csettint ige 4b3

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈nyelvével rendsz. tetszésnyilvánításként〉 azt a szájpadlásához szorítva, majd onnan hirtelen elkapva gyors csettenő hangot hallat’ ❖ Meghiszem azt! szóla amaz legényesen csettintve egyet a nyelvével (1859 Halmágyi Sándor C2008, 61) | Ne félj tőlük … nagyon szelidek … csettints csak a száddal (1880 Turul Ferenc C4330, 127) | a bort csettintve kortyolgatta (1918 Krúdy Gyula CD54) | A pirospulóveres csalódottan csettint. „Azt hittem, nagyobb, mutatni akartam neki”, s a kalapács nyelével megpöccinti a vakondot (1971 Mészöly Miklós 9439004, 774).

1a. ts (ritk, irod) ’〈nyelvet〉 ezzel a mozdulattal ilyen hang adására késztet’ ❖ A gazdag, dúskáló Magyarország képe vonul fel a nyelvet csettintő levesekben, a fenséges töltött káposztában (1924 Krúdy Gyula C2840, 517) | Mindig gyanús az a vendég, aki nyelvet csettint mindenféle bornak, amit elébe adnak (1931 Krúdy Gyula CD54).

2. tn ’megfeszített hüvelykujjának utolsó percére középső ujjának hegyét jól rányomva, majd hirtelen hüvelykujja tövéhez lecsapva erős csettenő hangot kelt’ ❖ csettintett a kezével (1899 Pekár Gyula C3461, 21) | Csettintettem feléje az ujjammal (1900 Krúdy Gyula C2833, 22) | Ma mind a három munkámat visszadobták. Így – csettint az ujjával a rövidnadrágos férfi (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. ts (ritk, irod) ’〈ujjait〉 ilyen mozdulattal összecsapva csettenő hangot kelt’ ❖ [Ruzicska] láthatatlan kiskutyákkal kezdett pajkoskodni, ujjait csettintette feléjük (1930 Krúdy Gyula CD54).

3. tn (tárgyragos határozóval is) (kissé rég) ’〈erővel megsuhintott ostorral, es. más dologgal〉 csettenő hangot kelt(ve odacsap vhova)’ ❖ János kocsis […] egyet csettintett ostorával (1871 Beöthy Zsolt C1015, 133) | a bérkocsis a lovak közé csettintett (1921 Krúdy Gyula CD54) | [a hím nyúl] menekülés közben lökésszerűen és folytonosan mozgatja farkát; mintha csettintene vele (1929 Az állatok világa ford. CD46).

3a. ts (tárgy n. is) (ritk) ’〈eszközt〉 úgy mozgat, hogy az csettenő hangot kelt’ ❖ [a csapózsinórt] olyan szakértelemmel csettintette a fára, mint aki soha mással nem foglalkozott, mint ácsmesterséggel (1941 Tatay Sándor 9704005, 180) | [A virágüzletben] az eladólány egyedül dolgozik, a keze alatt lángol a piros rózsa. Csettint, késel, félrerak (1999 Magyar Hírlap CD09).

J: csettent.

Sz: csettintget.

Vö. ÉrtSz. csettent; TESz. csetten; ÉKsz.

csettint ige 4b3
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈nyelvével rendsz. tetszésnyilvánításként〉 azt a szájpadlásához szorítva, majd onnan hirtelen elkapva gyors csettenő hangot hallat
Meghiszem azt! szóla amaz legényesen csettintve egyet a nyelvével
(1859 Halmágyi Sándor)
Ne félj tőlük … nagyon szelidek … csettints csak a száddal
(1880 Turul Ferenc)
a bort csettintve kortyolgatta
(1918 Krúdy Gyula)
A pirospulóveres csalódottan csettint. „Azt hittem, nagyobb, mutatni akartam neki”, s a kalapács nyelével megpöccinti a vakondot
(1971 Mészöly Miklós)
1a. tárgyas (ritk, irod)
〈nyelvet〉 ezzel a mozdulattal ilyen hang adására késztet
A gazdag, dúskáló Magyarország képe vonul fel a nyelvet csettintő levesekben, a fenséges töltött káposztában
(1924 Krúdy Gyula)
Mindig gyanús az a vendég, aki nyelvet csettint mindenféle bornak, amit elébe adnak
(1931 Krúdy Gyula)
2. tárgyatlan
megfeszített hüvelykujjának utolsó percére középső ujjának hegyét jól rányomva, majd hirtelen hüvelykujja tövéhez lecsapva erős csettenő hangot kelt
csettintett a kezével
(1899 Pekár Gyula)
Csettintettem feléje az ujjammal
(1900 Krúdy Gyula)
Ma mind a három munkámat visszadobták. Így – csettint az ujjával a rövidnadrágos férfi
(1997 Magyar Hírlap)
2a. tárgyas (ritk, irod)
〈ujjait〉 ilyen mozdulattal összecsapva csettenő hangot kelt
[Ruzicska] láthatatlan kiskutyákkal kezdett pajkoskodni, ujjait csettintette feléjük
(1930 Krúdy Gyula)
3. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (kissé rég)
〈erővel megsuhintott ostorral, es. más dologgal〉 csettenő hangot kelt(ve odacsap vhova)
János kocsis […] egyet csettintett ostorával
(1871 Beöthy Zsolt)
a bérkocsis a lovak közé csettintett
(1921 Krúdy Gyula)
[a hím nyúl] menekülés közben lökésszerűen és folytonosan mozgatja farkát; mintha csettintene vele
(1929 Az állatok világa ford.)
3a. tárgyas (tárgy n. is) (ritk)
〈eszközt〉 úgy mozgat, hogy az csettenő hangot kelt
[a csapózsinórt] olyan szakértelemmel csettintette a fára, mint aki soha mással nem foglalkozott, mint ácsmesterséggel
(1941 Tatay Sándor)
[A virágüzletben] az eladólány egyedül dolgozik, a keze alatt lángol a piros rózsa. Csettint, késel, félrerak
(1999 Magyar Hírlap)
Sz: csettintget
Vö. ÉrtSz. csettent; TESz. csetten; ÉKsz.

Beállítások