cselekvő mn-i ign és mn cselekedő (kissé rég)
I. mn-i ign → cselekszik.
II. mn 11C2
1. ’〈gyakr. a szemlélődővel v. a passzívval szemben:〉 vmely cselekedetet végrehajtó, vmely közös tevékenységben (kezdeményezőként) részt vevő, ill. tettre kész, cselekvésben aktív, tevékeny 〈személy v. csoport〉’ ❖ A hirtelen Tettek hibákot szoktak magok után hagyni, mellyek a’ Tselekvőt károsíttyák, avagy szégyenítik (1809 Vitkovics Mihály C2559, 447) | [Ráhel a teológiában] a vallásos szemlélődés egyik személyesítője, a gyakorlati, tevékeny, cselekvő Leával szemben (1882 Szász Károly² 8426066, 312) | a nép panaszait írói szavakba öntjük, s ezzel […] a népet cselekvőbbé tesszük (1956 Irodalmi Újság szept. 8. C5231, 2) | [Jakobson] cselekvő részese volt az európai strukturalista iskolának (1977 Voigt Vilmos 9781001, 94).
1a. ’ilyen személyre v. csoportra valló, tettekben megnyilvánuló 〈magatartás, tulajdonság stb.〉’ ❖ midőn [a köztársaság] szenvedő[,] tagjai által státusnak, midőn tselekedő[,] fejedelemnek; hasonlóihoz képest pedig hatalomnak hivatik (1794 Szentmarjay Ferenc ford.–Rousseau 7033009, 985) | Felségednek határozottan, cselekvőleg kell föllépni (1847 Eötvös József 8126009, 15) | A férfi cselekvőbb természetü […] mint a nő (1888 Rendszeres széptan C1914, 30) | [a politikai állásfoglalás felelősségének elhárítása] nem más, mint kapitulálás a kapitalizmus kényszertörvényei előtt, lemondás minden ár ellen úszásról, minden tényleges, cselekvő ellenállásról (1955 Heller Ágnes 9238001, 33).
2. (rég, Jog v. Pol) ’a közügyeket, es. vmely testület tagjait érintő választásban v. szavazásban, ill. vmely jogügyletben való aktív részvételt biztosító(, jogszabályban rögzített) 〈lehetőség〉’ ❖ Honunk méltán az értelem’ ’s miveltség’ honának fog neveztethetni, ha értelmi miveltség lesz a’ feltét – de ez biztos út és czím is – polgári cselekvő jogok’ gyakorlására (1843 Wesselényi Miklós 8528009, 289) | Kölcsönös viszonosság, és közigazság hozza magával, hogy ki cselekvő váltóképességgel bir, ’s a’ váltótörvények jótékonyságát éldeli, az szenvedőleg is alája légyen vetve ugyan azon törvények szigorúságának (1846 Pajor István 8345029, 3) | [Martineau] azt javasolta, hogy a honosítási levéllel ellátott zsidók teljes cselekvő polgári jogokat élvezhessenek (1900 Budapesti Szemle C0082, 460) | Cselekvő választási joguk csak a konklavéban jelenlevő bíbornokoknak van; a konklavén kivüli választás semmis (1922 RévaiNagyLex. C5711, 160).
3. ’〈Nyelvtani kifejezésként.〉’
3a. (Nyelvt) ’rendsz. akaratlagos, tudatos tevékenységet kifejező 〈ige〉, amelynek alanya a tevékenység aktív végzője, ill. ilyen igei 〈jelentés〉’ ❖ Az igének három fő neme van, u. m. a) cselekvő, melly az alanynak határzott, vagy határzatlan tárgyesetre kiható, vagy magában kihatlanúl működő munkásságát jelenti; p. o. ír, vár, nyer, ver, néz, kér, jár, kel, áll, ered, támad, épül stb. (1846 A magyar nyelv rendszere C6661, 186) | A cselekvő jelentményű igék áthatókra [= tárgyasokra] és benhatókra [= tárgyatlanokra] oszlanak (1864 Szvorényi József 8458005, 122) | Műveltető ige, minden cselekvő igétől származhatik (1896 PallasLex. CD02) | A cselekvő (aktív) ige általában akaratlagos, többé-kevésbé tudatos cselekvést fejez ki. Kötelező vonzata az alany (2000 Lengyel Klára C6282, 84).
3b. (Nyelvt) ’〈a szenvedővel szemben:〉 olyan 〈igeképzés〉 v. olyan, önálló toldalékokkal rendelkező 〈igeragozás(i rendszer)〉, amely azt fejezi ki, hogy a cselekvést az alany által megjelölt személy v. dolog hajtja végre, ill. ilyen cselekvést (önálló raggal) kifejező 〈ige(alak)〉 v. ilyen igét tartalmazó 〈nyelvtani szerkezet, kül. mondat〉’ ❖ [rövid az o betű az] ol-végezet tseleked ígékbenn is; p. o. apol-, bájol-, guggol-, gúnyol-, gyáſzol- (1787 Baróti Szabó Dávid C0814, 87) | János vádol valakit, – cselekvő alak; János vádoltatik valakitől, – szenvedő alak (1864 Szvorényi József 8458005, 123) | az angol szenvedő mondatok megértése 0,1 másodperccel több időbe telik, mint a cselekvő mondatoké (1973 Hernádi Miklós 1066001, 31) | Cselekvő igeragozásban (1993 BibliaiLex. CD1207).
ÖE: ~készség.
Sz: cselekvőség.
Vö. CzF. cselekëdő, cselekvő¹, cselekvő², cselekvőleg; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. cselekedő