czölönköt nem köthettél magadhoz (1855 Éjszaki Károly C1668, 68) | én káriért akarok csinálni, s ahhoz egy deklarált imádó csak cölönk (1895 Jókai Mór CD18) | cölönk cöllöηk […] „kölönc, vhonnan lefüggő súly” (1935 Csűry Bálint C6654, 128) | cölönk ’kútkölönc’ (1968 Szlavóniai szótár C6859, 71).
1a. ’háziállat nyakára kötött nagyobb fadarab, amely korlátozza annak mozgását’ ❖ koslató marha’ nyakára kötött tzölönkök (1784 Kisded szótár C0815, 46) | [A juhász] kutyája keverék kuvasz, amelynek nyakában cöllenk van (1938 Nagy Ödön C6588, 188) | A juhász a kilyukasztott fából egy 30 cm hosszúságú darabot levág s ezt ráköti a kutya nyakára coronknak (kolonc, cőlönk) (1957 Kós Károly² C6299, 185).
1b. (pejor, túlzó) ’〈haszontalan, semmirekellő viselkedésével felháborodást kiváltó személy szidalmazó megszólítására, ill. (becsmérlő) megnevezéseként〉’ ❖ Mikó, Leski, Bartóka szolgaim, ide segétségemre! hol vattok gaz tzölönkök? (1775 Simai Kristóf C3746, 58) | de meg-is érdemli a’ gaz tzölönk [a büntetést] (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 441) | A kis cöllöng. Rövid szoknyás, apró, dévaj (1883 Tóth Sándor C4311, 119).
2. (átv is) ’〈kül. öltözéken:〉 lelógó(, túlzottan cifra, feltűnő) dísz(ítmény), sallang’ ❖ [a farizeusok] ſok tzafrangokat, és tzölönköket, mint annyi ſzent ereklyéket, aggatnák a’ paláſtyoknak ſzárnyaira (1774 Vajda Sámuel 7365003, 110) | Balgatag mesterség [ti. a kártyázás] el fogta világot, Tsak azért gyújtanak sok helyen világot, Noha viſznek ezért sok drága zálogot, Nyakról is le oldnak gyémántos tzolongot (1787 Orczy Lőrinc C3358, 119) | Tzölönk, le-függö tzifraság kalpogrol (1816 Vocabularium C1948, 86) | [az időmértékes verselés] prozódiánkban minden colonkjával együtt még mindig kisért (1892 Albert János C0359, 122).
2a. (pejor) ’〈erkölcstelen(nek tartott) személy, kül. fiatal nő becsmérlő megnevezéseként〉’ ❖ [anyám] nem volt bolond, csak apám elzáratta, mert az a kis fekete czölönk megbabonázta a szivét (1891 Tolnai Lajos C4210, 85).
3. ’(egyik végén hegyes, földbe verhető) farúd’ ❖ Tönkvel [=] tkével, tuſakkal, tsutakkal, tzölönkel, karóval (1784 Kisded szótár C0815, 81) | társa czölönköt Verne a’ félmázsás kalapácscsal elébe (1834 Garay János C1810, 114) | nem volnék, mi most vagyok: egy kiszáradt cölönk, egy tilalomfa (1893 Gabányi Árpád C1799, 449) | egy csavar jár, mely az enyvesztendő deszkákat a czölönknek szoritja (1912 Frecskay János 8146002, 6).
J: kolonc, kölönc.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÚMTsz. coronk, ~