csend fn 2B1  csönd

1. ’(vminek) az az állapot(a), hogy (szinte) semmilyen hang, zaj nem hallatszik’ ❖ [a békák] tsúf regeléſe zavar tsendet, ’s fület éktelen’ öklel (1779 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021007, 22) | vad sikoltás hangzott hajnal felé, A boltok néma csendjét háromszor átszelé (1855–1856 Arany János CD01) | A síri csöndbe csak az óra ketyegett a pohárszék tetején (1895 Mikszáth Kálmán 8312008, 53) | Mélységes csend borult a házikóra, mélységes csend borult a kertre is, csak a két öreg bagoly beszélgetett csendesen, igen csendesen a jegenyefán (1927 Benedek Elek 1015001, 25) | Arra riadtam, hogy az éjszaka csendjébe élesen belesivít az előszoba csengője (1981 Dénes Tibor 9812001, 33).

2. ’vkinek v. vminek az az állapota, hogy nem beszél, hallgat (vmiről), nem v. alig ad ki hangot, ill. nem okoz zajt’ ❖ a’ les, mellyben [a vadásznak] gyakran hasztalan várakozással csendben kell ülni (1829 Pák Dienes 8346013, 79) | Az itélet julius 6-kán hajnali órában egész csenddel hajtaték végre (1841 Pesti Hírlap CD61) | Az egész tömeg néma csendben várta, hogy mit fog [a szónok] mondani tovább (1858 Jókai Mór CD18) | Dehogy vagytok csendben, olyan lármát csináltok, hogy a harmadik szobában is meghallom (1916 Karinthy Frigyes 9309047, 204) | az elült madarak csöndjének (1920 Babits Mihály CD10) | Péter, a miniszter, viszont csendben maradt, elfogadta fivére megbélyegzését, pedig tudta, hogy nem az [ti. nem kém], de féltette pozícióját (1970 Siklós Olga 1141004, 416) | A francia közhivatalokban és az iskolákban a gyászszertartás kezdetekor egyperces csenddel adóztak a volt államfő emlékének (1996 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈erélyes rendreutasításként, msz-szerűen is:〉 az a helyzet, hogy (szinte) senki nem beszél, nem kelt zajt’ ❖ [gróf Dessewffy József] szóllani kezde, de a’ sokaság ketté szakasztá szavait ’s lármázott hogy csend legyen (1813 Kazinczy Ferenc C2563, 341) | Csendet! halljuk őt (1839 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare CD11) | csendet int a czigánynak, azután eldalolja legkedvesebb nótáját (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Pszt! Csend! Vigyázz! Ne moccanj! Zörrenő Bogát kerüld az áruló harasztnak! (1923 Nagy Zoltán CD10) | Csöndet kérek, képviselő urak, hölgyek! (1999 Országgyűlési Napló CD62).

2b. ’〈kommunikáció során:〉 megnyilatkozás, válasz hiánya, hallgatás’ ❖ Ugy megörült szivem kedves leveledre Barátom! […] Engedgy meg, nem tudtam okát csendednek; először tőled tudtam meg, hogy betegágyba valál (1781 Verseghy Ferenc C4441, 20) | Csupán olykori biztatgatásaim és észrevételeim szakaszták félbe csendünket (1852 Fáy András¹ 8139004, 352) | Füles, kérlek… a léggömb… az bizony szétpukkant. Nagyon hosszú csend lett. – Az én léggömböm? – mondta végre Füles (1935 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309084, 69) | [István:] Te is? Még te is megölnél? (Csend.) Válaszolj! (1974 Boldizsár Miklós 1022001, 239) | Rendben? – válaszoltam. A vonal túlsó végén csend. A felerősödő sercegésből szinte kihallottam, hogy Jób fontolgatja, nem túl veszélyes dolog-e újabb emberekkel találkoznia (1990 Lovass Zoltán 1097002, 205).

2c. ’az a helyzet, körülmény, hogy vmely ügy, esemény titokban, nem nyilvánosan megy végbe, ill. a nyilvánosság előtt hallgatnak, nem beszélnek róla’ ❖ Már a’ Nápolyi Király erőszakos halált halt, ’s igy hamar lakolt hitetlensége’ vétkiért. Ki tudja, ettől fogva még mi történt? Mély csend van, és én hirt rég nem vevék (1823 Vörösmarty Mihály 8524391, 142) | Feltűnés elkerülése végett, csendben tartotta tehát zárdai lakásán esküvőjét 1525. junius 13-án a hires festőművész Kranach Lukács és felesége (1896 Evangélikus Családi Lap 8617001, 147) | Az egész dolog szép csendben rendeződhet; egyáltalán nem kell a világ szájára jutnia. Megmarad hármunk közt (1957 Németh László² ford.–Ibsen 9485061, 52) | [1945 után a budapesti pszichológiai iskola működését] kényszerű csönd övezte (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. (-ben raggal, hsz-szerűen) ’halkan, alig hallhatóan’ ❖ És kilestük ott a berkek Éji dalnokát, Csendben csattogá busongva Legvégső dalát (1845 Samarjay Károly 8403014, 46) | Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók. Egyiken távol harmonika szól, Tücsök felel rá csöndben valahol (1910 Juhász Gyula¹ 9284253, 273) | Föltétlenül véget kell vetnünk – mondta [Vronszkij] körülnézve, – a hazugságnak, amelyben élünk. – Véget vetni? De hát hogy vessünk véget, Alekszej? – mondta Anna csöndben (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485065, 208).

4. (-ben raggal, hsz-szerűen) ’az a helyzet, körülmény, hogy vmi észrevétlenül, alig észlelhetően v. feltűnés nélkül zajlik, megy végbe’ ❖ A szerelmek csillaga Csendben elragyog fölöttem, S rám száll béke angyala (1822 Vörösmarty Mihály 8524099, 201) | csöndben épűl a kristály s anyagok szennyes cseréje nélkűl érik fénnyé a föld alatt (1931 Szabó Lőrinc 9629075, 32) | mielőtt még kipattant volna a botrány, szép csendben kereket oldott (1985 Grendel Lajos 1060003, 325) | De ezen a napon nem is dörgött, csak észrevétlenül beborult, és csendben eleredt az eső (1985 Bodor Ádám 1020001, 9).

5. ’békés, nyugodt (lelki)állapot, nyugalom’ ❖ hitünk homályos titkai, Félre! bámúlásra vonjátok lelkemet: De jaj, nem tudjátok megadni csöndemet (1790 Dayka Gábor ford.–Abaelardus 7075010, 62) | A’ községért munkálódás ellenben lelkünket az önbecsérzésnek azon édes csendével tölti be, mellynek végeztével magunk dolgainak vitele könnyünek, minden egyéb foglalatosságok pedig mulatságnak látszanak (1830 Széchenyi István 8429005, 237) | Hágában konferenciáznak, Párisban helyre állt a csend (1899 Ady Endre C0537, 459) | A meditáció önmagában is rendkívül sokat ad a belső csend és nyugalom megteremtéséhez (1981 Popper Péter 1122003, 131).

Ö: atom~, kampány~, szél~.

Fr: vihar.

ÖE: ~bíró, ~szerető.

Vö. CzF. csėnd · csend, csönd; ÉrtSz.; TESz. csendes; ÉKsz.; ÚMTsz.