csácsog ige 2a (kissé rég)

1. tn (tárgyragos határozóval is)(élénken, naiv felszínességgel, csapongva,) gyakr. feleslegesen v. meggondolatlanul sokat beszél, locsog, fecseg (vmiről)’ ❖ Vajha te Törvényes Székeknek Bíráit Kérnéd, fogyaſztanák versengés’ okait, Nyomnák le Verbtzi tsátsagó Fiait [ti. az ügyvédeket] Azzal hárítanák pör patvar’ gántsait (1772 Orczy Lőrinc 7249010, 55) | [a férfiak] felettébb sokat kezdettek csácsogni (1790 Szirmay Antal ford.–Keresztúry C4043, 118) | Öreg ember csácsog, hamar ád tanácsot, S ha beszédnek indul, nem tudja, mi már sok (1863 Arany János CD01) | az ebéden egyre a [ház]cserén csácsogott a két asszony (1915 Gárdonyi Géza C1823, 208) | csácsogó színművésznők ágálása (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ts ’ilyen módon mond, közöl vmit’ ❖ Fúladozó Ekhóis akart tsátsagni Magyar dalt Ihlésedre (1777 Tóth Farkas C6804, 1) | Csácsog a buta nép ilyenkor mindent elegybelegy, az mind csupa szófia beszéd (1892 Jókai Mór CD18) | Vádol ugyis eléggé bennetek Krisztustalan, szöges beszédetek. Mit lenn a csürhe csácsog és csacsog. Tóditva hozzátok föl, szájasok (1928 Kosztolányi Dezső ford.–Mell CD10).

2. tn (rég, ritk) ’〈beszélni kezdő kisgyermek〉 gagyog, gügyög’ ❖ karom tsátsogó unokám’ bugdosó lépésit intézgette (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163041, 55) | A’ gyermek az Attya térdeinn űlt, … és igen furtsánn tsátsogott (1818 Böszörményi Pál ford.–Schlez C1178, 138).

2a. (rég, ritk) ’〈idegen nyelven〉 gyengén, kezdetleges szinten beszél, gagyog’ ❖ A’ gyermek az úton kezdett németűl csácsogni; ’s ott tökélletesen meg tanúlt (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 480).

3. tn (irod) ’〈madár〉 hosszasan, folytonosan csiripel, csivitel, csipog’ ❖ Tsátsogó madár te-is búly [= bújj el] (1788 Ravazdy András 7276002, 264) | a’ Csókák tsátsognak, Tseveg a’ ſok veréb, a’ Varjak kárognak (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 65) | Madárka, madárka, Csácsogó madárka! Vidd el az én levelemet Szép Magyarországba! (1872 Elegyes gyűjtések C2998, 194) | a Márvány-szigetek madársziklái, ezernyi csivitelő, csácsogó szárnyassal (1998 Természet Világa CD50).

4. tn (kissé rég) ’száját többször szélesre nyitja, tátog, ill. 〈száj〉 többször így kinyílik’ ❖ Szó nélkl csácsogék feléje [ti. férfi alvó kedvese felé] […], ’S álmából ő felébredett (1813 Kazinczy Ferenc ford.–Klopstock C1358, 154) | a francia az orrából beszél, hadarva, a német nyitott szájjal és csácsogva (1882 Jókai Mór CD18) | Mikor mind megette, várt. Szája még csácsogott (1930 Móricz Zsigmond CD10).

J: csacsog.

Sz: csácsogás.

Vö. CzF.; TESz. csacsog; ÉKsz.; SzT. ~, csácsogó; ÚMTsz. csacsog, csacsogó

csácsog ige 2a (kissé rég)
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
(élénken, naiv felszínességgel, csapongva,) gyakr. feleslegesen v. meggondolatlanul sokat beszél, locsog, fecseg (vmiről)
Vajha te Törvényes Székeknek Bíráit Kérnéd, fogyaſztanák versengés’ okait, Nyomnák le Verbtzi tsátsagó Fiait [ti. az ügyvédeket] Azzal hárítanák pör patvar’ gántsait
(1772 Orczy Lőrinc)
[a férfiak] felettébb sokat kezdettek csácsogni
(1790 Szirmay Antal ford.Keresztúry)
Öreg ember csácsog, hamar ád tanácsot, S ha beszédnek indul, nem tudja, mi már sok
(1863 Arany János)
az ebéden egyre a [ház]cserén csácsogott a két asszony
(1915 Gárdonyi Géza)
csácsogó színművésznők ágálása
(1997 Magyar Hírlap)
1a. tárgyas
ilyen módon mond, közöl vmit
Fúladozó Ekhóis akart tsátsagni Magyar dalt Ihlésedre
(1777 Tóth Farkas)
Csácsog a buta nép ilyenkor mindent elegybelegy, az mind csupa szófia beszéd
(1892 Jókai Mór)
Vádol ugyis eléggé bennetek Krisztustalan, szöges beszédetek. Mit lenn a csürhe csácsog és csacsog. Tóditva hozzátok föl, szájasok
(1928 Kosztolányi Dezső ford.Mell)
2. tárgyatlan (rég, ritk)
〈beszélni kezdő kisgyermek〉 gagyog, gügyög
karom tsátsogó unokám’ bugdosó lépésit intézgette
(1785 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
A’ gyermek az Attya térdeinn űlt, … és igen furtsánn tsátsogott
(1818 Böszörményi Pál ford.Schlez)
2a. (rég, ritk)
〈idegen nyelven〉 gyengén, kezdetleges szinten beszél, gagyog
A’ gyermek az úton kezdett németűl csácsogni; ’s ott tökélletesen meg tanúlt
(1805 Kazinczy Ferenc)
3. tárgyatlan (irod)
〈madár〉 hosszasan, folytonosan csiripel, csivitel, csipog
Tsátsogó madár te-is búly [= bújj el]
(1788 Ravazdy András)
a’ Csókák tsátsognak, Tseveg a’ ſok veréb, a’ Varjak kárognak
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
Madárka, madárka, Csácsogó madárka! Vidd el az én levelemet Szép Magyarországba!
(1872 Elegyes gyűjtések)
a Márvány-szigetek madársziklái, ezernyi csivitelő, csácsogó szárnyassal
(1998 Természet Világa)
4. tárgyatlan (kissé rég)
száját többször szélesre nyitja, tátog, ill. 〈száj〉 többször így kinyílik
Szó nélkl csácsogék feléje [ti. férfi alvó kedvese felé] […], ’S álmából ő felébredett
(1813 Kazinczy Ferenc ford.Klopstock)
a francia az orrából beszél, hadarva, a német nyitott szájjal és csácsogva
(1882 Jókai Mór)
Mikor mind megette, várt. Szája még csácsogott
(1930 Móricz Zsigmond)
J: csacsog
Sz: csácsogás
Vö. CzF.; TESz. csacsog; ÉKsz.; SzT. ~, csácsogó; ÚMTsz. csacsog, csacsogó

Beállítások