cser fn és mn 4B7 

I. fn

1. (Növ is) ’csertölgy, ill. 〈régebben:〉 cserzőlé készítéséhez haszn. kérget szolgáltató (tölgy)fa’ ❖ kényén hever árnyékbann tér [= terebélyes] tsernek alatta (1773 Révai Miklós ford.–Horatius 7283002, 10) | ledöntvén a százados csert (1834–1837 Széchenyi István 8429021, 126) | [A Bakonyban] a cser és nyir ritkább, ugy szinte a fenyő is (1860 Rómer Flóris 8395006, 9) | A többé-kevésbé zárt erdővel borított hegyoldal uralkodó fája a melegkedvelő molyhos tölgy, amely a magasabb területeken kocsánytalan tölggyel és cserrel keveredik (1997 Természet Világa CD50).

1a. (ritk) ’ilyen fa tömegesen, sűrűn nőve, ill. ilyen fák alkotta erdő, cseres’ ❖ Megbetsülhetetlen haszna a’ Tölgyeseknek, és Tsereknek abban áll, hogy a’ Menykőütést magokra vonják (1818 Nagyváthy János 8328009, 295) | A körülfekvő bércek ideforduló oldalát cser és bükk fedi, míg a tó partján körül roppant fenyők emelkednek (1853 Jókai Mór CD18) | A Pilist és a Börzsönyt ősrégi természetes erdőtársulás – kőris, cser, bükk, tölgyes – borítja (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’Az ilyen fák vmelyikének vmely része.’

2a. ’a csertölgy faanyaga (mint tűzifa)’ ❖ Tüzi fának öle Veszprémbei szállitással 11–11 fr. 30 kr. v. cz. a legjobb cser (1846 Hetilap CD61) | Waldstein gróf erdeinek kitünő cserje, vidáman pattogott a kandallóban (1906 Ambrus Zoltán C0593, 117) | A parkettákat csoportosíthatjuk: – alapanyaguk szerint: tölgy, bükk, kőris, akác, cser, juhar, dió stb. (1999 Lakáskultúra CD39).

2b. (rég, irod) ’〈elismerés, dicsőség jelképeként is:〉 vmely tölgy, kül. a csertölgy leveles ága’ ❖ A harcz mezőin nyert diadalmi csert, Mellynek galyából hős koszorút füzött (1846 Császár Ferenc 8081015, 52) | „Csatagyőztes jön a tábor S valakik csak oda vannak…” És repesve cser- s virágból Kis kezei fűzért fonnak (1858 Vasárnapi Újság CD56) | ezernyi évvel Sem hervadt cserrel köritett a dics már (1874 Gáspár Imre C1854, 128).

3. (kissé rég) ’magas csersavtartalmú (tölgy)fakéreg, amelyet rendsz. cserzőlé előállítására hasznosítanak’ ❖ hogy a’ fais megmaradjon, ’s Csertis lehessen róla hántani: jó vólna a’ fák’ megifjitására javasolt meghántást a’ Gyümöltsfákról, a’ Cserfákra is általvinni (1818 Nagyváthy János 8328009, 295) | Az éghajlat zordonsága, a föld soványsága miatt a megye [ti. Trencsén vármegye] legnagyobb részében sok fáradsággal és kevés haszonnal jár a földmívelés; ezért a nép jobban szeret pásztorkodni, zsindelyt készíteni; tutajozni, csert hántani (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | cserrel behányt földü szoba (1907 Gárdonyi Géza C1842, 180) | Az urakat kiirtjuk, vagy az ekeszarvához állítjuk … Ők fognak csert törni a malomban (1931 Sárközi György 9587011, 208).

3a. ’cserlé, cserzőlé’ ❖ Tser: tser-fa; v. tsáva, mellybenn brt kéſzítnek (1792 Kisded szótár C0816, 242) | A cserzett bőr az alkalmazott cserző anyag szerint különböző színü. A tölgyfa-cser az ismert barnássárga bőrszínt adja; sötétebb szint a régi cser, világosabbat a friss cser ad (1893 PallasLex. CD02) | Amint végighajtatott Görgey, érezte a cser savanykás szagát (hát ez itt egy cserzővarga), majd a fokhagyma csiklandozó illata kezd terjengni, ez a kolbásztól és a kocsonyától származik, a hentes háza előtt mennek (1908–1910 Mikszáth Kálmán 8312017, 213) | Amikor azonban a cser még „csersavas levet” jelentett, amikor még ismeretes volt, hogyan cserzik a bőrt a cseresgödörben, akkor azt is tudták, hogy a cserben, azaz a csersavas lében felejtett bőr hasznavehetetlen lesz (1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin 1054001, 43).

4. (rég, ritk) ’bokor, cserje’ ❖ A’ kökény fákról, a’ tserek vagy tövis fák közt fogok ſzóllani (1795 Gáti István 7116001, 53).

4a. (rég v. nyj) ’ilyen növény tömegesen, sűrűn nőve, ill. egy területen növő(, jellemzően) bokrok, cserjék alkotta növényzet; bokor, cserjés’ ❖ Vigyázva kusztam a szomszédos cserbe (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3730, 246) | Ott az erdőn, bokron, cseren, Alma, füge, szölő, terem (1873 Tréfás versek C1965, 277).

5. (Szőlő) ’〈a szőlőtőke kétéves fás részének megnevezéseként〉’ ❖ cser: […] 2. a szőlőtőke kétéves fás részének a neve (1998 MagyarNagyLex. C5819, 21).

6. (Áll) ’〈kutyára vonatkoztatva:〉 sárgás- v. vörösesbarna szín’ ❖ [Az ún. amerikai cocker spániel] színe fekete, arany, fekete-fehér, fekete-cser (1992 Szinák János–Veress István CD59).

II. mn

1. (összetételek előtagjaként) (ritk) ’csertölgy, ill. 〈régebben:〉 cserzőlé készítéséhez haszn. kérget szolgáltató (tölgy)fa faanyagából készült 〈tárgy〉’ ❖ az ifju nehéz dárdát elsujta kezéből, Mely a cser kapuban reszketve megállt vala (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | Az udvarfelőli falóldalra egy nagy idomu cserpad támaszkodék (1847 Kemény Zsigmond 8235020, 137) | [ült] egy lefordított dézsán. Előtte csertőke (1907 Gárdonyi Géza C1842, 54).

2. (Áll) ’〈kutyára vonatkoztatva:〉 sárgás- v. vörösesbarna 〈szín〉, ill. ilyen színű 〈dolog〉’ ❖ [az ún. airedale terrier újszülött kölykei] csaknem egyszínű feketék. Ahogy növekednek, kialakul a kettős árnyalat, az ún. fekete-cser szín (1995 Szinák János–Veress István CD59) | cser-barna rajzolat (1995 Szinák János–Veress István CD59).

2a. (kötött szókapcsolat részeként fajtanévben) ’ilyen színű 〈kutya〉’ ❖ [Amerikában a mosómedve vadászatához] több kutyafajtát tenyésztettek ki, és ebből az Amerikai Kennel Klub mindössze egyet, a fekete cser mosómedvekopót (Black and tan coonhound) jegyzi (1993 Sárkány Pál et al. CD59).

UB: -erdő.

ÖE: ~ág, ~asztal, ~barna, ~bokor, ~bot, ~gally, ~hamu, ~hántás, ~héj, ~kapu, ~levél, ~lomb, ~szín, ~tapló.

Vö. CzF. cser³, cser⁶, csér¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. cser¹