csecsemő fn és mn 1C

I. fn (Pszich v. Orvos is)

’egyéves kor alatti, rendsz. szoptatással táplált, járni még nem tudó gyermek’ ❖ a’ tſetſemk nem beſzélnek ugyan a’ mi nyelvünkön, de vagyon nékiek tulajdon nyelvek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 381) | Ha csecsemője van a nőnek, ezt csak reggel és estve szoptatja meg, máskor fahéjba [= fa kérgébe] burkolva a vigvám (gunyhó) ajtaja előtt ágasra függeszti s igy hagyja lógni az örökké égő tűz mellett (1858 Xantus János 8531001, 13) | a koldusasszony két gyermekét, újszülött csecsemőket, ringatta éhségtől kiaszott karjain (1889 Mikszáth Kálmán CD04) | [Berend Miklós] főleg az újszülöttek és csecsemők kórtanával foglalkozik munkáiban (1911 RévaiNagyLex. C5699, 143) | a legtöbb csecsemő életének első 6-8 hetében – a szülők nagy bánatára – inverz alvó: többet alszik nappal, mint éjszaka (1973 Ranschburg Jenő 1130001, 21) | [Az értelmi fejlődés során] az első két évet magában foglaló ún. szenzomotoros periódusban a csecsemő és a kisgyermek még csak a környezet közvetlenül érzékelhető sajátosságait fogja föl, és ezekhez cselekvéssel próbál meg alkalmazkodni (1997 PedagógiaiLex. C6809, 402).

a. (ritk) ’nemrég született(, szopós korban levő) állat’ ❖ Mikor már a’ méhek a’ nevel dajkákról szorgalmatoskodnak, igaz jele az hogy a’ tsetsömök-is fognak következni (1782 Veszelszki Antal C4462, 29) | Ilyen szelídszívű a Szép, ki bősz oroszlán tipegő kicsinyét s minden erdei vad csecsemőjét védvén, nézi gyönyörrel mindet (1962 Devecseri Gábor ford.–Aiszkhülosz 9108016, 193).

b. (ritk, pejor) ’gyermek módjára viselkedő, gyámoltalan, (akarat)gyenge felnőtt’ ❖ már nem bánná, ha a halál megszabadítaná a vén csecsemőtől (1910 Ady Endre C0533, 63) | Csecsemő voltam ott, a felhős éjszakában a halk beszédű cigány ember mellett. Keserű cigarettafüstöt pöfékelő csecsemő, aki megpróbálja elképzelni, hogyan látna az ebéd elkészítéséhez egy egyedül lakott tizedik emeleti lakásban, ahol üres a konyha (1989 Csengey Dénes 1028003, 49).

II. mn

1. ’csecsemőkorban levő 〈gyermek〉’ ❖ az erkltſkre való nézve-is úgy oktattatnának tſtſmö gyermekeink, mint amazoknál [ti. a természeti népeknél] (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 167) | királyfi mosolyg pólyából Endre’ szemébe, A’ csecsemő Salamon, ’s az atyának szíve megindúl (1825 Vörösmarty Mihály 8524156, 283) | az anya tiltakozása ellenére kisebbik, még csecsemő leányukat dajkájára bízzák (1903 Ferenczi Zoltán CD55) | [az asszony] csecsemő fiát a melléhez szorította (1989 Lázár Ervin 2025056, 35).

1a. (ritk) ’nemrég született, szopós korban levő 〈állat〉’ ❖ a Bundás és a Gubics, a vadászatra adta magát, […] fölfalják átkozott Heródesek a csecsemő nyulakat (1906 Mikszáth Kálmán C3160, 203).

2. (vál) ’kialakulóban v. kibontakozófélben levő, fejlődésének kezdetén tartó 〈jelenség, dolog〉’ ❖ Máriána olly vidám ki derltt ábrázatot mutata […], mint a’ piros hajnallal hasadt tsetsem nap (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 207) | Mi, kik csupán csecsemő műiparral birunk, a’ versenynek emberiség-gyilkoló hatását nem láthatjuk (1844 Pesti Hírlap CD61) | nem küld senki írást – hanemha a legcsecsemőbb irodalom egy-egy névtelen tagja (1860 Arany János C0643, 334).

UB: -betegség.

ÖU: csoda~, óriás~.

ÖE: ~étel, ~gyilkosság, ~halál, ~holmi, ~sírás, ~védő.

Sz: csecsemői, csecsemőség.

Vö. CzF. ~, csecsemőgyermek; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csecsemő főnév és melléknév 1C
I. főnév (Pszich v. Orvos is)
egyéves kor alatti, rendsz. szoptatással táplált, járni még nem tudó gyermek
a’ tſetſemk nem beſzélnek ugyan a’ mi nyelvünkön, de vagyon nékiek tulajdon nyelvek
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Ha csecsemője van a nőnek, ezt csak reggel és estve szoptatja meg, máskor fahéjba [= fa kérgébe] burkolva a vigvám (gunyhó) ajtaja előtt ágasra függeszti s igy hagyja lógni az örökké égő tűz mellett
(1858 Xantus János)
a koldusasszony két gyermekét, újszülött csecsemőket, ringatta éhségtől kiaszott karjain
(1889 Mikszáth Kálmán)
[Berend Miklós] főleg az újszülöttek és csecsemők kórtanával foglalkozik munkáiban
(1911 RévaiNagyLex.)
a legtöbb csecsemő életének első 6-8 hetében – a szülők nagy bánatára – inverz alvó: többet alszik nappal, mint éjszaka
(1973 Ranschburg Jenő)
[Az értelmi fejlődés során] az első két évet magában foglaló ún.úgynevezett szenzomotoros periódusban a csecsemő és a kisgyermek még csak a környezet közvetlenül érzékelhető sajátosságait fogja föl, és ezekhez cselekvéssel próbál meg alkalmazkodni
(1997 PedagógiaiLex.)
a. (ritk)
nemrég született(, szopós korban levő) állat
Mikor már a’ méhek a’ nevel dajkákról szorgalmatoskodnak, igaz jele az hogy a’ tsetsömök-is fognak következni
(1782 Veszelszki Antal)
Ilyen szelídszívű a Szép, ki bősz oroszlán tipegő kicsinyét s minden erdei vad csecsemőjét védvén, nézi gyönyörrel mindet
(1962 Devecseri Gábor ford.Aiszkhülosz)
b. (ritk, pejor)
gyermek módjára viselkedő, gyámoltalan, (akarat)gyenge felnőtt
már nem bánná, ha a halál megszabadítaná a vén csecsemőtől
(1910 Ady Endre)
Csecsemő voltam ott, a felhős éjszakában a halk beszédű cigány ember mellett. Keserű cigarettafüstöt pöfékelő csecsemő, aki megpróbálja elképzelni, hogyan látna az ebéd elkészítéséhez egy egyedül lakott tizedik emeleti lakásban, ahol üres a konyha
(1989 Csengey Dénes)
II. melléknév
1.
csecsemőkorban levő 〈gyermek〉
az erkltſkre való nézve-is úgy oktattatnának tſtſmö gyermekeink, mint amazoknál [ti. a természeti népeknél]
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
királyfi mosolyg pólyából Endre’ szemébe, A’ csecsemő Salamon, ’s az atyának szíve megindúl
(1825 Vörösmarty Mihály)
az anya tiltakozása ellenére kisebbik, még csecsemő leányukat dajkájára bízzák
(1903 Ferenczi Zoltán)
[az asszony] csecsemő fiát a melléhez szorította
(1989 Lázár Ervin)
1a. (ritk)
nemrég született, szopós korban levő 〈állat〉
a Bundás és a Gubics, a vadászatra adta magát, […] fölfalják átkozott Heródesek a csecsemő nyulakat
(1906 Mikszáth Kálmán)
2. (vál)
kialakulóban v. kibontakozófélben levő, fejlődésének kezdetén tartó 〈jelenség, dolog〉
Máriána olly vidám ki derltt ábrázatot mutata […], mint a’ piros hajnallal hasadt tsetsem nap
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
Mi, kik csupán csecsemő műiparral birunk, a’ versenynek emberiség-gyilkoló hatását nem láthatjuk
(1844 Pesti Hírlap)
nem küld senki írást – hanemha a legcsecsemőbb irodalom egy-egy névtelen tagja
(1860 Arany János)
ÖU: csodacsecsemő, óriáscsecsemő
ÖE: csecsemőétel, csecsemőgyilkosság, csecsemőhalál, csecsemőholmi, csecsemősírás, csecsemővédő
Sz: csecsemői, csecsemőség
Vö. CzF. ~, csecsemőgyermek; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások