csendesítő mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → csendesít.
II. mn 17C2
1. ’beszéd, zajongás megszüntetésére való 〈jeladás〉’ ❖ Zapfenstreich. Tsendesit jel adás (1806 Sive Glossarium vocum C4039, 127) | Szomjas úr csendesítőleg intett a kezével (1922 Krúdy Gyula CD54) | [a háború folyamán] a nagy nyilvánosság előtt elcsendesedtek az „új Európával” kapcsolatos fecsegések. Az általános hangulat megváltozása is csendesítőleg hatott (1998 Pritz Pál CD58).
2. (rég) ’fájdalmat, ill. vmely kellemetlen testi tünetet enyhítő, csillapító 〈hatás〉, ill. ilyen hatású 〈(gyógy)szer〉’ ❖ [az ún. vízitöknek] tsendesíttö ereje-is vagyon (1775 Csapó József 7062001, 282) | tsendesit orvosság (1801 Rácz Sámuel ford. C3568, 58) | Hogy ha az iny hévségbe jött, egynehány napig a’ fogportól meg kell magát tartóztatni, és a’ szájt ellenben ki kell valami tsendesíttő vizzel mosni (1830 Némethy József ford. 8333002, 26).
2a. (kissé rég) ’nyugtató, békítő v. vigasztaló hatású’ ❖ [Robinson Pénteket] elö-véſzi, és kitsiny hitüsége felöll tsendesitö beszéddel meg-dorgálja (1794 Gyarmathi Sámuel ford.–Campe C1949, 298) | Hijába irsz ide és oda, principiumod [= elved, meggyőződésed] védelmeiben, máskép fognak megítélni. Folyvást dolgozni meggyőzettetésünk utjain ’s kis kört fogni barátainkra nézve, nekem legcsendesitőbbnek látszik (1822 Döbrentei Gábor C2571, 43) | a császári könyörületességek is pillanatilag csendesítőleg hatottak az érzületekre; csendesítőleg, de nem megnyugtatólag (1893 Kossuth Lajos 8250006, 397) | bántotta, ha páter Angelo közeledett hozzá a hit csendesítő szavaival (1909 Kabos Ede CD10).
III. fn 1C
1. (rég) ’fájdalmat, ill. vmely kellemetlen testi tünetet enyhítő, csillapító (gyógy)szer’ ❖ Ha vért hány a’ gyomrából a’ közönséges el-ſzámlált tsendesíttkön kivl ersít, és öſzve-húzókat adj (1802 Zsoldos János 8541005, 212) | Egy kis csöndesitőt kell bevenned (1842 Nagy Ignác C3251, 22).
2. (nyj) ’〈folyami hajózásban:〉 ereszkedéskor a hajók sebességének csökkentésére haszn. hosszú vaslánc’ ❖ Csendesítő: hosszú, vastag lánc, melyet ereszkedéskor a hajó után kötnek (1952 Betkowski Jenő C6004, 221) | a csendesítőt az ereszkedés menetirányához képest hátul levő hajóorról bocsátották a vízbe (1999 Magyar néprajz CD47).
ÖE: ~só, ~szer.
Vö. CzF. csėndėsítő, csėndėsítőleg; SzT.; ÚMTsz.