csás mn és fn (nyj)

I. mn 2A9

1. ’a szekérrúdtól balra befogott 〈igásállat〉’ ❖ a’ nyerges lovam, vagy tsás ökröm megyen a’ barázdában a’ bal kerék előtt (1805 Pethe Ferenc 8364007, 526) | tennap a csás lovam (balfelől járó) mögrúkta a hajszást (jobb felől) (1926 Magyar Nyelvőr C5983, 124) | a csás (bal oldalra fogott), illetve a hócsos (jobb oldali) ökör befogása (1988 Magyar néprajz CD47).

2. ’〈vminek〉 bal, ritk. jobb 〈fele, oldala〉, ill. ezen az oldalon levő, e felé az oldal felé eső v. arra irányuló’ ❖ Ez a csás szarvu tehén a Kabók Mihályé egy rugott borjuval (1898 Tömörkény István 8493016, 61) | Alföldi pusztákat még a 19. század végén is a kocsikerék fordulásait számolva mértek fel. Két ember ült a kocsiderékban, s egyik a csás, másik a hajszás kerék fordulásait számolta (1999 Magyar néprajz CD47) | A málhás nyereg első szarvaira került a hajszás iszák, amelyben kenyeret, eleséget tartottak, másik oldalára a csás iszák (jobb oldali), amibe az apró eszközök, tartóedények, borotva, pásztorkészségek kerültek. Az ásót a málhás nyereg két szarva közé tették, a vizes csobolyót a csás (jobb) oldalon, a bográcsot a hajszás (bal) oldalon akasztották fel (1999 Magyar néprajz CD47).

II. fn 4A8

’a szekérrúdtól balra, ritk. jobbra befogott igásállat’ ❖ Kivezetem az ökrököt, s bé akarom fogni, de hát egyik sem tanál a régi hejjire, fogom a csást hócsból, a hócsost csából s úgy jól tanál (1840–1850 Magyar néprajz CD47) | Vajszlón (Baranya m.), s itt-ott a Kiskunságban is a rúdtól jobbra járó ló neve hajszás, a balról járóé csás (1999 Magyar néprajz CD47).

Vö. ÉrtSz.; TESz. csá; ÉKsz.; ÚMTsz.

csás melléknév és főnév (nyj)
I. melléknév 2A9
1.
a szekérrúdtól balra befogott 〈igásállat〉
a’ nyerges lovam, vagy tsás ökröm megyen a’ barázdában a’ bal kerék előtt
(1805 Pethe Ferenc)
tennap a csás lovam (balfelől járó) mögrúkta a hajszást (jobb felől)
(1926 Magyar Nyelvőr)
a csás (bal oldalra fogott), illetve a hócsos (jobb oldali) ökör befogása
(1988 Magyar néprajz)
2.
〈vminek〉 bal, ritk. jobb 〈fele, oldala〉, ill. ezen az oldalon levő, e felé az oldal felé eső v. arra irányuló
Ez a csás szarvu tehén a Kabók Mihályé egy rugott borjuval
(1898 Tömörkény István)
Alföldi pusztákat még a 19. század végén is a kocsikerék fordulásait számolva mértek fel. Két ember ült a kocsiderékban, s egyik a csás, másik a hajszás kerék fordulásait számolta
(1999 Magyar néprajz)
A málhás nyereg első szarvaira került a hajszás iszák, amelyben kenyeret, eleséget tartottak, másik oldalára a csás iszák (jobb oldali), amibe az apró eszközök, tartóedények, borotva, pásztorkészségek kerültek. Az ásót a málhás nyereg két szarva közé tették, a vizes csobolyót a csás (jobb) oldalon, a bográcsot a hajszás (bal) oldalon akasztották fel
(1999 Magyar néprajz)
II. főnév 4A8
a szekérrúdtól balra, ritk. jobbra befogott igásállat
Kivezetem az ökrököt, s bé akarom fogni, de hát egyik sem tanál a régi hejjire, fogom a csást hócsból, a hócsost csából s úgy jól tanál
(1840–1850 Magyar néprajz)
Vajszlón (Baranya m.megye), s itt-ott a Kiskunságban is a rúdtól jobbra járó ló neve hajszás, a balról járóé csás
(1999 Magyar néprajz)
Vö. ÉrtSz.; TESz. csá; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások