csatít tn ige 4a4 (nyj)

’perlekedve, lármázva, éles hangon beszél, ill. veszekszik’ ❖ ha ő feddődzik; te meg tsatíts (1810 Nagy Sámuel² C3288, 22) | a vén asszony […] megeresztette a nyelve kerepczéjét [= kereplőjét], csatított annyira, hogy a vén embernek szűk lett a nagy ház (1872 Csongrád megyei gyűjtés C2999, 468) | úgy veszekedtek, cigányoztak velük [ti. az urakkal Romániában], akárcsak egymással. A görög […] úgy csatított, mint egy vénasszony (1936 Veres Péter 9771027, 302) | – Az én szám hangzik? De azt nem hallod, amit a fiacskád mond? […] – Nem mondtam semmit, csak azt, hogy ne csatíts (1975 Lakatos Menyhért 9377001, 93).

Vö. TESz. csatara; ÉKsz.; ÚMTsz.

csatít tárgyatlan ige 4a4 (nyj)
perlekedve, lármázva, éles hangon beszél, ill. veszekszik
ha ő feddődzik; te meg tsatíts
(1810 Nagy Sámuel²)
a vén asszony […] megeresztette a nyelve kerepczéjét [= kereplőjét], csatított annyira, hogy a vén embernek szűk lett a nagy ház
(1872 Csongrád megyei gyűjtés)
úgy veszekedtek, cigányoztak velük [ti. az urakkal Romániában], akárcsak egymással. A görög […] úgy csatított, mint egy vénasszony
(1936 Veres Péter)
– Az én szám hangzik? De azt nem hallod, amit a fiacskád mond? […] – Nem mondtam semmit, csak azt, hogy ne csatíts
(1975 Lakatos Menyhért)
Vö. TESz. csatara; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások