csertölgy fn 2C

1. (Növ) ’Közép- és Dél-Európában, valamint Kis-Ázsiában honos, fényigényes és melegkedvelő, akár 30 méter magasra is megnövő, sötétszürke és jellegzetesen repedezett kérgű lombhullató tölgy, amelynek kevés csersavat tartalmazó fáját elsősorban tűzifaként hasznosítják, ill. e növények faja (Quercus cerris)’ ❖ akadnak helyek, a hol együtt találjuk a pontusi csertölgyet a balti hajszálmagár-réttel, a hangával meg a fekete áfonya-bozóttal (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Cser tölgy. Quercus austriaca Willd. – (Magyar cserfa. […]) (1902 Wagner János CD35) | Szíriában kilencféle tölgyfaj díszlik, ezek egyike a cserfa vagy csertölgy (Quercus cerris) (1993 BibliaiLex. CD1207).

1a. (ritk) ’e fa tömegesen, sűrűn nőve, ill. e fák alkotta erdő’ ❖ [Magyarországon] a tölgyerdőből 913.326 hold csertölgy (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A Földközi- és Adriai-tenger, illetve az Atlanti-óceán partján élő kullancsok a magyaltölgyet, a Skandinávia melléktengerein élők a vörös áfonyát, a kontinentális területen lévők a dús cserjét és az aljnövényzettel benőtt csertölgyet kedvelik (2000 Természet Világa CD50).

2. ’e fa faanyaga’ ❖ Legtartósabbak a mérsékelt égövbeli fák közül a tölgyfélék […]. Legkevésbbé tartós a bükk, fűz, nyár, nyír, csertölgy (1913 RévaiNagyLex. C5703, 109).

3. (rég) ’〈az ún. közönséges gyertyán fajba (Carpinus betulus) tartozó növény megnevezéseként〉’ ❖ Carpinus: Betulus […] Gyertyán-fa; Gyertya-fa; Tser-Tölgy (1780 Benkő József C0290, 424) | Magyarúl nints kéttség a’ [gyertyánfa] nevében: a’ Lexiconok szerént, ornus deákúl. Nagyváthi tsertlgynek nevezi (1805 Pethe Ferenc 8364019, 582).

ÖE: ~fa, ~mag.

Sz: csertölgyes.

Vö. CzF. ~, tölgy¹; ÉKsz.

csertölgy főnév 2C
1. (Növ)
Közép- és Dél-Európában, valamint Kis-Ázsiában honos, fényigényes és melegkedvelő, akár 30 méter magasra is megnövő, sötétszürke és jellegzetesen repedezett kérgű lombhullató tölgy, amelynek kevés csersavat tartalmazó fáját elsősorban tűzifaként hasznosítják, ill. e növények faja (Quercus cerris)
akadnak helyek, a hol együtt találjuk a pontusi csertölgyet a balti hajszálmagár-réttel, a hangával meg a fekete áfonya-bozóttal
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Cser tölgy. Quercus austriaca Willd.Willdenow – (Magyar cserfa. […])
(1902 Wagner János)
Szíriában kilencféle tölgyfaj díszlik, ezek egyike a cserfa vagy csertölgy (Quercus cerris)
(1993 BibliaiLex.)
1a. (ritk)
e fa tömegesen, sűrűn nőve, ill. e fák alkotta erdő
[Magyarországon] a tölgyerdőből 913.326 hold csertölgy
(1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A Földközi- és Adriai-tenger, illetve az Atlanti-óceán partján élő kullancsok a magyaltölgyet, a Skandinávia melléktengerein élők a vörös áfonyát, a kontinentális területen lévők a dús cserjét és az aljnövényzettel benőtt csertölgyet kedvelik
(2000 Természet Világa)
2.
e fa faanyaga
Legtartósabbak a mérsékelt égövbeli fák közül a tölgyfélék […]. Legkevésbbé tartós a bükk, fűz, nyár, nyír, csertölgy
(1913 RévaiNagyLex.)
3. (rég)
〈az ún. közönséges gyertyán fajba (Carpinus betulus) tartozó növény megnevezéseként〉
Carpinus: Betulus […] Gyertyán-fa; Gyertya-fa; Tser-Tölgy
(1780 Benkő József)
Magyarúl nints kéttség a’ [gyertyánfa] nevében: a’ Lexiconok szerént, ornus deákúl. Nagyváthi tsertlgynek nevezi
(1805 Pethe Ferenc)
ÖE: csertölgyfa, csertölgymag
Sz: csertölgyes
Vö. CzF. ~, tölgy¹; ÉKsz.

Beállítások