csettent ige 4b3

1. tn (gyakr. tárgyragos határozóval) (kissé rég) ’〈nyelvével rendsz. tetszésnyilvánításként〉 azt a szájpadlásához szorítva, majd onnan hirtelen elkapva gyors csettenő hangot hallat’ ❖ egyet csettent neki [ti. az ördögnek a boszorkány] a szájával (1851 Vas Gereben C4386, 65) | Hja, hja, – folytatá ezután [a gróf] elábrándozva és a nyelvével csettentve, – huj, de szép fejér teste volt az anyádnak! (1906–1907 Mikszáth Kálmán C3118, 93).

1a. ts (kissé rég, irod) ’〈nyelvet〉 ezzel a mozdulattal ilyen hang adására késztet’ ❖ [Marjánszkynak a birtoka] megrakta a barackfáját zamatos gyümölccsel, hogy a király is nyelvet csettentene(1893 Mikszáth Kálmán CD04) | add ide Varázsát a szent, emlékező méznek S csettentsd a nyelvem tartón, édesen, Míg más asszonyra nézek (1912 Ady Endre 9003298, 43).

2. tn (gyakr. tárgyragos határozóval) (kissé rég) ’megfeszített hüvelykujjának utolsó percére középső ujjának hegyét jól rányomva, majd hirtelen hüvelykujja tövéhez lecsapva erős csettenő hangot kelt’ ❖ Sándor urfi nagyot csettentett ujjaival (1847 Vas Gereben C4363, 57) | nincs harag ennyi se! (ujjával csettent) (1883 Győry Vilmos 8170012, 70) | [Vilmos] az ujjával csettentve megfordult a sarkán (1892 Ágai Adolf C0545, 95) | jobb keze ujjával erősen csettentett (1957 Hatvany Lajos 9229005, 473).

3. tn (gyakr. tárgyragos határozóval is) (kissé rég) ’működés közben csattanó hangot ad vmi, ill. (vmivel) rácsapva vmire csattanó hangot kelt vki’ ❖ Csett. Hang, mellyet puskán a’ meg eresztett sárkány ejt. […] Csettent. Causat talem sonum [= ilyen hangot idéz elő] (1827 Magyar szótár C7178, 80) | nagyokat csettentett ostorával a […] lovak felett (1851 Vahot Imre C2929, 224) | [a kulcsot] megfordítva, a závár egyet csettentett (1857 Szegfi Mór 8430007, 17) | egészen megszállja őt a szent düh; nagyokat csettent keztyüs tenyerével szük posztóba srófolt czombján (1876 Hevesi Lajos 8184005, 94).

J: csettint.

Vö. CzF. ~, csittent; ÉrtSz.; TESz. csetten; ÉKsz. csettint

csettent ige 4b3
1. tárgyatlan (gyakr. tárgyragos határozóval) (kissé rég)
〈nyelvével rendsz. tetszésnyilvánításként〉 azt a szájpadlásához szorítva, majd onnan hirtelen elkapva gyors csettenő hangot hallat
egyet csettent neki [ti. az ördögnek a boszorkány] a szájával
(1851 Vas Gereben)
Hja, hja, – folytatá ezután [a gróf] elábrándozva és a nyelvével csettentve, – huj, de szép fejér teste volt az anyádnak!
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
1a. tárgyas (kissé rég, irod)
〈nyelvet〉 ezzel a mozdulattal ilyen hang adására késztet
[Marjánszkynak a birtoka] megrakta a barackfáját zamatos gyümölccsel, hogy a király is nyelvet csettentene
(1893 Mikszáth Kálmán)
add ide Varázsát a szent, emlékező méznek S csettentsd a nyelvem tartón, édesen, Míg más asszonyra nézek
(1912 Ady Endre)
2. tárgyatlan (gyakr. tárgyragos határozóval) (kissé rég)
megfeszített hüvelykujjának utolsó percére középső ujjának hegyét jól rányomva, majd hirtelen hüvelykujja tövéhez lecsapva erős csettenő hangot kelt
Sándor urfi nagyot csettentett ujjaival
(1847 Vas Gereben)
nincs harag ennyi se! (ujjával csettent)
(1883 Győry Vilmos)
[Vilmos] az ujjával csettentve megfordult a sarkán
(1892 Ágai Adolf)
jobb keze ujjával erősen csettentett
(1957 Hatvany Lajos)
3. tárgyatlan (gyakr. tárgyragos határozóval is) (kissé rég)
működés közben csattanó hangot ad vmi, ill. (vmivel) rácsapva vmire csattanó hangot kelt vki
Csett. Hang, mellyet puskán a’ meg eresztett sárkány ejt. […] Csettent. Causat talem sonum [= ilyen hangot idéz elő]
(1827 Magyar szótár)
nagyokat csettentett ostorával a […] lovak felett
(1851 Vahot Imre)
[a kulcsot] megfordítva, a závár egyet csettentett
(1857 Szegfi Mór)
egészen megszállja őt a szent düh; nagyokat csettent keztyüs tenyerével szük posztóba srófolt czombján
(1876 Hevesi Lajos)
Vö. CzF. ~, csittent; ÉrtSz.; TESz. csetten; ÉKsz. csettint

Beállítások