cserdít ige 4b4csördít

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’erős, élesen csattanó hangot keltve vki ostorral suhint (vhova)’ ❖ a’ Kotsis egyet tserdített, ’s a’ szekér el-indúlt (1789 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser C2517, 183) | a csinált útra érve a furcsa ember a lovak közé cserdített az ostorral, s vágtatott, mint a veszedelem (1857 Jókai Mór CD18) | kivette kezéből az ostort és jókorát csörditett mezitelen lába alá (1892 Herczeg Ferenc C2069, 213) | [az ökrök] tartották volna a szekeret, és [ha Jani] a nyakuk közé cserdít, átrántották volna a kátyún (1940 Veres Péter C4411, 120) | – Mennyík má innét – Imre bácsi, másuva feküggyík – kiált föl ekkor a karikáskezelő legényke és óriásit cserdít (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. tn (ritk) ’〈ostor〉 megsuhintva éles, erős csattanó hangot ad’ ❖ Jó kis ostort csináltam, ni hogy csördít, ni! (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 63).

1b. ts ’〈ostort〉 úgy suhint vki, hogy az éles, erős csattanó hangot ad’ ❖ Mint a’ pajkos gyermek, az ostor sudarat Csördítvén fel űzi a’ le szált madarat (1821 Mátyási József 7221003, 88) | ahány felhő, összeszalad, ha csördítem ustoromat (1932 József Attila 9282080, 149).

2. ts ’〈vmely testrészén〉 olyan erősen megüt vkit, hogy az ütés éles, csattanó hangot ad’ ❖ [a papot] pofon találta cserdíteni (1861 Eredeti népmesék 8306007, 218) | Badaván diák szó nélkül … nyakoncserdítette a szónokot (1898 Mikszáth Kálmán C3158, 201) | háromszor hatalmasan pofon cserditette (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 324).

2a. tn cserdít vkik közé (biz) ’〈kül. rendetlenkedők, henyélők között〉(vmivel közéjük csapva) erélyesen rendet teremt’ ❖ Rég békében élnek, megunták magukat: az a bajuk. Hanem hisz! majd közibük csörditek én (1860 Virág Lajos C4510, 192) | pattogó hang csördített közéjük (1893 Kada Elek C2473, 27) | Hogy nyüzsögnek a piszkok! És az a sok suhanc… közéjük csördítenék egyet… (1950 Egri Viktor 9119002, 31).

3. ts (ritk) ’〈fémtárgy(ak)at〉 úgy mozgat, ráz, ill. dob vhova, hogy az(ok) csörgő hangot ad(nak)’ ❖ Tudom, ti is, a’ kik versem’ olvassátok, E’ szókra tsördítni kezditek szablyátok’ (1797 Csokonai Vitéz Mihály C6224, 16) | villongó vasakat csördíte örömmel (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 35) | aranyat cserdített az asztal politúrjára (1928 Bohuniczky Szefi CD10).

3a. tn (tárgyragos határozóval is) (ritk) ’〈fémből készült (résszel ellátott) eszközzel vki〉(önkéntelenül) csörgő hangot kelt’ ❖ Homályos sátrában Herczeg föl s le járdal, S minden lépten egyet csördit a kardjával (1857 Vasárnapi Újság CD56) | kezükben levő csörgősbottal nagyokat csördítettek a padlóra (1990 Magyar néprajz CD47).

Fr: nyak.

ÖU: meg~, rá~.

Vö. CzF. csėrdít, cserdít, csördít; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

cserdít ige 4b4
csördít 4b4
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
erős, élesen csattanó hangot keltve vki ostorral suhint (vhova)
a’ Kotsis egyet tserdített, ’s a’ szekér el-indúlt
(1789 Kazinczy Ferenc ford.Kayser)
a csinált útra érve a furcsa ember a lovak közé cserdített az ostorral, s vágtatott, mint a veszedelem
(1857 Jókai Mór)
kivette kezéből az ostort és jókorát csörditett mezitelen lába alá
(1892 Herczeg Ferenc)
[az ökrök] tartották volna a szekeret, és [ha Jani] a nyakuk közé cserdít, átrántották volna a kátyún
(1940 Veres Péter)
– Mennyík má innét – Imre bácsi, másuva feküggyík – kiált föl ekkor a karikáskezelő legényke és óriásit cserdít
(1995 Magyar Hírlap)
1a. tárgyatlan (ritk)
〈ostor〉 megsuhintva éles, erős csattanó hangot ad
Jó kis ostort csináltam, ni hogy csördít, ni!
(1911 Móricz Zsigmond)
1b. tárgyas
〈ostort〉 úgy suhint vki, hogy az éles, erős csattanó hangot ad
Mint a’ pajkos gyermek, az ostor sudarat Csördítvén fel űzi a’ le szált madarat
(1821 Mátyási József)
ahány felhő, összeszalad, ha csördítem ustoromat
(1932 József Attila)
2. tárgyas
〈vmely testrészén〉 olyan erősen megüt vkit, hogy az ütés éles, csattanó hangot ad
[a papot] pofon találta cserdíteni
(1861 Eredeti népmesék)
Badaván diák szó nélkül … nyakoncserdítette a szónokot
(1898 Mikszáth Kálmán)
háromszor hatalmasan pofon cserditette
(1925 Kosztolányi Dezső)
2a. tárgyatlan cserdít vkik közé (biz)
〈kül. rendetlenkedők, henyélők között〉 (vmivel közéjük csapva) erélyesen rendet teremt
Rég békében élnek, megunták magukat: az a bajuk. Hanem hisz! majd közibük csörditek én
(1860 Virág Lajos)
pattogó hang csördített közéjük
(1893 Kada Elek)
Hogy nyüzsögnek a piszkok! És az a sok suhanc… közéjük csördítenék egyet…
(1950 Egri Viktor)
3. tárgyas (ritk)
〈fémtárgy(ak)at〉 úgy mozgat, ráz, ill. dob vhova, hogy az(ok) csörgő hangot ad(nak)
Tudom, ti is, a’ kik versem’ olvassátok, E’ szókra tsördítni kezditek szablyátok’
(1797 Csokonai Vitéz Mihály)
villongó vasakat csördíte örömmel
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
aranyat cserdített az asztal politúrjára
(1928 Bohuniczky Szefi)
3a. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (ritk)
〈fémből készült (résszel ellátott) eszközzel vki〉 (önkéntelenül) csörgő hangot kelt
Homályos sátrában Herczeg föl s le járdal, S minden lépten egyet csördit a kardjával
(1857 Vasárnapi Újság)
kezükben levő csörgősbottal nagyokat csördítettek a padlóra
(1990 Magyar néprajz)
Fr: nyak
ÖU: megcserdít, rácserdít
Vö. CzF. csėrdít, cserdít, csördít; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások