csapa fn 6A

1. (/Vad) ’ember v. állat vhol, rendsz. puha földben hagyott (láb)nyoma(inak sora)’ ❖ A’ sebhedtnek minden lépése nehéz és fájdalmas leve vére folyván, a’ sárga nádon csapát hagya maga után (1833 Aurora C0040, 112) | a két lopónak a csapáján jöttem, míg az orgazdáig kisérhettem őket (1857 Vas Gereben C4380, 351) | De nem valami apró repülő madár lábának a nyoma volt […], hanem valami óriási gázlóé; […] emberi arasznál kétszerte nagyobb csapákkal (1868 Jókai Mór C2288, 5) | Az a benyomódás, melyet [a szarvas] csülke a puha talajon hátrahagy, a nyom; tőbb egymáshoz tartozó, illetve egymást követő nyom a csapa (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 11) | Az ügető állat [ti. róka] csapája egyenes, zsinórszerű nyomsor, ha lépésben jár, zegzugos (1995 Magyarország állatvilága CD14).

2. (rég v. nyj) ’vhol vágott, tört v. taposott csapás, ösvény, ill. keréknyom’ ❖ ment a megszokott csapán (1856 Vas Gereben C4371, 141) | Csapát törtem, gallyat szeltem, Ágat nyestem, útat leltem (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521011, 352) | [az ember] ugyanazt, a most már kivehetetlen csapát követte, melyet rémült menekülésük közben törtek (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 14) | [az autó] egy kis balszerencsével a viszonylag ledöngölt csapáról is a kásás, poszogósan lágy homokba csúszhatott volna (1964 Urbán Ernő C5279, 1097).

Ö: vér~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csapa főnév 6A
1. (/Vad)
ember v. állat vhol, rendsz. puha földben hagyott (láb)nyoma(inak sora)
A’ sebhedtnek minden lépése nehéz és fájdalmas leve vére folyván, a’ sárga nádon csapát hagya maga után
(1833 Aurora)
a két lopónak a csapáján jöttem, míg az orgazdáig kisérhettem őket
(1857 Vas Gereben)
De nem valami apró repülő madár lábának a nyoma volt […], hanem valami óriási gázlóé; […] emberi arasznál kétszerte nagyobb csapákkal
(1868 Jókai Mór)
Az a benyomódás, melyet [a szarvas] csülke a puha talajon hátrahagy, a nyom; tőbb egymáshoz tartozó, illetve egymást követő nyom a csapa
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
Az ügető állat [ti. róka] csapája egyenes, zsinórszerű nyomsor, ha lépésben jár, zegzugos
(1995 Magyarország állatvilága)
2. (rég v. nyj)
vhol vágott, tört v. taposott csapás, ösvény, ill. keréknyom
ment a megszokott csapán
(1856 Vas Gereben)
Csapát törtem, gallyat szeltem, Ágat nyestem, útat leltem
(1909 Vikár Béla ford.Lönnrot)
[az ember] ugyanazt, a most már kivehetetlen csapát követte, melyet rémült menekülésük közben törtek
(1937 Szentiványi Jenő)
[az autó] egy kis balszerencsével a viszonylag ledöngölt csapáról is a kásás, poszogósan lágy homokba csúszhatott volna
(1964 Urbán Ernő)
Ö: vércsapa
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások