csattanó mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → csattan.
II. mn 11A1
1. ’hirtelenül élesen szóló 〈hang〉, ill. ilyen hanggal járó, azzal kísért 〈történés, jelenség stb.〉’ ❖ – Tíz lépésnyire tőlem! – kiálta csattanó hangon (1848–1856 Jókai Mór CD18) | csattanó csókot nyomott az [apja] arczára (1899 Abonyi Árpád C0482, 18) | a csillagokba néző szomorú merészek [ti. az öngyilkosok] revolvere egyre csattanóbban dörren (1919 Juhász Gyula¹ 9284896, 262) | csattanó villám (1928 Dsida Jenő CD01) | csattanó ütések (1943 Rónay György ford.–Gauguin 9573002, 30).
2. ’érettségtől duzzadó, látszólag szinte szétrepedő 〈gyümölcs〉, ill. ilyen gyümölcsre emlékeztető (piros) 〈szín〉, ill. ilyen színű v. életerőtől, egészségtől kicsattanó 〈arc, ajak〉’ ❖ E’ külömböző öltözetben, e’ csattanó színnel a legrikítóbb korba […], ők voltanak a’Bécsiek és a’ Bécsben múlató külföldiek’ csudálatának tárgyai (1814 Kazinczy Ferenc C2518, 6) | a’ pompás rózsa csattanó szine (1830 Szentmiklóssy Alajos C3961, 14) | a csattanó pir (1855 Beöthy Zsigmond C1008, 124) | csattanó duzzadt alma (1872 Abonyi Lajos C0486, 229) | telt piros arc, gödrös áll, csattanó ajkak (1891 Jókai Mór CD18) | Csattanó piros képű, vaskos [parasztasszony] (1901 Mikszáth Kálmán C3149, 275).
3. ’(az előzmények alapján) váratlan, meglepő(, ezért hatásos, hatást elérő) 〈szöveg(rész, kül. befejezés), ill. bizonyíték〉’ ❖ Ez a’ történet’ vázlata. Semmi nagy készületek, semmi csattanó effectusok ’s még kevesbbé ezeknek vadászása (1837 Figyelmező C6730, 64) | [az adoma] csattanó végzetü, rövid, figyelmet feszítő eleven eseményke, mit el kell tudni mondani (1851 Erdélyi János² C2993, 447) | [az ókori epigrammaköltők] egyetlen csattanó verspárral közéleti férfiakat buktattak meg (1942 Rónay György 9573162, 95) | Az ötéves terv sikerének imponáló számai csattanóan bizonyítják, hogy az imperialisták ezúttal is rosszul spekuláltak (1951 Rákosi Mátyás 9551001, 4) | A megokolás rövid volt és csattanó (1974 Tasnádi Kubacska András CD30).
III. fn 1A
’〈műalkotásban, szövegben:〉 váratlan, meglepő fordulat(ot tartalmazó) v. találóan megfogalmazott, gyakr. humoros hatású megoldás, befejezés’ ❖ [az adomát] csattanója teszi adomává (1873 Athenaeum C0028, 124) | epigrammatikus csattanó (1910 Hatvany Lajos CD10) | mind ügyesebben és ügyesebben készítve elő a tószt csattanóját (1923 Földessy Gyula CD10) | [Ady] provokatívan híres versének (Góg és Magóg fia vagyok én) csattanójában ezt írta költészetéről: ha elátkozzák is a konzervatív-nacionalista magyarok, „mégis győztes, mégis új és magyar” (1970 Keresztury Dezső 9326022, 337).
a. (birtokszóként) ’vmely esemény, történés, végső fordulata, befejező(, váratlan) mozzanata’ ❖ a kínos vitának forró csók lett a csattanója (1898 Bródy Sándor C1192, 90) | a ragyogó [párizsi] operabáloknak a csattanója rendszerint – rendőri beavatkozás (1900 Budapesti Napló febr. 22. C5243, 14) | [a pornográfnak nevezhető halottasjátékok] csattanója mindenütt a „halott” nemiszervének „föléledése” (1974 Dömötör Tekla 1039004, 209) | A világbajnokság csattanójaként a döntő is hozott két „túlkoros” gólt, Zidane második fejesgólja a 45+1. percben esett, Petit lövése, a francia válogatott ezredik gólja pedig a 93.-ban vágódott a brazilok [kapujába] (1998 Magyar Hírlap CD09).
ÖE: ~por.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.