csendesedik tn ige 12b
1. ’〈beszéd, zaj stb.〉 veszít hangosságából, fokozatosan (vmivé) halkul, ill. 〈vki v. vmi〉 egyre csendesebbé válik, halkabban, kevesebbet szól’ ❖ [A Jozefával fecsegő] Sarolta azonban hirtelen csöndesedik (1871 Beöthy Zsolt C1015, 232) | mint hosszabbodik [alkonyatkor] a kis bokor árnyéka, hogyan csendesednek a tyúkok, galambok, fészkében a fecske, az ereszben a veréb (1919 Krúdy Gyula CD54) | A hörgés lassanként nyöszörgéssé csendesedett (1921 Szász Géza CD10) | A zsongás, mely a teremben előadásom közben néha erősödött, néha csöndesedett, e szavakra erőteljes kiáltozássá változott (1952 Márai Sándor 9421019, 94) | Kívül csendesedik a csatazaj, kimerészkedünk (1997 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’〈hely, épület〉 az azt betöltő zajok megszűntével, ill. halkulásával csendesebbé válik’ ❖ kitekintve a csendesedő útczára (1891 Bródy Sándor C1201, 4) | A ház lassan csöndesedett. A zongora elhallgatott (1903 Rákosi Viktor 8387012, 330) | Az állhatatosan járó cséplő egyre hangosabb lett, ahogy az estében a táj csendesedett (1937 Németh László² 9485005, 174) | Bár az elmúlt időszakban valamelyest csendesedtek a fővárosi utak, ennek ellenére százezrek életét keseríti meg a láthatatlan környezetszennyezés, a zaj (1996 Magyar Hírlap CD09).
2. ’〈nagy erővel megnyilvánuló (testi) állapot, folyamat, érzés (mértéke, heve)〉 fokozatosan mérséklődik, csillapodik’ ❖ a’ forrózás ſzünik és tſendeſedik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 245) | az indúlat heve csendesedni kezd (1807 Kazinczy Ferenc C2557, 565) | szenvedélye lohadt és szenvedése csöndesedett (1900 Széchy Károly CD55) | A kisárutermelő gazdaságok társadalmi „elzüllése” mérsékelt folyamat, de nem egyöntetűen. A dualizmus első szakaszában gyorsabb, később a századforduló táján csendesedik (1966 Simkovics Gyula CD52) | a kormányon és a koalíción belüli feszültségek a két vizsgálat közötti egy hétben valamelyest csendesedni látszottak (1995 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’〈természeti erő, jelenség (ereje)〉 fokozatosan gyengül, szelídül, csitul’ ❖ a’ Nap hévsége tsendesedett (1794 Gyarmathi Sámuel ford.–Campe C1949, 114) | csak viradtkor lehetett a’ felgyujtott Járába bemenni a’ midőn már a’ tüz is csendesedett (1849 Honvéd 8638001, 99) | Éjfél tájban csendesedett szelünk s mi meg voltunk mentve (1855 Vasárnapi Újság CD56) | mihelyt annyira csendesedett a zápor, nekivágott az útnak (1945 Bözödi György 9070001, 21) | Általában a parttól távolodva, ahogy nő a vízmélység, úgy csendesedik a hullámverés ereje (1998 Természet Világa CD50).
3. (kissé rég, irod) ’〈vki(nek a lelke, elméje stb.)〉 lehiggad, megnyugszik’ ❖ Ha [=mikor] fogſz meg ſznni gondjaidtól, Ha tsendesedel bánotidtól, Te búval habzott elme? (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 79) | És kérdezém a’ csendesedő kebelt: hogy csüggedés ne fogjon el újolag, mit tészsz? (1822 Vörösmarty Mihály 8524104, 205) | ó ki tudja: hogy s mikor fog csöndesedni szíve! (1910 Füst Milán CD10).
4. (/vál) ’〈vmi(nek a mozgása, ritmusa)〉 lassabbá válik, lassul’ ❖ a’ daganat apadni kezd, […] tſendeſedik akkor [a beteg] pulſuſſa is (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 204) | dobogó szíve csendesedik (1829 Döbrentei Gábor 8112012, 61) | vánszorgásig csendesedett a futás (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 18) | a harmadik versszakban már száguld a ló, az utolsóban visszafogják […]: az esküjét feledett vitéz haladása természetszerűleg csendesedik (1996 Szabó Magda 9630008, 61).
Ö: el~, le~, meg~.
Vö. CzF. csėndėsėdik, csėndėsėdėtt; ÉrtSz.; TESz. csendes; ÉKsz.; SzT. csendesedhetik, ~