ákumbákum (3A10) l. ákombákom

ákombákom mn és fn 3A10ákumbákum (rég) , kákombákom (rég)

I. mn

1. ’olvashatatlan v. nehezen olvasható, kusza 〈betű, írás〉’ ❖ tele volt irva számokkal, ’s különféle acum bacum jegyzetekkel (1854 Szilágyi Pál C4020, 159) | De most már nem rontom tovább szemeit ez irtózatos ákombákom irással. Legyen meggyőződve, hogy hálás szivvel gondolok Önre mindenkor (1882 Vajda János 8503133, 72).

2. ’gyakorlatlan, bizonytalan 〈kézírás〉, ill. ilyen kézírással írt 〈szöveg, betű〉’ ❖ Mikor megtanítottalak irni, […] ákom-bákom betüket vetettél (1857 Vas Gereben C4378, 141) | Megismerte mindjárt az ákumbákum irást, a drága szülői kéznek odavetett szarkalábjait (1897 Werner Gyula C4547, 153) | [az asszony] nem volt írástudatlan: túlméretezett, ákombákom betűkkel, de aláírta a zálogleveleket (1990 Tóth István György CD17) | [az 1800-as években] bizony sok gyermekről elmondhatták: „Négy télen” járt iskolába, de csupán néhány ima, ákombákom írás és szaggatott olvasás az, amivel onnan kikerült (2000 Hornyák Mária CD36).

2a. ’hevenyészve v. hozzáértés nélkül készített, tökéletlen’ ❖ hisz ez az egész ákombákon pajta majd rádül az emberre (1878 Győrffy Iván C1964, 94) | A nadrág igazi „folt hátán folt”, ákombákom öltésekkel összetákolva (1908 Nagy Lajos CD10) | megőrzik a falak az időt a részeg őszt a remény mámorát tankokra pingált ákombákom címert (1989 Szepesi Attila 2025062, 48) | a leárazva vett, fekete, „ikeás” kanapéra a magam ákombákom módján új, színes huzatot varrtam (1998 Lakáskultúra CD39).

3. ’vki számára furcsa alakú, érthetetlen(, titokzatos)(írás)jel, ábra〉’ ❖ [Wolf] kezébe veszi a tollat s elkezdi nevét ákumbákum zsidó betükkel az okiratra irni (1854 Vasárnapi Újság márc. 19. CD56) | minden a széles világon történt dolgok ákom-bákom betűkkel be vannak irva [a varázskönyvbe] (1861 Eredeti népmesék 8306006, 148) | [a falon] ákombákom rajz, vonás diszlik (1933 Illyés Gyula CD10) | [a kislány] krétát kapart elő a zsebéből, és kezdte fehérre rajzolni a színes galambok, rakéták, virágok ákombákom vonalait (1976 Dobos László 1034002, 178) | Pázmándy Dénes különös régiséget, egy botot hozott, tele csodálatos ákom-bákom faragásokkal! (1979 Esterházy Péter 9129001, 65).

4. (rég) ’zavaros, értelmetlen(, ostoba)’ ❖ Kákom-bákom vélemény (1786 Dugonics András 7087011, 307) | nem igen találkoznak a’ Magyarok közzl, kik azokon a’ mostani kákom-bákom új tudományokon, és sok heába való tstselék új könyvetskéken kapnának (1789 Szaitz Leó C3793, 149) | Én nékem az illyen Tsendes id-töltés … Kellemetess’b, édess’b, minden külfldi mulatság’, Díbdábság, kákombákom’ tréfájainál (1799 Magyar Kurír C0335) | [A javasasszony] az ágyra ül Nézi a [beteg] kis lányt merevül, Ákombákom szókat morog, Majd le hajlik, majd fel áll, Majd suttog, majd kiabál (1857 Vasárnapi Újság febr. 1. CD56).

II. fn

1. ’olvashatatlan v. nehezen olvasható, kusza írás, betű’ ❖ A doktor úrnak az a ravasz ötlete volt, hogy majd ő olyan sok ákombákomot fog ebben a folyamodásban csinálni, annyi törlést beleigazítani, miszerint szükséges letisztáztatni (1862 Jókai Mór CD18) | A Krisztus tud eligazodni ezeken az ákombákomokon! Pedig magam írtam őket! De így van az, ha az ember gyermekkorában elmulasztja az oskolát! (1917 Cholnoky László CD10) | [a felnőtt] össze-vissza keresztezi szabálytalan ákombákomjaival […] az együgyű sorvezetőket (1934 Szentkuthy Miklós 9664001, 53) | A mindössze ötsoros, girbegurba ákombákomokból álló [kőbe vésett] felirat (1996 Németh György CD17).

2. ’gyakorlatlan, bizonytalan kézírással írt szöveg, betű’ ❖ a kedves ákombákom, mit első írásgyakorlatul írt [a kislány] (1870 Jókai Mór CD18) | [A háború] följegyeztetett azokban a sóhajokban, melyek kiszakadtak a szívekből és rózsaszínű tábori lapok primitív ákombákomjaiban küldettek haza (1915 Franyó Zoltán CD10) | [a gyerekek] levelet írtak-rajzoltak a nyuszinak, abban reménykedve, hogy akkor az ajándékhozó tapsifüles majd megjelenik, vagy legalább válaszol ákombákomjaikra (1996 Magyar Hírlap CD09) | egy írni is alig tudó […] parasztember ákombákomjaihoz (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’vki számára furcsa alakú, érthetetlen, es. titokzatos (írás)jel, ábra’ ❖ karjaikon mindenféle török betket ákombákomokat kartzolnak ki (1789 Gvadányi József C1925, 72) | [a gerendaház falára] reábicskázott ákombákomok (1848 Bernát Gáspár 8052002, 27) | [a mama] előveszi a kopott ábécés könyvet […] s még egyszer megmagyarázza, melyik ákom-bákomnak mi a neve (1882 Mikszáth Kálmán 8312124, 22) | a cárok országában minden második ember csak misztikus ákombákomot lát a betűben (1909 Bresztovszky Ernő CD10) | [a börtön fala] tele volt írva, rajzolva mindenféle ákombákomokkal, amelyeket a rabok hagytak itt emlékben (1920 Krúdy Gyula CD54) | a diagramok ákombákomjai mögött sokkalta több minden rejlik, mint azt akkoriban bárki is sejthette volna (1999 Természet Világa CD50).

4. (rég) ’zavaros, értelmetlen beszéd, szó’ ❖ egy kákom-bákomot meszsze-lévö töb’ leveleken emleget (1775 Molnár János C3194, 22) | bízvást lehet az  tanítását … mer kákombákomnak, semminek tartani (1790 Szaitz Leó C3794, 39) | És ezekhez hasonló kákom bákom volt az is, a’ mit k [ti. a zsidók] a’ négy Világrul, a’ három Lélekrül … álmodoztanak (1811 Ruszek József C6085, 124) | az egész beszéd csupa Kákom bákombúl áll (1820 Dugonics András 8116014, 40).

J: ákombák.

Sz: ákombákomos.

Vö. CzF. ~, hákombákom, kákombákom; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

ákumbákum lásd ákombákom
ákombákom melléknév és főnév 3A10
ákumbákum 3A10 (rég)
kákombákom 3A10 (rég)
I. melléknév
1.
olvashatatlan v. nehezen olvasható, kusza 〈betű, írás〉
tele volt irva számokkal, ’s különféle acum bacum jegyzetekkel
(1854 Szilágyi Pál)
De most már nem rontom tovább szemeit ez irtózatos ákombákom irással. Legyen meggyőződve, hogy hálás szivvel gondolok Önre mindenkor
(1882 Vajda János)
2.
gyakorlatlan, bizonytalan 〈kézírás〉, ill. ilyen kézírással írt 〈szöveg, betű〉
Mikor megtanítottalak irni, […] ákom-bákom betüket vetettél
(1857 Vas Gereben)
Megismerte mindjárt az ákumbákum irást, a drága szülői kéznek odavetett szarkalábjait
(1897 Werner Gyula)
[az asszony] nem volt írástudatlan: túlméretezett, ákombákom betűkkel, de aláírta a zálogleveleket
(1990 Tóth István György)
[az 1800-as években] bizony sok gyermekről elmondhatták: „Négy télen” járt iskolába, de csupán néhány ima, ákombákom írás és szaggatott olvasás az, amivel onnan kikerült
(2000 Hornyák Mária)
2a.
hevenyészve v. hozzáértés nélkül készített, tökéletlen
hisz ez az egész ákombákon pajta majd rádül az emberre
(1878 Győrffy Iván)
A nadrág igazi „folt hátán folt”, ákombákom öltésekkel összetákolva
(1908 Nagy Lajos)
megőrzik a falak az időt a részeg őszt a remény mámorát tankokra pingált ákombákom címert
(1989 Szepesi Attila)
a leárazva vett, fekete, „ikeás” kanapéra a magam ákombákom módján új, színes huzatot varrtam
(1998 Lakáskultúra)
3.
vki számára furcsa alakú, érthetetlen(, titokzatos) (írás)jel, ábra〉
[Wolf] kezébe veszi a tollat s elkezdi nevét ákumbákum zsidó betükkel az okiratra irni
(1854 Vasárnapi Újság márc. 19.)
minden a széles világon történt dolgok ákom-bákom betűkkel be vannak irva [a varázskönyvbe]
(1861 Eredeti népmesék)
[a falon] ákombákom rajz, vonás diszlik
(1933 Illyés Gyula)
[a kislány] krétát kapart elő a zsebéből, és kezdte fehérre rajzolni a színes galambok, rakéták, virágok ákombákom vonalait
(1976 Dobos László)
Pázmándy Dénes különös régiséget, egy botot hozott, tele csodálatos ákom-bákom faragásokkal!
(1979 Esterházy Péter)
4. (rég)
zavaros, értelmetlen(, ostoba)
Kákom-bákom vélemény
(1786 Dugonics András)
nem igen találkoznak a’ Magyarok közzl, kik azokon a’ mostani kákom-bákom új tudományokon, és sok heába való tstselék új könyvetskéken kapnának
(1789 Szaitz Leó)
Én nékem az illyen Tsendes id-töltés … Kellemetess’b, édess’b, minden külfldi mulatság’, Díbdábság, kákombákom’ tréfájainál
(1799 Magyar Kurír)
[A javasasszony] az ágyra ül Nézi a [beteg] kis lányt merevül, Ákombákom szókat morog, Majd le hajlik, majd fel áll, Majd suttog, majd kiabál
(1857 Vasárnapi Újság febr. 1.)
II. főnév
1.
olvashatatlan v. nehezen olvasható, kusza írás, betű
A doktor úrnak az a ravasz ötlete volt, hogy majd ő olyan sok ákombákomot fog ebben a folyamodásban csinálni, annyi törlést beleigazítani, miszerint szükséges letisztáztatni
(1862 Jókai Mór)
A Krisztus tud eligazodni ezeken az ákombákomokon! Pedig magam írtam őket! De így van az, ha az ember gyermekkorában elmulasztja az oskolát!
(1917 Cholnoky László)
[a felnőtt] össze-vissza keresztezi szabálytalan ákombákomjaival […] az együgyű sorvezetőket
(1934 Szentkuthy Miklós)
A mindössze ötsoros, girbegurba ákombákomokból álló [kőbe vésett] felirat
(1996 Németh György)
2.
gyakorlatlan, bizonytalan kézírással írt szöveg, betű
a kedves ákombákom, mit első írásgyakorlatul írt [a kislány]
(1870 Jókai Mór)
[A háború] följegyeztetett azokban a sóhajokban, melyek kiszakadtak a szívekből és rózsaszínű tábori lapok primitív ákombákomjaiban küldettek haza
(1915 Franyó Zoltán)
[a gyerekek] levelet írtak-rajzoltak a nyuszinak, abban reménykedve, hogy akkor az ajándékhozó tapsifüles majd megjelenik, vagy legalább válaszol ákombákomjaikra
(1996 Magyar Hírlap)
egy írni is alig tudó […] parasztember ákombákomjaihoz
(1997 Magyar Hírlap)
3.
vki számára furcsa alakú, érthetetlen, es. titokzatos (írás)jel, ábra
karjaikon mindenféle török betket ákombákomokat kartzolnak ki
(1789 Gvadányi József)
[a gerendaház falára] reábicskázott ákombákomok
(1848 Bernát Gáspár)
[a mama] előveszi a kopott ábécés könyvet […] s még egyszer megmagyarázza, melyik ákom-bákomnak mi a neve
(1882 Mikszáth Kálmán)
a cárok országában minden második ember csak misztikus ákombákomot lát a betűben
(1909 Bresztovszky Ernő)
[a börtön fala] tele volt írva, rajzolva mindenféle ákombákomokkal, amelyeket a rabok hagytak itt emlékben
(1920 Krúdy Gyula)
a diagramok ákombákomjai mögött sokkalta több minden rejlik, mint azt akkoriban bárki is sejthette volna
(1999 Természet Világa)
4. (rég)
zavaros, értelmetlen beszéd, szó
egy kákom-bákomot meszsze-lévö töb’ leveleken emleget
(1775 Molnár János)
bízvást lehet az  tanítását … mer kákombákomnak, semminek tartani
(1790 Szaitz Leó)
És ezekhez hasonló kákom bákom volt az is, a’ mit k [ti. a zsidók] a’ négy Világrul, a’ három Lélekrül … álmodoztanak
(1811 Ruszek József)
az egész beszéd csupa Kákom bákombúl áll
(1820 Dugonics András)
Sz: ákombákomos
Vö. CzF. ~, hákombákom, kákombákom; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások