csalhatatlanság fn 3A8 (vál)

1. ’az a tulajdonság, hogy vki v. vmely testület, csoport soha nem téved (vmiben), csalhatatlan, ill. vkinek v. vminek tévedhetetlen volta’ ❖ tsalhatatlanságot igér tanítók (1790 Nagyváthy János 7239004, 27) | A nép nem csalatkozhatik és azok, kik őt képviselik, részesei … csalhatlanságának (1848 Március Tizenötödike C3027, 784) | [a feladványt] graciózus könnyedséggel, tanárhoz illő csalhatatlansággal kell megfejtenie (1913 Fenyő Miksa CD10) | meglehetősen biztosak csalhatatlanságukban az ízlés terén (1996 Lakáskultúra CD39).

1a. ’pápai, egyházi tévedhetetlenség (dogmája)’ ❖ a’ Pápának F hatalmát, ’s tsalhatatlanságát (1786 Szacsvay Sándor ford. 7301007, 123) | [Haynald érseket] magasztalják, amiért a csalhatatlanság ellen szavazott Rómában, s keserű könnyeket hullatunk szomorú sorsán, amiért sohasem lehet szegényből emiatt kardinális (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | A dogma szerint a csalhatatlanság – mely a hitre és erkölcsre van korlátozva – nem az egyház beleegyezése által, hanem felülről, az isteni oltalomból származik (1937 Iványi-Grünwald Béla CD42) | [IX. Pius pápa] az első vatikáni zsinaton meghirdette a pápa csalhatatlanságának dogmáját (1998 Magyar Hírlap CD09).

1b. (birtokszóként) ’vmely érzéknek az a tulajdonsága, hogy megbízhatóan, hibátlanul működik’ ❖ képességük és tudományuk csalhatatlanságáról szentül meggyőződve lévő urak (1940 Bánlaky József CD16) | Az evolúció során létfontosságúvá vált az érzékelés csalhatatlansága (2000 Természet Világa CD50).

2. ’tökéletes, teljes igazság, ill. vminek a kétségbevonhatatlan(ul igaz) volta’ ❖ [ha] valaki a’ maga gondolatjait, és itéleteit a’ másokéval öszve nem méri, […] a’ magáéinak tsalhatatlanságot tulajdonit (1830 Köteles Sámuel 8254007, 210) | ember itéletében csalhatatlanság nincsen (1844 Irodalmi Areopag C2181, 61) | Bleyer megállapításainak csalhatatlanságába vetett hitünk […] meg fog dőlni (1921 Király György CD10) | A szerző nézeteiket kritikusan értékelve szolgáltat igazságot a centralistáknak, rámutatva tévedéseikre is: az eszmék csalhatatlanságába vetett hitükre (1997 Új Könyvek CD29).

2a. (rég) ’vminek a kétséget kizáró hatékonysága’ ❖ Elegendő leszen ezen egy két éppen most mondott sor arra, reménylem, hogy némelly lótenyésztő […] Systemája csalhatatlanságárul kételkedni kezdjen (1828 Széchenyi István CD1501) | a puffadtság ellen van olly szer, melly […] a kecskeméti szerrel csalhatatlanságára nézve a versenyt nemcsak hogy ki állja, hanem tán felül is mulja (1859 Vasárnapi Újság CD56) | a kormány lassankint elveszté az önmagában és a rendszere csalhatatlanságában való hitet (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

Sz: csalhatatlansági.

Vö. CzF. ~, csalhatlan · csalhatlanság

csalhatatlanság főnév 3A8 (vál)
1.
az a tulajdonság, hogy vki v. vmely testület, csoport soha nem téved (vmiben), csalhatatlan, ill. vkinek v. vminek tévedhetetlen volta
tsalhatatlanságot igér tanítók
(1790 Nagyváthy János)
A nép nem csalatkozhatik és azok, kik őt képviselik, részesei … csalhatlanságának
(1848 Március Tizenötödike)
[a feladványt] graciózus könnyedséggel, tanárhoz illő csalhatatlansággal kell megfejtenie
(1913 Fenyő Miksa)
meglehetősen biztosak csalhatatlanságukban az ízlés terén
(1996 Lakáskultúra)
1a.
pápai, egyházi tévedhetetlenség (dogmája)
a’ Pápának F hatalmát, ’s tsalhatatlanságát
(1786 Szacsvay Sándor ford.)
[Haynald érseket] magasztalják, amiért a csalhatatlanság ellen szavazott Rómában, s keserű könnyeket hullatunk szomorú sorsán, amiért sohasem lehet szegényből emiatt kardinális
(1877 Mikszáth Kálmán)
A dogma szerint a csalhatatlanság – mely a hitre és erkölcsre van korlátozva – nem az egyház beleegyezése által, hanem felülről, az isteni oltalomból származik
(1937 Iványi-Grünwald Béla)
[IX. Pius pápa] az első vatikáni zsinaton meghirdette a pápa csalhatatlanságának dogmáját
(1998 Magyar Hírlap)
1b. (birtokszóként)
vmely érzéknek az a tulajdonsága, hogy megbízhatóan, hibátlanul működik
képességük és tudományuk csalhatatlanságáról szentül meggyőződve lévő urak
(1940 Bánlaky József)
Az evolúció során létfontosságúvá vált az érzékelés csalhatatlansága
(2000 Természet Világa)
2.
tökéletes, teljes igazság, ill. vminek a kétségbevonhatatlan(ul igaz) volta
[ha] valaki a’ maga gondolatjait, és itéleteit a’ másokéval öszve nem méri, […] a’ magáéinak tsalhatatlanságot tulajdonit
(1830 Köteles Sámuel)
ember itéletében csalhatatlanság nincsen
(1844 Irodalmi Areopag)
Bleyer megállapításainak csalhatatlanságába vetett hitünk […] meg fog dőlni
(1921 Király György)
A szerző nézeteiket kritikusan értékelve szolgáltat igazságot a centralistáknak, rámutatva tévedéseikre is: az eszmék csalhatatlanságába vetett hitükre
(1997 Új Könyvek)
2a. (rég)
vminek a kétséget kizáró hatékonysága
Elegendő leszen ezen egy két éppen most mondott sor arra, reménylem, hogy némelly lótenyésztő […] Systemája csalhatatlanságárul kételkedni kezdjen
(1828 Széchenyi István)
a puffadtság ellen van olly szer, melly […] a kecskeméti szerrel csalhatatlanságára nézve a versenyt nemcsak hogy ki állja, hanem tán felül is mulja
(1859 Vasárnapi Újság)
a kormány lassankint elveszté az önmagában és a rendszere csalhatatlanságában való hitet
(1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Sz: csalhatatlansági
Vö. CzF. ~, csalhatlan · csalhatlanság

Beállítások