csellag (3A2) l. csillag

csillag fn 3A2  csellag (nyj)

1. ’a sötétedés beállta után a felhőtlen égbolton (szikrázó) fényes pontnak látszó égitest’ ❖ Az égnek fényes tſillagai, ámbár azok ſok ſzámtalanok, és ha mind együtt volnának, a’ napot-is mind világoſságal, mind nagyságal meg-halladnák (1773 Horányi Elek ford.–Nádasdy 7141004, 147) | A’ Tsillagok három réſzekre oſztatnak; úgymint, eggy helyben állókra, bújdoſókra, ’s Üstökös tsillagokra (1792 Mindenes Gyűjtemény 7457074, 3) | Azt mondják, ahányszor egy csillag leszalad, A földön egy ember élete megszakad (1844 Petőfi Sándor C3506, 194) | A csillagok is feljöttek már, ki-kibújva az esőfellegek mögül (1989 Kőbányai János 2039001, 6).

1a. (tbsz-ban, -ig raggal, hsz-szerűen) ’nagyon magasra’ ❖ Elég vólt oly, ki ifiukorban, letzkéjét se tutta, ’s othon azoknak tsudájára, kik tanították, ’s rólla semmit se reméllettek, böltsességét, tudománnyát a ragyogó tsillagokig vitte (1802 Bessenyei György¹ 7044042, 78) | ezen szittya népet nemcsak tündöklővé s nagyságossá tették névben, fényben, hanem a földkerekségén szerte áradó hirét egész a csillagokig emelték (1861 Szalay László 8419008, 484) | Sok versengő már visszalépett, mert a csillagokig hajtották az árát [a festménynek] (1948 Makai Imre ford.–Gogol 9418001, 45) | Miért vannak nálunk a kiváló szakértők és az illetékes hivatalok, ha nem figyelnek arra, hogy a tőzsdeindex a csillagokig száll? (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (Csill) ’saját fényű, látszólag nem v. alig mozgó, az égboltnak ugyanazon helyén feltűnő égitest(ek felismerhető alakzatba foglalt halmaza); állócsillag’ ❖ Egyſzer ha fel-tetſzik Kosnak ſzép Tsillaga, ’s abban A’ Nap bé-kezdet lépni, jelenti Tavaſzt (1786 Nagy János¹ 7235001, 19) | a Nagy Göncöl két hátúlsó csillagától képzeljen az ember egy egyenes szálat (linea) nyúlni felfelé, az a szál alkalmasint nekimegy az Éjszaki-sark csillagának, mely akkora nagyságú, mint a Göncöl nagyobb csillagai közzűl egy (1826 Fazekas Mihály 8138075, 52) | A csillagok fényességének jelölése úgynevezett nagyságrenddel, magnitudóval szokott történni (1930 Lassovszky Károly 9382001, 267) | Amikor a kellően nagy tömegű csillagban elfogy a nukleáris fűtőanyag, akkor a csillag magjának megszűnik az ellenállása a gravitációval szemben, így a gravitáció össze tudja roppantani a csillag magját (2000 Természet Világa CD50).

3. (rendsz. a jó v. rossz jelzővel) ’〈vkinek a tetteit, sorsát befolyásoló erő, tényező jelképeként〉’ ❖ El-enyészék […] a’ Jób örömének fénylö tsillaga-is (1775 Gombási István C6391, 16) | hogy anyai örökjét még nem bírja, […] tulajdoníttsa sorsának – csillagjának (1816 Kisfaludy Sándor 8243059, 312) | Rossz időket érünk, Rossz csillagok járnak: Isten ója nagy csapástól Mi magyar hazánkat! (1855 Arany János 8014076, 254) | Ha már eddig, az első fiatalságon túl, elkerült az a szerencsétlenség, hogy szerelmes legyek, valószínű, hogy ezután is megőriz tőle jó csillagom (1908 Krúdy Gyula CD54) | ez volt az inasok feladata, s ez lesz az övé is, ha olyan jó csillag alatt született, hogy felveszik (1952 Németh Andor ford.–Dreiser 9480004, 42) | több ízben is úgy tűnt, a firenzeiek csillaga letűnőben van Magyarországon (1995 Teke Zsuzsa CD58).

3a. ’az a személy v. dolog, aki v. amely a sorsát irányítja, alakítja vkinek v. vminek’ ❖ Nem mintha ösztönt adni ohajtanék; Mért ám eléggé ösztönöz önn heved Mellynek vezérlő tsillagánál A hamis út rögeit kerűlöd (1818 Vörösmarty Mihály 8524027, 86) | egykor te lész csillagom majd Az élet sötét, kétes utain (1868 e. Szendrey Júlia 8440001, 55) | Az emberies érzésű tanácsosokat, köztük Windischgraetz herceget, már rég elűzte környezetéből [Ferenc József] uralkodása első éveinek e rossz csillaga [ti. Schwarzenberg] (1933 Szekfű Gyula CD42) | a közjóra hivatkozva sikerült létrehozni egy züllötten és alantasan önös társadalmat, amelynek vezérlő csillaga nagyjából a hogyan tudjuk becsapni egymást, a hatalmat, bárkit, felemelő elve volt (1992 Mátyás Győző 2027028, 24).

4. ’〈az égbolton (szikrázó) fényes pontnak látszó égitest stilizált ábrázolásaként (mint díszítőelem v. vmire utaló jel, jelkép):〉 szabályos sokszög v. kör peremén v. gömb felületén elhelyezkedő, hegyesszögű csúcsok által alkotott idom, ilyen alakú tárgy, ill. egy középponton egymást sugárszerűen metsző több rövid vonal’ ❖ lát igen messzire 5 szép tornyot a melyek oly magasok voltak, hogy minyája toronynak a tsillaga az égben volt (1790 Ethnographia 7450001, 294) | [A kivándorlók] kitüzték zászlójokat, mellynek közepén a norvég kereszt volt látható, körülvéve az amerikai czimer csillagai- s csikjaitól (1854 Vasárnapi Újság CD56) | csizmáján sarkantyú csillaga pendül (1882 Tóth Lőrinc C4299, 115) | A terítőnek azt a részét, amely az ágy tetejére kerül, vagdalásos rózsákkal, csillagokkal diszítik (1907 Malonyay Dezső 8292010, 234) | a forradalmárok letépik az épületekről az ötágú vörös csillagokat (1981 Dénes Tibor 9812003, 161).

4a. (jelzőként) ’olyan 〈alak, forma〉, mint ez az idom’ ❖ tetejében négy fagyal-fa leveleihez haſonlittó és tsillag formán álló levelei vagynak [a csillagfűnek] (1775 Csapó József 7062001, 65) | a gombház közepében egy csillag alaku köszörült gyémánt-kő illesztetik (1861 Férfidivatközlöny 8620001, 8) | én preparáltam a mások gyűjteményei számára az Asperula odorata [= ún. szagos müge] csillagformában elhelyezett öt-öt levelét (1926 Molnár Ferenc² 9453030, 25) | A homokban formák elszórtan: zöld, kék, kerek, négyszögletes, egy csillag alakú torta (1978 Lengyel Péter 9397002, 228).

4b. ’〈szövegben:〉 ilyen formájú, lapalji jegyzetre utaló v. szövegrészeket elválasztó, ill. a figyelmet vmire felhívó, rendsz. egyezményes jel’ ❖ (*) mutatójel, mutatótſillag, valami dolognak ſzükséges megvilágoſittatását jelenti alól oda függeſztetettnek lenni. A’ tsillag helyett egyébként betketis ſzoktak bétsukó jelek közé tenni, p. o. (a) (b) (aa) (bb) (1779 Révai Miklós 7283025, 19) | Külön értekezést erröl irnom szükségtelen, az eszme csak szerény szikra, és ez ezen idézeti csillag alá tán nem helytelenül ideillik (1848 Tavasi Lajos 8469011, 123) | csillag alatti jegyzet (1905 Mikszáth Kálmán CD04) | A nyelvtudományban csillaggal szokták jelezni azokat a kikövetkeztetett szóalakokat, melyek létezéséről nem tudhatunk bizonyosat (1935 Kosztolányi Dezső 9359453, 105) | Csillaggal jelöltem meg azokat a műveket, amelyeknek előző vagy következő possessora [= tulajdonosa] gróf Dessewffy József volt (1998 Magyar Könyvszemle CD40).

4c. ’ilyen formájú rangjelzés’ ❖ Ühm! strázsamester vagy? – mondá hirtelen elkomorodva, amint a három csillagot megpillantá (1871 Mikszáth Kálmán 8312001, 25) | Egy századosféle. Nem ismerte ezt a rangot. Valamilyen furcsa, négyszögletű csillag volt a gallérján (1927 Markovits Rodion 9423003, 101) | Viktor Kazancev vezérezredes és két helyettese, a nyugati és keleti front parancsnokai újabb csillagot kapnak rangjelzésükre (2000 Magyar Hírlap CD09).

4d. (tulajdonnév részeként is) ’vmely polgári v. katonai kitüntetés (ilyen formájú jelvénye)’ ❖ ? Téged’ a’ Bölts, Gyáva, a’ Szegény, a’ Gazdag, Az, a’ kinek melylyén villog fényes tsillag, Azzal, kit övedzett kenderbl font madzag, Kíván, áhít, ölel, Király pedig katzag (1772 Orczy Lőrinc 7249001, 4) | a szent Januarius nápolyi rend veres pántlikájával és csillagával (1831 e. Kazinczy Ferenc 8228108, 164) | [a király] Stockinger Ferenc I. oszt. főkonzulnak Londonban a Ferenc József-rend középkeresztjéhez a csillagot [adományozta] (1899 Budapesti Hírlap 8608002, 7) | Soros György tegnap Göncz Árpád köztársasági elnöktől átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést (1994 Magyar Hírlap CD09).

5. ’vmely emlősállat, kül. ló v. szarvasmarha homlokán levő kerekded fehér folt’ ❖ látszik szép kerek csillag homlokába [a csikónak] (1811 György László C1968, 140) | [a kecskének] még csillag is van a homlokán (1880 Balázs Sándor¹ C0743, 184) | Az egyiknek [ti. bikának] fehér csillag világít a homlokán (1964 Kassák Lajos 9314089, 18) | Az egyik lónak fehér csillag a homlokán (1978 Lengyel Péter 9397001, 65).

5a. ’〈vmely személy kiválasztott v. megbélyegzett voltának kif-ére〉’ ❖ csillagot hord homlokán a Jó és Igaz (1905 Evangélikus Családi Lap 2105001, 84) | A csillagot érzem talán magamon, a megbélyegzettek csillagát (1969 Domahidy András 1036005, 167).

6. ’tengericsillag’ ❖ A csillag testét véletlenül érintő halaknak az úszóit ragadják meg a pedicelláriák és azután a farkával előre szállítják a szájhoz (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Paine első ilyen témájú közleménye egy olyan tengeri csillagról szólt (Pisaster), amely a kaliforniai sziklás tengerpartok csúcsragadozója. Azokon a területeken, ahol ez a csillag kipusztult (vagy eltávolították), gyökeresen megváltozott az egész életközösség viselkedése (1999 Természet Világa CD50).

7. (irod) ’a szem fénye, csillogása’ ❖ villogott szemének csillaga (1840 Ney Ferenc 8335002, 108) | megroppan szeme csillaga (1955 Csanádi Imre 9082008, 466).

8. ’kemény tárgyak összeütődéséből keletkező v. tüzes, égő tárgyról lepattanó apró részecske, szikra’ ❖ A’ vatſora el-jött, hol tſendeſen ettek, ’S tüzi meſterségre, tſak hamar fel-költek Egy erdönek allja, meg-vólt porral rakva, Mellyet fel-gyújtottak égyik réſzen lopva. A’ híg Egek ſzéllyel ſzikrákkal ropogtak, Közöttök lángoló tsillagok haladtak (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 12) | Csillagokat rúgott szilaj paripája, Mikor Jancsi magát fölvetette rája (1844 Petőfi Sándor C3506, 192) | Bent, a Körút csúcsa felé egy hegesztőlámpa szikrázott, aprócska, kék csillagokat hányva (1947 Déry Tibor 2005098, 9) | A csodálatos esti program méltó megkoronázása a színpompás tűzijáték, amely millió színes csillagot szór a Duna és a város fölé (2000 Magyar Hírlap CD09) • csillagot rúgat (kissé rég) ’〈alvó ember lábujjai közé tett papirost meggyújtva arra késztet vkit, hogy rúgjon fájdalmában〉’ ❖ csillagot rugattam szunnyadó atyámfiainak az ő talpával (1847 Vas Gereben C4363, 100) | a melyik ivás mellett tovább talpon marad, az előbb kidülttel csillagot rúgat (1862–1863 Jókai Mór C2256, 372) | Pistoli bőgni szeretett volna elkeseredésében, mint egy vén cigány, akivel kölykei csillagot rúgattak (1918 Krúdy Gyula CD54).

8a. (túlzó is) ’hirtelen(, erős) fájdalomtól v. a szem megerőltetésétől látott szikrázó, apró, világos folt(ok összessége)’ ❖ csillagot hányt a szemem – valami korcsmárossal huzakodtam (1880 e. Csepreghy Ferenc C1283, 212) | Ugy pofonvert tegnap, hogy mind a csillagot láttam, pedig fényes dél volt (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 45) | Még mindig csillagot szór a szemem (1936 Kosztolányi Dezső ford.–Carroll 9359190, 37) | Mert, ugye, a laboránsnak nem szabad tévednie. Az itt ül hajnaltól késő estig, szikrázik már a szeme, csillagokat lát, azt is beleszámolja (1963 Fehér Klára 9137001, 36).

9. ’nagyszerű tettei, kiváló tulajdonságai v. tehetsége révén hírnevet és megbecsülést érdemlő személy’ ❖ Nagy Károly, Népünk Tündökl Tſillagja (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 15) | Hejj Rákóczi, Bercsényi, Vitéz Magyarok vezéri Hová lettél Bezerédi, Nemzetünknek fényes csillagi, Ócskai (1812 e. Keresztesi József 7172003, 213) | hölgye a nőnem legkitünőbb csillagai közé tartozott (1847 Remellay Gusztáv 8391003, 81) | A kezdő [festőművész] uj csillagnak tetszett; s a vele egy világban mozgók nagy érdeklődéssel néztek a jövője elé (1906 Ambrus Zoltán C0591, 97) | A XX. század elején új csillag tűnt fel nemcsak a világot jelentő deszkákon, de a szakácskönyv-irodalomban is: Vizváry Mariska (1990 F. Nagy Angéla 2004030, 522).

9a. (birtokszóként) ’vminek a rendkívüli megbecsülést érdemlő, kiemelkedő értéke’ ❖ Az angolok dicsőségének egyik csillaga a’ gőzszekér [= gőzmozdony] is (1834 Garasos Tár 8625002, 91) | Én meg nem foghatom, miért haragusznak az ilyen szavakra, holott ezek valóságos csillagai a nyelvnek, azonkívül, hogy őket mindenki megérti (1841 Csató Pál 8083002, 344) | Fiaink apáik csontjain egy magas Oltárt emelnek majd, s fölébe Kölcsey szent porait teendik. Ereklyeként mint e haza csillagát (1846 Pongrácz Lajos 8373003, 80).

10. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) ’〈kedveskedő megszólításként〉’ ❖ Kedves tsillagom. Drága kintsem (1776 Klein Efraim 7182001, 219) | az Iſten nevibeis rimánkodom tsillagom kegyelmes Nagyságos Patrónus Uram! (1793 Hatvani István² ford.–Hunnius 7136006, 78) | Megállj, leányka, Megállj, virágom, csillagom! (1844 Petőfi Sándor 8366033, 58) | De nem, szólsz csellagom Az móringos legénynek (1911 Molnár Ferenc² 9453018, 107) | Mit ennél, csillagom? kérdezte a nagymamám, mert ő meg mindig azt hiszi, hogy éhes vagyok (1980 Janikovszky Éva 1071001, 6).

11. (rég) ’csatacsillag’ ❖ nem akarok … csak fokosra, vagy csillagra [harcolni] (1854 Szathmáry Károly C3870, 130).

Ö: alkony~, álló~, arany~, bolygó~, bujdosó~, csata~, esthajnal~, film~, futó~, hajnal~, hulló~, iker~, sark~, szerencse~, üstökös~, vacsora~, vezér~, zsidó~.

UB: -csoport, -sereg.

Fr: állandó, szem.

ÖU: bal~, érdem~, est~, fény~, mozi~, neutron~, opera~, őr~, ős~, sors~, szem~, változó~.

ÖE: ~ablak, ~állás, ~betű, ~csoport, ~ég, ~energia, ~esztendő, ~fátyol, ~hímes, ~hit, ~idom, ~ismeret, ~kerék, ~konstelláció, ~kör, ~mérföld, ~nap, ~név, ~óra, ~öv, ~pár, ~por, ~ragyogás, ~raj, ~rend, ~robbanás, ~rúgatás, ~tábor, ~távolság, ~tudomány, ~tűz, ~város.

Sz: csillagcsa, csillagocska, csillagú.

Vö. CzF. ~, csillagalakú; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, csillagforma, csillagformán; ÚMTsz.