aláhanyatlik tn ige 16a4
1. (vál) ’vki (öntudatát vesztve) leroskad, lerogy vhova’ ❖ szárban törött virág gyanánt Aláhanyatlasz (1896 Erdélyi Béla C1620, 112) | Szent Teréz nyugtalanul gyűrődő redőkbe burkolt teste erőtlenül aláhanyatlik (1968 Artner Tivadar 9009001, 43) | durva, mikor [a tévéfilmben] a hősnő ájultan hanyatlik alá, s még padlót sem ér, röptében derékba töri a reklám (1999 Magyar Hírlap CD09).
1a. (kissé rég, vál) ’(egyensúlyát vesztve) leesik, lefordul vhonnan’ ❖ oly ádáz indúlattal csaptak össze, hogy … mindketten … élet nélkül hanyatlottak alá lovaikról (1863 Kazinczy Gábor ford.–Galeotto C2573, 17) | [a legény] aláhanyatlik a keskeny pallóról (1886 Timon Sándor C4164, 151) | utólszor indul el a szakadék fölött, […] középen megáll majd, eldobja egyensúlyozó rúdját […] s aláhanyatlik a boldog semmibe (1923 Karinthy Frigyes 9309006, 154).
1b. (rég, vál) ’〈úszó személy v. hajó〉 elmerül, elsüllyed’ ❖ [a hajó] a mélységbe hanyatlik alá (1864 Tompa Mihály C4232, 26) | egy fürdőző hirtelen aláhanyatlott a hullámokba (1900 Budapesti Hírlap júl. 24. C0055, 6).
2. (rég, irod) ’〈fej(en), kéz(ben tartott tárgy)〉 felegyenesedő v. felemelt helyzetből erőtlenül leesik, lehanyatlik’ ❖ koronám ázva hanyatlik alá (1819 Perecsényi Nagy László ford.–Ovidius Naso C3480, 31) | A király kezében aláhanyatlott a dárda (1851 Jókai Mór C2260, 97) | hirtelen leejtette fejét, s keze is aláhanyatlott (1878 Kristóffy József C2825, 124) | a kártya kiesett kezéből, feje aláhanyatlott erőtlenül (1885 Mikszáth Kálmán 8312253, 83) | újból alá hanyatlik a magyar zászló Földváry Károly kezében… kilőtték alóla a második lovat! (1885 Görgey István 8160003, 151) | A lány dermedten szólt: – Isten! Ó édes jó Isten – és a feje aláhanyatlott (1908 Gellért Oszkár CD10).
3. (ritk, vál) ’〈út, hegyoldal〉(meredeken) lejt(ve vhova tart)’ ❖ az ösvény meredeken hanyatlik alá (1860 Jókai Mór C2345, 12) | Meredeken hanyatlik alá az a partoldal, mely századokkal ez előtt a Duna medrének a partját képezte (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21).
4. (vál) ’〈égitest, kül. a Nap〉 lenyugvóban a látóhatár szélén v. vmi mögött eltűnik’ ❖ Tűz-szekerével alá későbben hanyatlana Phoebus [ti. a Nap] (1792 Dayka Gábor ford. CD01) | [munkájába mélyedve] észre sem veszi, mint hanyatlik alá a nap a Balaton […] távolában (1856 Szegfi Mór 8430001, 5) | a teli hold aztán alá hanyatlott. Nyugat sötét felhői eltakarták (1880 Reviczky Gyula ford.–Poe 8392089, 220) | a Nap korongja aláhanyatlott a nyugati erdőség mögé (1960 Baktay Ervin ford. 9018002, 423) | [délután] már a nyugati oldalon látjuk őket [ti. a gyíkokat], ahol a lassan aláhanyatló nap sugarai még érik a kőfalakat (1996 Magyarország állatvilága CD14).
5. ’mértékét, ill. értékét tekintve (le)csökken’ ❖ a fényes diadalra egyszerre aláhanyatlott a magyar fölkelőkkel való kibékülési kedv Bécsben (1860 Jókai Mór CD18) | még sohasem hanyatlott alá annyira a népszerűségben, hogy magának kellett volna ruhát csináltatnia (1882–1883 Mikszáth Kálmán 8312003, 94) | valamely papirnak értéke […] a semmiségig aláhanyatlik (1889 Tolnai Lajos C4215, 84) | A pénz rendkivüli bősége folytán a kamatláb is aláhanyatlott (1902 Hazánk 2107001, 10) | A nap végére [a tőzsdén] kissé aláhanyatlott a lelkesedés (1996 Magyar Hírlap CD09).
5a. (vál) ’〈vmely fizikai, lelki v. társadalmi jelenség〉 erejét, színvonalát tekintve (le)romlik, (le)hanyatlik’ ❖ hajdankorban hatalmas, most aláhanyatlott városok félbehagyott templomokkal (1877 Jókai Mór CD18) | egészsége […] rohamosan aláhanyatlott (1900 Berkes Imre Izidor C1054, 108) | [Kisfaludy Károly] szorgalma lassankint annyira aláhanyatlott, hogy atyja kivette a győri gimnáziumból (1932 Pintér Jenő CD44) | [a dávidi dinasztia] nagyhatalmi helyzete aláhanyatlott (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.