csemete fn 6B
1. ’(magról kelt v. nevelt) fiatal fa v. bokor’ ❖ ſoványabbnak kell-lenni, mint egyébütt a’ Kert Földjének, hogy a’ Tsemeték vagy Oltoványok, mint Vad Fák, mint-egy még kitſinységektöl fogva, a’ Kemény Földhöz hozzá-ſzokjanak (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332009, 187) | A kertész fáira leginkább akkor visel gondot, mikor azok még csemeték (1886 Hasznos Mulattató 8630002, 22) | [Gyulai] majd árjegyzéket kért a Bethlenfalvy-féle fatenyésztéstől, majd csemetéket rendelt (1941 Papp Ferenc¹ C3427, 342) | Ekével mélyített árkok aljába ültetik a csemetéket, így közelebb kerülnek a nedvességben gazdagabb alsó talajrétegekhez (1987 Antalffy Gyula 1004004, 121).
1a. (rég) ’növényi hajtás’ ❖ Ved a […] kis ſarlófnek gyenge tſemetéjét (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 623) | A spárga magról tenyésztetik, két éves csemeték azután a jól keszitett ágyba ültettetnek egymástól 3 láb távolságra (1869 Lukácsy Sándor 8280002, 58).
1b. (rég) ’cserje, bokor’ ❖ [a cserszömörce] nevezetü tsemete, mellyért a tímárok anynyi sok pénzt adnak, Magyar országonn-is terem s találtatik (1780 Magyar Hírmondó C0268, 276) | A [domb]tetőt szinte azon pontig, hol az említett emberi alak állot, sürű csemeték födék; lassan s zörej nélkül csúsztam tovább a zöld bokrok közt (1845 Pesti Divatlap C5837, 1155).
2. (gúny is) ’(kis)gyermek, ill. fiatal személy’ ❖ Örvendezve néztem-ki a’ jövendöre, […] midön karom tsátsogó unokám’ bugdosó lépésit intézgette. Örvendezve néztem következö idöm elibe, mikor ezeket a’ kis tsemetéket láttam nevekedni (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163041, 55) | hoz puha karján Egy kis csemetét (1836 Vörösmarty Mihály C4533, 146) | Ószentanna község lesz híres avval, hogy iskolája lesz kizárólagosan cigány csemeték számára (1900 Ady Endre CD0801) | [Belgiumban a családi pótlékot] egészen addig fizetik, amíg a csemete be nem tölti 25-ik életévét (1998 Magyar Hírlap CD09).
2a. (ált. birtokszóként) (gúny is) ’〈a szülőhöz v. az anyaállathoz való viszonyában:〉 vkinek a gyermeke v. vmely állatnak az ivadéka, kicsinye, ill. 〈vmely közösségben, családban:〉 leszármazott, utód’ ❖ Nemzetemnek utólsó tsemetéje (1775 Zechenter Antal ford.–Euripidész C4571, 17) | E’ két hertzegi tsemetének öszve párositatása jöv tavaszra halasztatott (1795 Magyar Kurír C0328, 727) | az öreg macska […] elégedetten pislog a csemetéire (1894 Sebők Zsigmond C3717, 37) | Harmadik csemetém, a Pista Hetedosztályos gymnazista, Hivatalból jövőre „érik” (1904 Lenkei Henrik 8272009, 129) | Vannak persze jómódú szülők, akiknek nem probléma a tanévkezdés, s csak arról veszik észre az iskola beindulását, hogy csemetéjük már reggel fél nyolckor elviszi a garázsból [az autót] (1996 Magyar Hírlap CD09).
Sz: csemetés.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.