ál mn 14A13 (vál)
1. ’olyan 〈dolog〉, ami nem valódi, nem igazi, csak látszólag az v. olyan, aminek, amilyennek mutatkozik’ ❖ nem szünend illusioival folytonosan hatni, és egy ál szavazati többség’ utján a népfelséggeli sáfárkodásra kiszemelt választó testületbe […] nemét a leszármozási gőgnek csepegtetni (1843 Kemény Zsigmond 8235033, 76) | felettünk nem hazud az ég, Bolttá simulva, melynek színe kék? A támadó nap burka nem hazud? S fejünk felett, min jár, nem ál az út? (1861 Arany János 8014107, 303) | minden igaz (tehát nem ál, nem hamis) műalkotás (1981 Balassa Péter 1008004, 271).
1a. (összetételekben tulajdonnévi utótaggal) ’vkinek a nevével megtévesztésül visszaélő 〈személy〉’ ❖ fel kell vernünk ezen ál Goethéket, ál Schillereket álmaikból (1831 Bajza József 8021023, 71) | az igazi Mikulás otthon heverész a mennyekben, valami paradicsomi fa alatt csibukozva s holmi ál-Mikulásokat küldözget szét maga helyett (1881 Mikszáth Kálmán 8312032, 49) | egy hamisított Csokonai s egy ál-Petőfi (1937 Cs. Szabó László 9093011, 97) | Így sikerült is Saturninust és pártfogoltját, az ál-Gracchust néptribunusszá választatni (1974 Ürögdi György 9745001, 80).
2. (ritk) ’hamis, külsődleges, ill. színlelt, tettetett’ ❖ Állyuk hát el úttyát ama gonoszságnak, melly ál színe alatt a szent jámborságnak, hírét nevét öli az ártatlanságnak (1804 Verseghy Ferenc CD01) | Sírom kint álljon szabadban […]; Nap sugára, éj viharja Járjon azt meglátogatni. Emberkönny csak fájna nékem, Bár valódi, bár ál lenne (1857 Madách Imre 8284047, 307) | Az ál s való bátorság is a sors Vészében válik el (1870 Fejes István¹ ford.–Shakespeare C3732, 22) | ez a beszéd lelkében is olyan álul magyar, mint zengésében (1907 Ady Endre CD0801) | ál és valódi nemzeti műveltségnek (1987–1988 Nádor Orsolya 2019011, 724).
3. (rég) ’álnok, csalárd’ ❖ Ál Álnok, tsalárd (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, 205) | A’ ki […] nemtelen árúlást kezd szőnie, szörnyü halállal Veszszen el; ál feje vettessék török ebnek elébe (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 110) | Ál hajad, ál lelked, szíved ál, és tetteid álak, Ily tömeg álság közt – csak füled az, mi nem ál (1842 Sárosi Gyula 8404014, 143) | Némulj el, csábbeszéd te! […] szemedbe vágom, hogy hazudtál, hogy ígéd festett s minden szavad ál (1948 Rákos Sándor 9550034, 40).
ÖE: ~bölcs, ~irodalom, ~művészet.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.