ál mn 14A13 (vál)

1. ’olyan 〈dolog〉, ami nem valódi, nem igazi, csak látszólag az v. olyan, aminek, amilyennek mutatkozik’ ❖ nem szünend illusioival folytonosan hatni, és egy ál szavazati többség’ utján a népfelséggeli sáfárkodásra kiszemelt választó testületbe […] nemét a leszármozási gőgnek csepegtetni (1843 Kemény Zsigmond 8235033, 76) | felettünk nem hazud az ég, Bolttá simulva, melynek színe kék? A támadó nap burka nem hazud? S fejünk felett, min jár, nem ál az út? (1861 Arany János 8014107, 303) | minden igaz (tehát nem ál, nem hamis) műalkotás (1981 Balassa Péter 1008004, 271).

1a. (összetételekben tulajdonnévi utótaggal) ’vkinek a nevével megtévesztésül visszaélő 〈személy〉’ ❖ fel kell vernünk ezen ál Goethéket, ál Schillereket álmaikból (1831 Bajza József 8021023, 71) | az igazi Mikulás otthon heverész a mennyekben, valami paradicsomi fa alatt csibukozva s holmi ál-Mikulásokat küldözget szét maga helyett (1881 Mikszáth Kálmán 8312032, 49) | egy hamisított Csokonai s egy ál-Petőfi (1937 Cs. Szabó László 9093011, 97) | Így sikerült is Saturninust és pártfogoltját, az ál-Gracchust néptribunusszá választatni (1974 Ürögdi György 9745001, 80).

2. (ritk) ’hamis, külsődleges, ill. színlelt, tettetett’ ❖ Állyuk hát el úttyát ama gonoszságnak, melly ál színe alatt a szent jámborságnak, hírét nevét öli az ártatlanságnak (1804 Verseghy Ferenc CD01) | Sírom kint álljon szabadban […]; Nap sugára, éj viharja Járjon azt meglátogatni. Emberkönny csak fájna nékem, Bár valódi, bár ál lenne (1857 Madách Imre 8284047, 307) | Az ál s való bátorság is a sors Vészében válik el (1870 Fejes István¹ ford.–Shakespeare C3732, 22) | ez a beszéd lelkében is olyan álul magyar, mint zengésében (1907 Ady Endre CD0801) | ál és valódi nemzeti műveltségnek (1987–1988 Nádor Orsolya 2019011, 724).

3. (rég) ’álnok, csalárd’ ❖ Ál Álnok, tsalárd (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, 205) | A’ ki […] nemtelen árúlást kezd szőnie, szörnyü halállal Veszszen el; ál feje vettessék török ebnek elébe (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 110) | Ál hajad, ál lelked, szíved ál, és tetteid álak, Ily tömeg álság közt – csak füled az, mi nem ál (1842 Sárosi Gyula 8404014, 143) | Némulj el, csábbeszéd te! […] szemedbe vágom, hogy hazudtál, hogy ígéd festett s minden szavad ál (1948 Rákos Sándor 9550034, 40).

ÖE: ~bölcs, ~irodalom, ~művészet.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.

ál melléknév 14A13 (vál)
1.
olyan 〈dolog〉, ami nem valódi, nem igazi, csak látszólag az v. olyan, aminek, amilyennek mutatkozik
nem szünend illusioival folytonosan hatni, és egy ál szavazati többség’ utján a népfelséggeli sáfárkodásra kiszemelt választó testületbe […] nemét a leszármozási gőgnek csepegtetni
(1843 Kemény Zsigmond)
felettünk nem hazud az ég, Bolttá simulva, melynek színe kék? A támadó nap burka nem hazud? S fejünk felett, min jár, nem ál az út?
(1861 Arany János)
minden igaz (tehát nem ál, nem hamis) műalkotás
(1981 Balassa Péter)
1a. (összetételekben tulajdonnévi utótaggal)
vkinek a nevével megtévesztésül visszaélő 〈személy〉
fel kell vernünk ezen ál Goethéket, ál Schillereket álmaikból
(1831 Bajza József)
az igazi Mikulás otthon heverész a mennyekben, valami paradicsomi fa alatt csibukozva s holmi ál-Mikulásokat küldözget szét maga helyett
(1881 Mikszáth Kálmán)
egy hamisított Csokonai s egy ál-Petőfi
(1937 Cs. Szabó László)
Így sikerült is Saturninust és pártfogoltját, az ál-Gracchust néptribunusszá választatni
(1974 Ürögdi György)
2. (ritk)
hamis, külsődleges, ill. színlelt, tettetett
Állyuk hát el úttyát ama gonoszságnak, melly ál színe alatt a szent jámborságnak, hírét nevét öli az ártatlanságnak
(1804 Verseghy Ferenc)
Sírom kint álljon szabadban […]; Nap sugára, éj viharja Járjon azt meglátogatni. Emberkönny csak fájna nékem, Bár valódi, bár ál lenne
(1857 Madách Imre)
Az ál s való bátorság is a sors Vészében válik el
(1870 Fejes István¹ ford.Shakespeare)
ez a beszéd lelkében is olyan álul magyar, mint zengésében
(1907 Ady Endre)
ál és valódi nemzeti műveltségnek
(1987–1988 Nádor Orsolya)
3. (rég)
álnok, csalárd
Ál Álnok, tsalárd
(1779 Baróti Szabó Dávid)
A’ ki […] nemtelen árúlást kezd szőnie, szörnyü halállal Veszszen el; ál feje vettessék török ebnek elébe
(1827 Vörösmarty Mihály)
Ál hajad, ál lelked, szíved ál, és tetteid álak, Ily tömeg álság közt – csak füled az, mi nem ál
(1842 Sárosi Gyula)
Némulj el, csábbeszéd te! […] szemedbe vágom, hogy hazudtál, hogy ígéd festett s minden szavad ál
(1948 Rákos Sándor)
ÖE: álbölcs, álirodalom, álművészet
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.

Beállítások