csenevész¹ mn 14B9 mecsevész (nyj) , sanyavész (nyj) , senyevész (nyj)
1. (tréf v. pejor is) ’fejlődésében (kórosan) visszamaradt, satnya 〈állat, ember v. növény(zet)〉’ ❖ tőzek-fekvésen termő […] káka, rekettye, kevés sás, gyékény és tsenevéſz nád (1796 Vizsgálódó Magyar Gazda 7494004, 396) | Ni, ni! kiált fel Orsolya: hát az a’ csenevész legényke mit akar? Csak nem vív meg Mátéval! (1836 Jósika Miklós 8212004, 93) | [a királyfi] azt a senyevész csikót, melyre az öreg kocsis vigyázott, választá paripájaul (1855 e. Magyar népmesegyűjtemény C1783, 54) | [az ördög által elcserélt] gyereket arról lehet megismerni, hogy „sanyavész” marad, nem fejlődik, nem nő (1934 Luby Margit C6402, 151) | A túloldali csenevész erdők helyett valóságos őserdőben vezetett az országút (1999 Természet Világa CD50).
1a. (tréf v. pejor is) ’(rendellenesen) vékony, gyenge, fejletlen 〈(test)rész〉, ill. vékony szálú, ritkás 〈haj, szőrzet〉’ ❖ tsak a’ fattyú-, és tsenevész venyikéket tördelném le még gyenge korokban, karózás előtt (1805 Pethe Ferenc 8364018, 422) | Csontos arczukon gondosan pusztítgatják […] a gyér, szinehagyott csenevész szakált (1895 Szabóné Nogáll Janka C3773, 15) | Az ebéd alatt mellette ültem, a baloldalán s így állandóan láttam az asztalterítő alatt csenevész balkezét, mely oly elsatnyult és rózsaszínes, mint egy csecsemőé (1934 Kosztolányi Dezső 9359259, 239) | Menj ki a strandra, és hasonlítsd össze csenevész tagjaidat a melletted hancúrozó izompacsirtáéval (1994 Magyar Hírlap CD09).
2. (vál) ’szegényes, gyér, gyatra 〈dolog〉’ ❖ casinónk még él, de élete nagyon csenevész (1847 Arany János C0642, 40) | a múlt, bármilyen csenevészen is, állandóan a felszín alatt lappang (1933–1938 Déry Tibor 9107007, 124) | a lassan fejlődő Magyarország még német vagy ausztriai-csehországi mérték szerint is csenevész kisvárosi polgárságáról [van szó] (1984 Fried István CD52).
2a. (pejor) ’erkölcsi, szellemi stb. szempontból satnya, elfajzott 〈személy v. csoport〉’ ❖ [a magyar] csak magyar tud lenni, vagy valami utálatra méltó mecsevész és selejt (1845 Széchenyi István C3882, 599) | E kiforditott, Eredetétől messze távozott, a Természet ősanyát megtagadó – Aranybálványimádó, csenevész Korcsfaj lejárta léte fordulóját (1875 Vajda János 8503062, 161).
Vö. CzF. csenevész¹, mecsevész; ÉrtSz. csenevész²; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.