csaló mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → csal.
II. mn 1A
1. ’másokat szándékosan félrevezető, megtévesztő és ezzel megkárosító 〈személy v. szervezet〉’ ❖ a’ falubéli tſaló orvoſok, iſzonyú puſztitáſt téſznek a’ nép között (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 579) | elérénk a felső sőrházba, egy félre levő büntanyába, tánczmulatságra; hol közhuszárok, kocsisok s egy pár csaló kártyás tölték meg a diszes termet (1854–1855 Ujfalvy Sándor 8497001, 87) | mit nékem a […] csaló próféták csácsogása (1935 Kosztolányi Dezső C2752, 337) | a csaló brókercégek ellen nincs hathatós gyógyszer (1998 Magyar Hírlap CD09).
1a. (ritk) ’másokat szándékosan megtévesztő 〈megnyilvánulás, tevékenység stb.〉’ ❖ Tarnóczy és Ravazdy kivánták volna hogy a csaló szándékkal adóságot tevő Majorescó [= előjog alapján hitbizományi örökös] maga tartozzék foglalás utján is elégtételt szolgáltatni (1834 Kossuth Lajos CD32) | Csaló játékba sohse fognál, Aranyba öntve mosolyognál Az ágyam előtt (1906 Ady Endre 9003144, 164) | csaló érzelmességük határtalanul ocsmány és álkönnyeik: rózsavizes mosogatólé (1967 Méliusz József 9433001, 130).
2. (rég, ritk) ’viselkedésével maga iránt szerelmet v. vágyat keltő, csábító 〈személy〉, ill. ilyen személyre valló’ ❖ Mint méz ollyan az én Annám, néki kldöm a’ mézet Mert bár édes de negédes, tsaló ſzemmel rám nézet (1788 Ravazdy András 7276002, 257) | [a hamis asszony] hogy hevét titkolja, annyival szebb és csalóbb, mint a’ nap ha eltakarja félig arczát, bájolóbb (1823 Vörösmarty Mihály 8524136, 257).
3. (/vál) ’érzékcsalódást kiváltó 〈jelenség〉, ill. megtévesztő, félrevezető 〈dolog〉’ ❖ az utolsó dall mélly gondolatokba merített; a’ ködlő, tsillámló tűz, melly merő lidértz láng, a’ tsaló tsillogás, kémlelés, kandikálás, nékem úgy tettszik! az himzett szók alatt sok valóságot foglal magában (1787 Molnár János C2554, 150) | Ember! hát oly csaló remény is hízlalhat, Hogy aki még ma él, holnap meg nem halhat? (1794 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 262) | A csillagok hullása nem csaló? Távol hegy, erdő kék szine való? (1861 Arany János 8014107, 303) | Csaló minden látszat (1938 Tersánszky Józsi Jenő 9706013, 54) | A „vízlépcső vagy demokrácia” csaló alternatíva (1998 Magyar Hírlap CD09).
4. (rég, ritk) ’olyan 〈dolog〉, amely magához csábít, vonz vkit v. vmit’ ❖ betekint a’ barna homályba, ’S vissza ijed; de csaló lágy zengzet tartja figyelmét (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524377, 154) | [a kis diák] leskelődik, hogy a czinke közel ment e a tökhöz, melyet csapdának kitett, és jóizüt nevet, midőn a csaló madár füttye után odaszált a legostobább madár (1860 Képes Újság 8641001, 429).
III. fn 1A (Jog is)
’másokat szándékosan félrevezető, megtévesztő és ezzel megkárosító személy’ ❖ Bárd is vala ſzéles, Tégedet, oh te Tsaló, fel-darabolni való (1785 Gyöngyössi János C1961, 76) | tekintet nélkül az okozott kár összegére bűntettet képez a csalás […] ha a csaló csalás miatt már kétszer büntetve volt (visszaesés) (1893 PallasLex. CD02) | A kettős lapok nem különböztek semmiben a csomag többi kártyáitól. A csaló óvatosan dolgozott (1930 Márai Sándor 9421017, 12) | a hozzátartozójukért aggódó asszonyokból hasznot húzó csaló (1978 Hankiss Ágnes 1063002, 34).
Ö: bér~.
ÖU: adó~, nép~, ön~, táppénz~, totó~, világ~.
Vö. CzF. csaló¹, csaló²; ÉrtSz.; TESz. csal; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.