cs fn -1B (kiejtve: csé, a régiségben ts, ill. családnevekben ch jelöléssel is, jelzőként is)csé (írva: ritk)

1. ’a fogmeder mögötti terület és a nyelvhát elülső része között képzett zöngétlen zár-rés hang’ ❖ A melly Hazánkbéli Városok Faluk és Puſzták Nevei, Mássalhangzónn végeződnek, a ra, re, nn, ról, ről, Előlutóljárókat ſzeretik a feltett kérdésekre. b.) Dabra, Dabonn, Dabról […] ts.) Kotsra, Kotsonn, Kotsról (1795 Debreceni Grammatika 7443002, 225) | Mikor az idegen szóbann tz, vagy ts hang fordúl elő […] magyarúl cz, vagy cs íródjék (1807 Magyar grammatika 8563001, 7) | Csak a Krisztus utáni századokban kezdett a római köznép a k hang helyett e és i előtt cé-féle hangot ejteni. Később ezt a hangot Olaszország legnagyobb részében csé-nek ejtették (p. cicere vagy ceci csicseriborsó, ciregia cseresznye) (1893 PallasLex. CD02) | [az énekes] ropogtatja az r-eket, csettinti a cs-ket (2000 Természet Világa CD50).

2. ’az ezt jelölő írásjegy (cs, Cs)’ ❖ [a latin nyelvből] költsönözött betknek elégtelenségeket a’ Magyar igaz kihangzáſra ösſzvetett betkkel ſzoktuk kipótolni. ’S a’ pótoló bet ez a’ 11, úgy mint: gy, ksz, ly, ny, ſz, ty, ts, tz, zs, ö, ü (1779 Révai Miklós 7283025, 22) | [A cs-t] régente egyszerü c-vel, aztán ch-val, cz-vel, a XVII–XVIII. sz.-ban pedig ts-el irták (1893 PallasLex. CD02) | A Kovácsoknak már több ága ismert a XVIII. században. Ezek egyik ága nevét cs-vel, a másik ág pedig ts-el írja (1991 Katona Imre CD52).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

cs főnév -1B (kiejtve: csé, a régiségben ts, ill. családnevekben ch jelöléssel is, jelzőként is)
csé 1B (írva: ritk)
1.
a fogmeder mögötti terület és a nyelvhát elülső része között képzett zöngétlen zár-rés hang
A melly Hazánkbéli Városok Faluk és Puſzták Nevei, Mássalhangzónn végeződnek, a ra, re, nn, ról, ről, Előlutóljárókat ſzeretik a feltett kérdésekre. b.) Dabra, Dabonn, Dabról […] ts.) Kotsra, Kotsonn, Kotsról
(1795 Debreceni Grammatika)
Mikor az idegen szóbann tz, vagy ts hang fordúl elő […] magyarúl cz, vagy cs íródjék
(1807 Magyar grammatika)
Csak a Krisztus utáni századokban kezdett a római köznép a k hang helyett e és i előtt cé-féle hangot ejteni. Később ezt a hangot Olaszország legnagyobb részében csé-nek ejtették (p.például cicere vagy ceci csicseriborsó, ciregia cseresznye)
(1893 PallasLex.)
[az énekes] ropogtatja az r-eket, csettinti a cs-ket
(2000 Természet Világa)
2.
az ezt jelölő írásjegy (cs, Cs)
[a latin nyelvből] költsönözött betknek elégtelenségeket a’ Magyar igaz kihangzáſra ösſzvetett betkkel ſzoktuk kipótolni. ’S a’ pótoló bet ez a’ 11, úgy mint: gy, ksz, ly, ny, ſz, ty, ts, tz, zs, ö, ü
(1779 Révai Miklós)
[A cs-t] régente egyszerü c-vel, aztán ch-val, cz-vel, a XVII–XVIII. sz.század-ban pedig ts-el irták
(1893 PallasLex.)
A Kovácsoknak már több ága ismert a XVIII. században. Ezek egyik ága nevét cs-vel, a másik ág pedig ts-el írja
(1991 Katona Imre)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások