alá-fel hsz 0 (kissé rég)

1. ’felváltva lefelé és felfelé’ ❖ Hollóhaja hattyunyakára omol Habkönnyű lebegtin alá fel (1830 e. Kisfaludy Károly CD01) | Az ember folytatta az evést. Az asszony pedig csak nézte-nézte. Hosszan, szótlanul, – mintha igen érdekelte volna, hogy hogyan jár alá-fel, János álla kapcája (1918 Ethey Árpád CD10) | piros vére jó melegen nyargal aláfel az ereiben (1939 Török Sándor 1157001, 25).

2. ’felváltva vmely irányban előre és megfordulva vissza’ ❖ elkezdett alá-fel sétálni, s a „Hail Columbiát” fütyörészte (1875 Jókai Mór CD18) | [a püspök] alá-felsétált [!] (1889 Iványi Ödön C2185, 75) | [az apa] alá-fel sétált vele a szobában, míg Andris könnye elállott, és szépen elaludt ott a karján (1939 Török Sándor 1157003, 132).

3. ’nem meghatározott irányban, összevissza, ill. kapkodva 〈tesz vmit〉’ ❖ A fák köztt röjtözve vadak, s röjtözve vadászok Egymásnak csalt vetni tudók czirkáltak aláföl (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 13) | lótottak futottak alá fel a főispányok (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Kiknek házaik égtek, őrülten futottak alá fel (1847 Jókai Mór CD18) | reggeli szellőcskék csatároznak alá fel az erdőn (1879 Szabó Dávid C3764, 30) | kört csináltak szaporán, s Alá-fel hullámzott a tánc, Repült az ing, a szoknya (1959 Jékely Zoltán ford.–Goethe 9278106, 42).

J: fel-alá.

Vö. CzF.

alá-fel határozószó 0 (kissé rég)
1.
felváltva lefelé és felfelé
Hollóhaja hattyunyakára omol Habkönnyű lebegtin alá fel
(1830 e. Kisfaludy Károly)
Az ember folytatta az evést. Az asszony pedig csak nézte-nézte. Hosszan, szótlanul, – mintha igen érdekelte volna, hogy hogyan jár alá-fel, János álla kapcája
(1918 Ethey Árpád)
piros vére jó melegen nyargal aláfel az ereiben
(1939 Török Sándor)
2.
felváltva vmely irányban előre és megfordulva vissza
elkezdett alá-fel sétálni, s a „Hail Columbiát” fütyörészte
(1875 Jókai Mór)
[a püspök] alá-felsétált [!]
(1889 Iványi Ödön)
[az apa] alá-fel sétált vele a szobában, míg Andris könnye elállott, és szépen elaludt ott a karján
(1939 Török Sándor)
3.
nem meghatározott irányban, összevissza, ill. kapkodva 〈tesz vmit〉
A fák köztt röjtözve vadak, s röjtözve vadászok Egymásnak csalt vetni tudók czirkáltak aláföl
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
lótottak futottak alá fel a főispányok
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
Kiknek házaik égtek, őrülten futottak alá fel
(1847 Jókai Mór)
reggeli szellőcskék csatároznak alá fel az erdőn
(1879 Szabó Dávid)
kört csináltak szaporán, s Alá-fel hullámzott a tánc, Repült az ing, a szoknya
(1959 Jékely Zoltán ford.Goethe)
Vö. CzF.

Beállítások