aláhull tn ige 3a5

1. (vál)(magasról) leesik, lehull vmi’ ❖ az egybe keveredett tsillagzatok […] alá húlván, tengerektöl nyeletnek-el (1776 Bessenyei György¹ ford.–Lucanus C1103, 14) | csókja és könyei hulltak alá mellére szoritott fejemre (1846 Pompéry János 8372001, 127) | nagyszerü vízesés hull alá a völgy kebelére (1880 Balázs Sándor¹ C0743, 88) | a fárúl Egy-egy levél búsan aláhúll (1886 Jakab Ödön C2194, 180) | Fehér rózsákként hull alá a hó (1907 Kosztolányi Dezső 9359455, 89) | [a gesztenyeverők ütéseitől] a szúrós gesztenyeguba zuhogva hullik alá, mint a záporeső (1910 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | a föld zuhogva hull alá a koporsóra (1987–1988 Martinkó András 2019005, 631) | az esőcseppnek – akármilyen magasból hullik is alá – van egy bizonyos végsebessége (1997 Természet Világa CD50).

1a. (irod) ’〈fej, kéz〉 feltartott, ill. felemelt helyzetből erőtlenül lehanyatlik’ ❖ Imádkozni próbál, és feje aláhull (1862 Szász Károly² ford.–Hugo C3837, 13) | [a betegnek] erőtlenül hullt alá finom hosszukás feje a vánkosokra (1882–1883 Mikszáth Kálmán 8312003, 100) | mikor levették a szíjakat, kezem és lábam ájultan aláhullott (1937 Karinthy Frigyes 9309003, 212).

1b. (vál) ’〈haj, ruhadarab stb.〉 puhán leomlik, lelóg vhol, leér vmeddig’ ❖ gazdag fürtökben aláhulló fekete haja (1854 Podmaniczky Frigyes C3527, 26) | [mellére] hosszú, rezgő ősz szakáll hullott alá (1882 Tolnai Lajos C4199) | [a bíborfátyol] fejemről hullt alá Egész a sarkamig (1912 Lányi Sarolta 9380003, 7) | Szép szőke haja aláhull a vállain (1933 Gelléri Andor Endre 9179002, 38) | Selyemruhája karcsú derekáról […] eleganciával hullott alá (1961 Füst Milán 9161044, 98) | Nagy kalapjaikról, melyek terjedelmes kontyot takartak, strucctollak hullottak alá (1991 N. Kristóf Ildikó CD17).

1c. (rég, irod) ’〈egyensúlyát vesztve〉 leesik, lefordul vhonnan’ ❖ [megütötte] Szolimán egygy darab kvel a’ Normandiai Fejedelmet; ki is öszvegörbedvén az ütés alatt, karikázva húllott alá (1805 Tanárki János ford.–Tasso 8461002, 114) | nyergébül alá hull (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358009, 423) | Elhalt a’ hős Tar, leszakadt feje messze csapódott, Teste pedig feketés vérrel beborítva aláhúllt (1832 Baksay Dániel 8359019, 109).

2. (vál) ’vmely fizikai, lelki v. társadalmi jelenség erejét, színvonalát tekintve (le)romlik, (le)hanyatlik’ ❖ A fennkölt érzelmek, melyekkel hivatása teljesitéséhez kezdett, szárnyszegetten hulltak alá (1877 Vértesi Arnold C4451, 55) | méltóságom alá hull (1879 Ábrányi Kornél² C0515, 140) | [Kosztolányi Dezső Pacsirtája] a nyomtalanul aláhulló vidéki életről szól (1999 Magyar Hírlap CD09).

Sz: aláhullat.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

aláhull tárgyatlan ige 3a5
1. (vál)
(magasról) leesik, lehull vmi
az egybe keveredett tsillagzatok […] alá húlván, tengerektöl nyeletnek-el
(1776 Bessenyei György¹ ford.Lucanus)
csókja és könyei hulltak alá mellére szoritott fejemre
(1846 Pompéry János)
nagyszerü vízesés hull alá a völgy kebelére
(1880 Balázs Sándor¹)
a fárúl Egy-egy levél búsan aláhúll
(1886 Jakab Ödön)
Fehér rózsákként hull alá a hó
(1907 Kosztolányi Dezső)
[a gesztenyeverők ütéseitől] a szúrós gesztenyeguba zuhogva hullik alá, mint a záporeső
(1910 Tersánszky Józsi Jenő)
a föld zuhogva hull alá a koporsóra
(1987–1988 Martinkó András)
az esőcseppnek – akármilyen magasból hullik is alá – van egy bizonyos végsebessége
(1997 Természet Világa)
1a. (irod)
〈fej, kéz〉 feltartott, ill. felemelt helyzetből erőtlenül lehanyatlik
Imádkozni próbál, és feje aláhull
(1862 Szász Károly² ford.Hugo)
[a betegnek] erőtlenül hullt alá finom hosszukás feje a vánkosokra
(1882–1883 Mikszáth Kálmán)
mikor levették a szíjakat, kezem és lábam ájultan aláhullott
(1937 Karinthy Frigyes)
1b. (vál)
〈haj, ruhadarab stb.〉 puhán leomlik, lelóg vhol, leér vmeddig
gazdag fürtökben aláhulló fekete haja
(1854 Podmaniczky Frigyes)
[mellére] hosszú, rezgő ősz szakáll hullott alá
(1882 Tolnai Lajos)
[a bíborfátyol] fejemről hullt alá Egész a sarkamig
(1912 Lányi Sarolta)
Szép szőke haja aláhull a vállain
(1933 Gelléri Andor Endre)
Selyemruhája karcsú derekáról […] eleganciával hullott alá
(1961 Füst Milán)
Nagy kalapjaikról, melyek terjedelmes kontyot takartak, strucctollak hullottak alá
(1991 N. Kristóf Ildikó)
1c. (rég, irod)
〈egyensúlyát vesztve〉 leesik, lefordul vhonnan
[megütötte] Szolimán egygy darab kvel a’ Normandiai Fejedelmet; ki is öszvegörbedvén az ütés alatt, karikázva húllott alá
(1805 Tanárki János ford.Tasso)
nyergébül alá hull
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
Elhalt a’ hős Tar, leszakadt feje messze csapódott, Teste pedig feketés vérrel beborítva aláhúllt
(1832 Baksay Dániel)
2. (vál)
vmely fizikai, lelki v. társadalmi jelenség erejét, színvonalát tekintve (le)romlik, (le)hanyatlik
A fennkölt érzelmek, melyekkel hivatása teljesitéséhez kezdett, szárnyszegetten hulltak alá
(1877 Vértesi Arnold)
méltóságom alá hull
(1879 Ábrányi Kornél²)
[Kosztolányi Dezső Pacsirtája] a nyomtalanul aláhulló vidéki életről szól
(1999 Magyar Hírlap)
Sz: aláhullat
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások