csendesít ige 4b4

1. ts (átv is) ’〈hangot (adó dolgot)〉 halkabbra vesz, halkít’ ❖ Hogy bátrabb lépéssel járúljak hozzája, És fel ne serkentse nyelves szeretetem, Mellynek kegyes zajját nem tsendesíthetem (1789 Mátyási József C3065, 293) | A besançoni rettenetes papnöveldébe csak azért szorul össze háromszáz fiatal parasztfiú, hogy állandóan korgó hasukat legalább krumplival és száraz kenyérrel csöndesíthessék (1942 Illyés Gyula 9274065, 40) | A lány dalt énekel, mire bátyja kéri, hogy csendesítse hangját, mert tíz mérföldre hallatszik el, meghallják a rablók s elrabolják (1988 Magyar néprajz CD47).

1a. ’csendesebb beszédre, zajongásra, ill. elhallgatásra int vkit’ ❖ Csakhamar megszűnik a zaj, a tanuló novicia-nővérek hátrafordulva az első padokból csendesítik, kérlelik a bejáró városiakat (1917 Kaffka Margit 9290048, 52).

2. ts ’〈nagy erővel megnyilvánuló (testi) állapotot, folyamatot stb.〉 mérsékel, csillapít, ill. enyhít, old’ ❖ Hertzegné, tsendesítsd méltó keservedet, Éleszszed szíveden édes reményedet (1772 Bessenyei György¹ C1076, 61) | A’ koplalás igen tsendesíti, sött néha meg-is ſzünteti az illyen hidegleléſt (1791 Szent-Mihályi Mihály 7322001, 75) | Az udvartelki zsellérség s a földes uraságok között még az ötvenes években sajnos surlódások fejlődtek, melyeket az akkori hatóságok inkább szítottak mint csendesítettek (1883 Érkövy Adolf 8133003, 215) | Batthyány 1848. március 23-án újabb körlevéllel igyekezett csendesíteni a közhangulatot (1974 Lovas Gyula CD52) | [Jézus] tengert csendesített, halottakat támasztott (1996 Magyar reformátusok CD1210).

2a. tn csendesít vmin (ritk) ’〈mértékében, fokában〉 csökkent vmin’ ❖ éhségin jó-rendin tsendesített-vala (1794 Gyarmathi Sámuel ford.–Campe C1949, 62).

3. ts (tárgy n. is) ’〈erős érzelemtől felindult embert v. sokaságot, ill. nyugtalan állatot〉 nyugtat, csitít, békít’ ❖ [Egyes svájci tartományokban] a fel-zendlt népet izgatják inkább, hogy-sem tsendesítik (1781 Magyar Hírmondó C0269, 153) | Gézát én, te a’ Királyt engeszteld, ’s szerte csendesítsük A’ meghasonlott lelkeket hazánkban (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 159) | Nem pap ez, testvérkém, hanem kardos vitéz. Nem a békesség szolgája, hanem a harcé. Nem csendesít, hanem gyujtogat (1930 Móricz Zsigmond CD10) | Asztalos András összekötözi az őz lábait, ölébe veszi a nagy állatot és megindul vele, simogatja, csendesíti (1945 Bözödi György 9070002, 40) | [A nagyhangú asszonyt] az ura újból csendesíti: – Hallgass, fogd be a szádat, mert ha nem, hát én fogom bé (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

4. ts (tárgy nélkül is) (kissé rég) ’〈vmely mozgást〉 ütemét mérsékelve lassít’ ❖ Sziv resketését, ’s dobogását tsendesítti ezen [ti. az ún. Szent Lőrinc füvéből főzött] ital (1775 Csapó József 7062001, 262) | Egyszer aztán egy szemközt döcögő szénásszekér oltalmában, hogy a tótnak véletlen keskeny hely jutott az utból és csendesítnie kellett, a tuloldalon mégiscsak elibe kapott Toncsi (1913 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | a napfogyatkozás szörnyű, szívverést csöndesítő borulata vonult a tájon (1915 Krúdy Gyula CD54).

Ö: el~, le~.

ÖU: meg~.

Sz: csendesítget.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csendes; ÉKsz.; SzT. ~, csendesíthet

csendesít ige 4b4
1. tárgyas (átv is)
〈hangot (adó dolgot) halkabbra vesz, halkít
Hogy bátrabb lépéssel járúljak hozzája, És fel ne serkentse nyelves szeretetem, Mellynek kegyes zajját nem tsendesíthetem
(1789 Mátyási József)
A besançoni rettenetes papnöveldébe csak azért szorul össze háromszáz fiatal parasztfiú, hogy állandóan korgó hasukat legalább krumplival és száraz kenyérrel csöndesíthessék
(1942 Illyés Gyula)
A lány dalt énekel, mire bátyja kéri, hogy csendesítse hangját, mert tíz mérföldre hallatszik el, meghallják a rablók s elrabolják
(1988 Magyar néprajz)
1a.
csendesebb beszédre, zajongásra, ill. elhallgatásra int vkit
Csakhamar megszűnik a zaj, a tanuló novicia-nővérek hátrafordulva az első padokból csendesítik, kérlelik a bejáró városiakat
(1917 Kaffka Margit)
2. tárgyas
〈nagy erővel megnyilvánuló (testi) állapotot, folyamatot stb.〉 mérsékel, csillapít, ill. enyhít, old
Hertzegné, tsendesítsd méltó keservedet, Éleszszed szíveden édes reményedet
(1772 Bessenyei György¹)
A’ koplalás igen tsendesíti, sött néha meg-is ſzünteti az illyen hidegleléſt
(1791 Szent-Mihályi Mihály)
Az udvartelki zsellérség s a földes uraságok között még az ötvenes években sajnos surlódások fejlődtek, melyeket az akkori hatóságok inkább szítottak mint csendesítettek
(1883 Érkövy Adolf)
Batthyány 1848. március 23-án újabb körlevéllel igyekezett csendesíteni a közhangulatot
(1974 Lovas Gyula)
[Jézus] tengert csendesített, halottakat támasztott
(1996 Magyar reformátusok)
2a. tárgyatlan csendesít vmin (ritk)
〈mértékében, fokában〉 csökkent vmin
éhségin jó-rendin tsendesített-vala
(1794 Gyarmathi Sámuel ford.Campe)
3. tárgyas (tárgy n. is)
〈erős érzelemtől felindult embert v. sokaságot, ill. nyugtalan állatot〉 nyugtat, csitít, békít
[Egyes svájci tartományokban] a fel-zendlt népet izgatják inkább, hogy-sem tsendesítik
(1781 Magyar Hírmondó)
Gézát én, te a’ Királyt engeszteld, ’s szerte csendesítsük A’ meghasonlott lelkeket hazánkban
(1826 Vörösmarty Mihály)
Nem pap ez, testvérkém, hanem kardos vitéz. Nem a békesség szolgája, hanem a harcé. Nem csendesít, hanem gyujtogat
(1930 Móricz Zsigmond)
Asztalos András összekötözi az őz lábait, ölébe veszi a nagy állatot és megindul vele, simogatja, csendesíti
(1945 Bözödi György)
[A nagyhangú asszonyt] az ura újból csendesíti: – Hallgass, fogd be a szádat, mert ha nem, hát én fogom bé
(1999 e. Kocsis Rózsi)
4. tárgyas (tárgy nélkül is) (kissé rég)
〈vmely mozgást〉 ütemét mérsékelve lassít
Sziv resketését, ’s dobogását tsendesítti ezen [ti. az ún. Szent Lőrinc füvéből főzött] ital
(1775 Csapó József)
Egyszer aztán egy szemközt döcögő szénásszekér oltalmában, hogy a tótnak véletlen keskeny hely jutott az utból és csendesítnie kellett, a tuloldalon mégiscsak elibe kapott Toncsi
(1913 Tersánszky Józsi Jenő)
a napfogyatkozás szörnyű, szívverést csöndesítő borulata vonult a tájon
(1915 Krúdy Gyula)
ÖU: megcsendesít
Sz: csendesítget
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csendes; ÉKsz.; SzT. ~, csendesíthet

Beállítások