csere² fn és mn 6B (rég v. nyj)
I. fn
1. ’〈cserzőlé készítéséhez haszn. kérget szolgáltató (tölgy)fa, es. a csertölgy, ill. az erdélyi magyarban az ún. kocsánytalan tölgy megnevezéseként〉’ ❖ a bikkek és a cserék kiöltözködnek ilyenkor [ti. ősszel] sárgába, veresbe, barnába (1898 Petelei István C3493, 134) | Olyan vagyok, mint a csere levele, Elsárgított a vármegye kenyere (1942 A régi Sárrét világa C6453, 32) | Csërë, – aszongya [az egér] – aggyá makkot, hogy vigyëm a disznyónak, hogy a disznyó aggyon szalonnát, zsirt (1947 Moldvai csángó népmesék C6347, 246).
2. ’bokor, cserje’ ❖ A’ patak, ſzomoru tſergedezéſét panafzaimmal elegyitti; […] a’ tſerék felelnek ſohajtáſaimra (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch C0804, 23) | Köſzméte igen tövises, síma és ſzrös gyümltsöket term tsere (1795 Gáti István 7116001, 62) | Mint áll a cédrus fennyenn a törpe cserék közt (1828 e. Fazekas Mihály ford.–Vergilius CD01) | Kórót, cserét a szél ha megrezzentene! (1859 Tompa Mihály CD01).
2a. ’ilyen növény tömegesen, sűrűn nőve, ill. egy területen növő(, jellemzően) bokrok, cserjék alkotta növényzet; bokor, cserjés’ ❖ A’ sivatag száraz Homokos hellyek vagy Tserék látszanak elsö tekéntettel leg-vadabb és leg-nehezebben megszelidithetö Földeknek (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 27) | [A mókus] egéſz Europában mindenütt lakik, talám egéſz Ásiában-is, és éſzaki Ámérikában-is, az erdőkben és tserékben (1799 Fábián József ford.–Raff 7101011, 411) | A csere szélén megvillan a róka vöröses bundája (1894 Bársony István C0838, 129) | Csodás nyugalmu éjjel. És a halk, sík vászonégen végig szinte hallszik a tücsök, hogy bezengi a cserét (1916 Babits Mihály CD01).
3. (ritk) ’cserefa mint faanyag’ ❖ az eke hibás […] Szúötte régi rosz csere (1862 Vadrózsák C2827, 56).
II. mn (összetételek előtagjaként is) (ritk)
’ebből az anyagból készült 〈tárgy〉’ ❖ virágokra kimetszett három cserekapufélfák nagy és kisebb kapunak öszveköttetve (1773 Ethnographia C7110, 311) | Jere ki velem híre hóra, hóhátára, csere botra, fejszefokra (1869 Orbán Balász C3354, 153).
UB: -erdő.
ÖE: ~bokor, ~plánta.
Sz: cserés.
Vö. CzF. csere¹; ÉrtSz. csere²; TESz. csere¹; ÉKsz. csere²; SzT. csere¹, csere-ablakkereszt, csereajtóláb, csere-ajtószemöldök, csereboronafa, cserefűrészdeszka, cserehasábfa, csere-kapulábfa, cserelábfa, csererakófa, cseresasfa, cseretalpfa; ÚMTsz. csere²