csattanik l. csattan

csattan tn ige 1a5  csattanik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég v. nyj)

1. (tárgyragos határozóval is) ’vmihez v. vmibe ütközve, csapódva rövid, éles hangot ad vki v. vmi, ill. 〈üt(köz)és〉 ilyen hangot kelt’ ❖ Tsak alig hagyánk-el a’ Város’ báſtyáját, Hallyuk a’ Görögök’ egybe kevert zaját, Láb-nyom tipogáſſal tsattanó lándsáját (1774 Dugonics András C1484, 147) | Alant a víz hulláma csattan (1871 e. Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Moore C2938, 152) | leszáll a kalapács, az ütés nagyot csattan (1938 Gelléri Andor Endre CD10) | [Mikor a férfi] a vízbe hullott, nagyot csattant (1943 Márai Sándor 2032005, 721) | Csattant az asszony tenyere, Pisti behúzott fejjel, maga elé font karral védekezett (1989 Bólya Péter 1023005, 67).

1a. ’rövid, éles hangot adva vágódik vminek, esik vmire, ill. így nekivágódva hatol vmibe vmi’ ❖ [Hermes dárdája] mint nagy mennykő csattanna Lehelre (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 222) | egy magasból lehulló töröklándsa csattan a lábába [Dobónak], s végighasitva a bőrszijjat, megáll a lábikrájában (1901 Gárdonyi Géza C8719, 332) | Lovak patája csattan a kövekre (1934 Kosztolányi Dezső CD01) | úgy süt palacsintát is, hogy az hármat fordulva csattan a cink-serpenyőbe (1973 Nagy László² 9473102, 88) | Hétfő óta dudálástól, káromkodástól és időnként egymásnak csattanó autóktól hangos a Városliget (1996 Magyar Hírlap CD09).

1b. (tárgyragos határozóval is) ’〈eszköz, szerkezet (része) működés, használat közben〉 ilyen hangot ad, ill. ilyen hangot adva működik’ ❖ a’ zártszékek csattannak, a’ bőgős és gordonos hangolja fínom műszerét (1838 Lombok C0263, 99) | A fakilincs megint csattant egy rövidet (1918 Nagy Dániel CD10) | Hány kiégett szem néz az éjszakában És hány revolver hűs ravasza csattan? (1924 Juhász Gyula¹ CD01) | becsapta az ajtót, csakúgy csattant (1960 Gyergyai Albert ford.–Flaubert 9202003, 74) | csattan a bilincs a csuklóján (1984 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343007, 141) | Csattan-e a csapda, ha nincs, amit fogjon? (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

1c. ’〈tűzfegyver elsülve, ill. tűzfegyverből kiadott lövés〉 hirtelen erős, éles hangot ad’ ❖ Szemközt álltunk. Pisztolyom vége mellét érte, s az övé az enyémet. – Jancsi, szóltam inasomhoz, olvass hármat. A harmadikra elsütjük. […] Jancsi olvasni kezdett: – Egy… – Kettő… – Három!… Egy pisztoly csattant, a másik durrant. A hó piros lett… az én véremtől (1846 Petőfi Sándor 8366445, 31) | Halra horog vetődik, nyúlra csattan puskacső (1933 Dsida Jenő 9114018, 52) | három sorozat csattant különböző irányból: a törzserő most kezdte lőni a szerelvényt (1967 Kahána Mózes 9291001, 191) | feldübörögtek a páncélosok nehéz motorjai, csattant egy-egy lövés (1969 Bertha Bulcsu 9053006, 113).

1d. (tárgyragos határozóval is) ’〈csók, pofon, taps stb.〉 ilyen hangot ad(va létrejön)’ ❖ [a lányka] oda hagyta magát az Ifjunak, és ajakán a csók csattanva repült el (1826 Vörösmarty Mihály C4534, 282) | Pengő Laci városi aljegyző éppen ott állt és nagy hirtelen pofon ütötte ezért a szóért. A pof nagyot csattant és egy percre erre fordítá a közfigyelmet (1897 Mikszáth Kálmán CD04) | Taps csattant. – Ez igen! Ez a fiú tudja, mi a sportszerűség (1963 Mándy Iván 9420001, 180) | Előkerülnek a zsebkendők, csattannak a puszik. Rég látták egymást utoljára, nagyon rég (1994 Magyar Hírlap CD09).

1e. ’〈ostor(szíj)〉 a levegőbe suhintva és hirtelen visszarántva ilyen hangot ad(va csapódik vmin)’ ❖ rittyen [=] tsattan. p. o. az ostor (1784 Kisded szótár C0815, 68) | Suhog a szíj, csattan is (1877 Arany János CD01) | óriási ostor tarka szíjai csattannak […] hátán (1936 Márai Sándor 9421012, 133) | A hajdúsági csikós akármerre megy, mindig a nyakán hordja [a karikás ostort]. Ha a ménest lóháton őrzi, feje felett forgatva elöl egyet ránt rajta, s az ostor csattan (1980 NéprajziLex. CD47).

2. (alany n. is, tárgyragos határozóval is) ’〈égbolt villámlás hatására, ill. villám〉 egyet dördül’ ❖ Az haragos mennyk mikoron Beſztertze határin Tsattana, búsúltam (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 172) | Felhő húzódott össze, dördűl, Csattanik, és zuhog, omlik a viz (1822 Vörösmarty Mihály C4540, 66) | szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék (1911 Babits Mihály C0695, 112) | nagyot csattant odakinn, felnőttek, gyerekek elhallgattak, mire vége lett az égzengésnek (1923 Krúdy Gyula CD10).

3. ’〈vki(nek) v. vmi(nek a hangja, szava)〉 áthatóan, élesen harsan, ill. így szól, így hangzik’ ❖ Az egy hang hétſzeres felelettel tsattant (1786 Gyöngyössi János C1961, 129) | Ily hangon ez a nő csattanva üvölte (1862–1863 Arany János C0639, 150) | Édes kaczaj csattan (1879 Hegedűs István C2048, 155) | Szép hó a május; mindenütt Édes madárdal csattan (1941 Babits Mihály CD01) | mennydörgő dob zaja csattan (1958 Weöres Sándor ford.–Csü Jüan 9788283, 66) | kiáltás csattan, „Fegyverbe!” (1989 Erdei János 2046010, 27).

3a. csattan vkire (szem nm-i vonzat esetén is) (ritk) ’indulatos, helyreutasító hangon szól vkihez, rivall vkire’ ❖ Olyan haragosan nézett, hogy a lélekzet elrekedt a mellemben. – Igazat! – csattant reá (1901 Gárdonyi Géza C1824, 125) | Ho-Pi haraggal csattant a mellette talpaló fiúra: – Persze, nem vigyáztál rá! (1937 Szentiványi Jenő 1145003, 121).

4. csattan vkire (rég, irod) ’hirtelen mozdulattal támad vkire’ ❖ A nemesség lóra pattan, S bátran a törökre csattan (1830 e. Kisfaludy Károly CD01) | Rostabát az órjás, mint egy gálya, Ráfeszül; s morogva mint otromba vadkan Iszonyú erővel a lovagra csattan (1862 Szász Károly² ford.–Hugo C3837, 48).

4a. csattan vkin ’〈vmely negatív jelenség, történés stb.〉 kellemetlenül, keményen hat, lecsapódik vkin’ ❖ a tegnapi és mai mulasztás: majd csak a holnap generációján csattan (1978 Sándor György 1138003, 167) | A kínok és keservek, a piacvesztés, a csődhullám, az adósságcsapda, az infláció, a munkanélküliség s megannyi más csapás a kisembereken csattant (1998 Magyar Hírlap CD09) | [a hackerek] a szolgáltatónak akartak ártani. Csakhogy bosszújuk ártatlan felhasználókon csattant (2000 Byte Magazin CD38).

4b. ’〈szöveg(rész), kül. befejezés, válasz, poén〉 váratlanul (találóan, szellemesen v. bántón, élesen) hat, ill. hatást ér el’ ❖ tudom, mikép kell valamit érdekesen előadni, hogy a végén csattanjon (1844 Szigligeti Ede C3996, 55) | úgy akart neki visszavágni [válaszában], hogy az igazán csattanjon (1885 Mikszáth Kálmán C3113, 152) | Az egyik valami hosszú mondatot mond, a minek az a vége, hogy Tisza Pista. Vidáman csattan ez a név a beszéd végén (1916 Molnár Ferenc² 9453024, 104) | A szövegbeli poénoknak a fele sem csattan [az előadásban] (2000 Magyar Hírlap CD09).

5. (átv is) ’(érettségtől v. erőtől, egészségtől) duzzad, ill. hasad, reped v. nyílik vmi’ ❖ hasad, tsattan a’ dél: fele úttyát le-járta a’ nap (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 40) | Erzsikén valóság volt minden, az a hullámzó fekete haj, a karminpiros ajk, az elevenségtől csattanó arc (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | Az ágakon most csattannak a rügyek (1890 Gyarmathy Zsigáné C1956, 39) | Oh július! mikor a rózsa dél tüzétűl Csattan (1916 Tóth Árpád ford.–Samain CD10) | Augusztusi szél […] A mogyorók vörösen mállanak És csattan a körte (be szép rajta a Pírral szegett forradás!) (1959 Élet és Irodalom aug. 7. C5290, 1).

Ö: be~, el~, fel~, ki~, össze~, rá~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csattanik