csecsemő fn és mn 1C
I. fn (Pszich v. Orvos is)
’egyéves kor alatti, rendsz. szoptatással táplált, járni még nem tudó gyermek’ ❖ a’ tſetſemk nem beſzélnek ugyan a’ mi nyelvünkön, de vagyon nékiek tulajdon nyelvek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 381) | Ha csecsemője van a nőnek, ezt csak reggel és estve szoptatja meg, máskor fahéjba [= fa kérgébe] burkolva a vigvám (gunyhó) ajtaja előtt ágasra függeszti s igy hagyja lógni az örökké égő tűz mellett (1858 Xantus János 8531001, 13) | a koldusasszony két gyermekét, újszülött csecsemőket, ringatta éhségtől kiaszott karjain (1889 Mikszáth Kálmán CD04) | [Berend Miklós] főleg az újszülöttek és csecsemők kórtanával foglalkozik munkáiban (1911 RévaiNagyLex. C5699, 143) | a legtöbb csecsemő életének első 6-8 hetében – a szülők nagy bánatára – inverz alvó: többet alszik nappal, mint éjszaka (1973 Ranschburg Jenő 1130001, 21) | [Az értelmi fejlődés során] az első két évet magában foglaló ún. szenzomotoros periódusban a csecsemő és a kisgyermek még csak a környezet közvetlenül érzékelhető sajátosságait fogja föl, és ezekhez cselekvéssel próbál meg alkalmazkodni (1997 PedagógiaiLex. C6809, 402).
a. (ritk) ’nemrég született(, szopós korban levő) állat’ ❖ Mikor már a’ méhek a’ nevel dajkákról szorgalmatoskodnak, igaz jele az hogy a’ tsetsömök-is fognak következni (1782 Veszelszki Antal C4462, 29) | Ilyen szelídszívű a Szép, ki bősz oroszlán tipegő kicsinyét s minden erdei vad csecsemőjét védvén, nézi gyönyörrel mindet (1962 Devecseri Gábor ford.–Aiszkhülosz 9108016, 193).
b. (ritk, pejor) ’gyermek módjára viselkedő, gyámoltalan, (akarat)gyenge felnőtt’ ❖ már nem bánná, ha a halál megszabadítaná a vén csecsemőtől (1910 Ady Endre C0533, 63) | Csecsemő voltam ott, a felhős éjszakában a halk beszédű cigány ember mellett. Keserű cigarettafüstöt pöfékelő csecsemő, aki megpróbálja elképzelni, hogyan látna az ebéd elkészítéséhez egy egyedül lakott tizedik emeleti lakásban, ahol üres a konyha (1989 Csengey Dénes 1028003, 49).
II. mn
1. ’csecsemőkorban levő 〈gyermek〉’ ❖ az erkltſkre való nézve-is úgy oktattatnának tſtſmö gyermekeink, mint amazoknál [ti. a természeti népeknél] (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 167) | királyfi mosolyg pólyából Endre’ szemébe, A’ csecsemő Salamon, ’s az atyának szíve megindúl (1825 Vörösmarty Mihály 8524156, 283) | az anya tiltakozása ellenére kisebbik, még csecsemő leányukat dajkájára bízzák (1903 Ferenczi Zoltán CD55) | [az asszony] csecsemő fiát a melléhez szorította (1989 Lázár Ervin 2025056, 35).
1a. (ritk) ’nemrég született, szopós korban levő 〈állat〉’ ❖ a Bundás és a Gubics, a vadászatra adta magát, […] fölfalják átkozott Heródesek a csecsemő nyulakat (1906 Mikszáth Kálmán C3160, 203).
2. (vál) ’kialakulóban v. kibontakozófélben levő, fejlődésének kezdetén tartó 〈jelenség, dolog〉’ ❖ Máriána olly vidám ki derltt ábrázatot mutata […], mint a’ piros hajnallal hasadt tsetsem nap (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 207) | Mi, kik csupán csecsemő műiparral birunk, a’ versenynek emberiség-gyilkoló hatását nem láthatjuk (1844 Pesti Hírlap CD61) | nem küld senki írást – hanemha a legcsecsemőbb irodalom egy-egy névtelen tagja (1860 Arany János C0643, 334).
UB: -betegség.
ÖU: csoda~, óriás~.
ÖE: ~étel, ~gyilkosság, ~halál, ~holmi, ~sírás, ~védő.
Sz: csecsemői, csecsemőség.
Vö. CzF. ~, csecsemőgyermek; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.