csatároz l. csatározik
csatározik tn ige 14a1 csatároz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
1. (Kat) ’fegyveres csatát vív, harcol, ill. háborút visel’ ❖ A balszárny csatározott legtöbbször, ott Gyene és Harai nemzetőr századosok tüntették ki magokat (1848 Március Tizenötödike C3027, 869) | [Flemming tábornagy] a Rajna mentén csatározott a franciák ellen (1894 PallasLex. CD02) | A székely-tábor, amely napok óta úgyszólván étlen-szomjan csatározik, a roszakaratu huzavona miatt zúgolódni kezd (1895 Gracza György CD45) | hol lehettetek ti, amikor a cseheket vertük, amikor a királyi románokkal csatároztunk (1974 Tóth Béla² 2049010, 24).
2. (vál) ’〈két v. több ellentétes érdek, szellemi irányzat stb. (képviselője)〉 hevesen, kitartóan küzd, harcol, ill. vmely célért küzdelmet, vitát folytat’ ❖ Mit akar ez irkász most, midőn nincs közéletünk; tömegben, fegyelmezetten vezényszóra nem, – legfölebb csak egyenkint csatározhatnánk a haladás magas meredélyei között (1862 Vajda János 8503083, 11) | Az ép jelen kín látszik legnagyobbnak, Mindegyik érzés úgy munkál, csatároz (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | [Szilágyi Dezső] aki annyiszor szónokolt fényes sikerrel, mikor nem volt igaza: gyengén, zavarosan és formátlanul csatározott Hermannal most, amikor majdnem igaza volt (1885 Mikszáth Kálmán 8312146, 112) | [Thury Zoltán egyénisége] érintetlen abban az olcsó dicsőségért, drága kenyérért csatározó világban, amelyben él (1900 Ady Endre C0534, 378) | az egymással csatározó érdekeken csak kívülről jövő alternatívák kerekedhetnek felül (1998 Figyelő CD2601).
2a. (rég) ’hevesen veszekszik, perlekedik vkivel’ ❖ A veszekedésben ő [ti. a feleség] még kedvet talál, Neked, mint férjfinak, tsatározni halál (1799 Bessenyei György¹ C1087, 324) | [a feleség] furia lőn később. Volt rá oka, vagy nem, szüntelen csatározott (1855–1856 Vas Gereben C4384, 430).
2b. csatározik vkire (ritk) ’korholva rátámad, ráront vkire’ ❖ Otthon a felesége dulva-fulva fogadta. […] Mint egy felpaprikázott sárkány csatározott az urára, mikor az belépett (1910 Móricz Zsigmond C5283, 177).
3. (ritk) ’〈egyes madárfajok egyede〉 erős, éles hangot hallat’ ❖ Közvetlen az utszélről csatározva röppen fel a megriadt, aranyos tollu fáczán (1881 Beksics Gusztáv C0900, 123).
Vö. ÉrtSz. csatároz; TESz. csata; ÉKsz.; ÚMTsz.