csapadék fn 3A8
1. (Met) ’a légkörből cseppfolyós v. szilárd halmazállapotban a földfelszínre jutó víz(részecskék összessége)’ ❖ [két légáramlat találkozásának] eredménye rend szerint a bőven omló csapadék (1868 Greguss Gyula C1918, 150) | a fekete föld a legállandóbb természetű termőföld, a téli csapadékot is, a nyárit is a legjobban befogadja, tárolja és hasznosítja (1949 Veres Péter 9771021, 21) | arcomat valami szúrós, hó és eső közti csapadék permetezi (1975 Kertész Imre² CD41) | A földfelszín alakjától eltekintve a csapadék a hőmérséklet, a légnedvesség és a légmozgás függvénye (1981 Herczeg Éva–Vojnits András 1065001, 8).
1a. (Met) ’ennek adott területen és meghatározott idő alatt mért, rendsz. milliméterben kifejezett mennyisége’ ❖ A Barczaság […] nagyon vizenyős, nedves, ugy hogy az évi csapadéka a 24 hüvelyket is túlhaladja (1873 Orbán Balázs 8340020, 38) | Oroszország keleti részében sok eső szükséges a jó terméshez, és az utolsó tíz év éppen a bő csapadék klimatikus periódusába esett (1915 Feleky Géza CD10) | a gumipitypangnak […] akadályokba ütközik a leírásokban követelt évi 150 000 milliméter természetes csapadék előteremtése (1967 Moldova György 9449004, 26) | [Grúzia éghajlata] hegyvidéki és sztyeppei, 400–500 milliméteres évi csapadékkal (1992 Élet és Tudomány 2006016, 662).
2. (birtokszóként) (rég, átv is) ’(párából) lecsapódott nedvesség, víz’ ❖ [a Duna habjaiba] a magyar nemzet könnyeiből ég felé szállott vizpára csapadéka vegyült (1879 Kossuth Lajos CD45) | fölemelte [a szamovár] fedőjét, melyről lecsöppent a forrott viz csapadéka (1891 Kemechey Jenő C2585, 130).
2a. (-ban raggal, hsz-szerűen) (rég, ritk) ’nedvesen, ázottan’ ❖ haja csapadékban tapadt fejéhez (1882 Mikszáth Kálmán CD04).
2b. (irod, tréf is) ’testi v. lelki erőfeszítés, megpróbáltatás stb. által kiváltott könny, verejték (nedvessége)’ ❖ [Nagy Józsi] ki volt pirulva, fekete szemei ragyogtak a diadalérzettől, s amint csákóját levette, csupa csapadék volt a haja, de a lóról is csurgott az izzadság (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | Kis vályút képzelt el, mely a könyvek alsó pereméhez illesztendő, oly módon, hogy az olvasás közben zokogott csapadék összegyűlhessen (1923 Karinthy Frigyes 9309029, 156).
2c. (rendsz. birtokszóként) (vál) ’(egymásra épülő) mozzanatok, élmények stb. (megformált) eredménye, folyománya, lecsapódása’ ❖ az emberi embrióban sok millió esztendő szerves fejlődésének csapadéka [szunnyad] (1908 Kunfi Zsigmond CD10) | a forrongó alkotóerő [ti. Péterfy Jenőé], melynek néhány esszé volt a csapadéka (1915 Zolnai Béla CD10) | az élet és a természeti jelenségek hangulati csapadékát a lélekben [fejezi ki Kosztolányi Dezső költészete] (1924 Schöpflin Aladár CD10) | kérdés, hogy ezek a mozzanatok [ti. egy tett elkövetését előidéző okok] hogy csattannak össze, milyen eredményt, milyen csapadékot adnak (1932 Kosztolányi Dezső CD10) | [a társas identitás] a saját magunkra, a társadalomra és világra vonatkozó nézetek, képzetek, attitűdök, vélemények csapadéka (1986 Csepeli György 1029001, 50).
3. (Kém is, átv is) ’homogén oldatból bepárláskor, ill. vmely kémiai hatás folytán kivált (és leülepedett), finom eloszlású, szilárd anyag, üledék’ ❖ Ha mészhalvag [= klórmész] oldatához kénsavat töltünk, nagy tériméjü [= terjedelmű, mennyiségű] csapadék ülepszik le, […] kénsavas mészföld (1844 Nendtvich Károly 8330006, 186) | [a katakombák vértanú-ampullái] agyagból v. üvegből vannak, a fenekükön látható vörös üledékről azt tartják, hogy a vértanuk vérének maradványa, lehet azonban, hogy vörös bornak a csapadéka (1893 PallasLex. CD02) | Elemző korunk az őrültet is részeire, elemeire bontja s így elszigetelve, lombikba zárva, hűtve vagy hevítve, szinte nem is ijesztő ez a zavaros lelki csapadék, majdnem természetes, mert emberi (1935 Kosztolányi Dezső 9359256, 243) | A lágy vízben hosszasan síkos marad a beszappanozott kezünk, és a víz felszínén nem képződik szürkés, átlátszatlan, kissé érdes tapintású csapadék, ami nem egyéb, mint a szappan és a mész cserebomlásából keletkező anyag (1986 Az emberi test 1114003, 983) | A meghatározandó komponens mennyiségére a csapadék teljes leválasztására szükséges mérőoldat térfogatából következtetnek (1997 MagyarNagyLex. C5818, 736).
4. (rég, ritk, átv is) ’csoport még megmaradt része; maradék’ ❖ [a Maros völgyében] a többi [lakos] oláh, és pedig a dunai fejedelemségekből betelepedett oláh proletárius csapadék, kik vagyontalanul ide jőve, itt hazát és jólétet találtak (1869 Orbán Balázs 8340010, 134) | Csak nyomtatott köriratok jöttek, mag-árjegyzékek, sorsjegy-reklámok, a póstai küldemények salakos csapadéka (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 392).
UB: -hiány.
ÖU: harmat~.
ÖE: ~dús, ~érték, ~jelentés, ~képződés, ~mentes, ~mennyiség, ~mérés, ~rekord, ~térkép, ~viszony, ~zóna.
Sz: csapadékú.
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.