aláhajlik tn ige 16a12
1. (/vál) ’külső erő hatására lefelé görbül, lefelé hajlik’ ❖ egy fiatal hős kiválik a többi közől, kiszökik a kőhalomra, egy aláhajlott gerendán felkapaszkodik az emeletbe (1854 Jókai Mór CD18) | Két-három szekerce-csapással alá-hajlik a megtámadott ág (1892 Baksay Sándor C0734, 41) | A hölgy elég fürgén mászott fel a létrán, és ott találta magát az aláhajló gerendák tartotta cserepes, kisablakos tetőszerkezet alatt (1961 Bajomi Lázár Endre ford.–France 9016003, 114).
1a. (/vál) ’〈vmi(nek a vége)〉 ívben lefelé irányul(va vmeddig ér)’ ❖ az ég boltozatja […] aláhajlik a földre, s mégsem éri a földet sehol (1849 Jókai Mór CD18) | délceg ifjú, […] ajkai fölött szelíden aláhajló fiatal bajusszal (1854 Jókai Mór CD18) | a meneteles partról aláhajlik a rózsaszin füzény […] virágpálczája (1885 Jókai Mór C2314, 203) | Csőrük varjuszerű [ti. a szalakótaféléknek], hegyén kissé aláhajló (1899 Chernel István CD34) | félkörben aláhajló lombok (1922 Bálint Aladár CD10) | [a manzárd]szoba mennyezete az udvar felé eső részen ívben aláhajlik (1936 Fejtő Ferenc 9140001, 9) | [A barlangban] egy aláhajló, közel 10 méter magas falon széles sávban sárfolyás nyomai látszanak (1996 Természet Világa CD50).
1b. (rég) ’〈vkinek a feje〉 erőtlenül lehanyatlik’ ❖ midőn [Viddin Csombort] megsujtá vakszeme’ táján: Akkor alá hajlott feje, ’s megszűnt harcza kezének (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 192) | [Imre] arca nehány pillanatra elsápadt, s feje aláhajlott (1853 Jókai Mór CD18).
2. (ritk) ’〈személy〉 lehajol’ ❖ [Jekelfalussy] ruganyosan aláhajlott, hogy legalább a címét lássa a könyvnek (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | [Estella] aláhajlott lován és bezörgetett [a ház ablakán] (1894 Mikszáth Kálmán CD04).
2a. ’aláveti magát vminek, vkinek’ ❖ a családi fegyelem alá önként és tudatosan aláhajlanak a családtagok (1941 Schöpflin Aladár 2041021, 568).
3. (rég, irod) ’〈Nap〉 lenyugvóban van, látszólagos pályájának tetőpontját elhagyva a látóhatárhoz közeledik’ ❖ Helios [ti. a Nap] a föld felé aláhajlik (1873 Athenaeum C0028, 1185) | már a nap nagyon aláhajlik, a fák nagy árnyékot vetnek (1886 Mikszáth Kálmán CD04).
J: aláhajol.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.