csigacsináló mn és fn 1A (/nyj)

I. mn

1. ’csigatésztát készítő 〈személy〉’ ❖ a csigacsináló asszonyok a lakodalom előtt való héten (sok) bort megittak (1971 Magyar néprajz CD47).

2. ’fából v. cserépből készült, csigatészta készítésére való 〈konyhai eszköz〉’ ❖ Tojással gyúrják, vékonyra nyujtják [a csigatésztát] s csörögemetélővel apró kockákra metélik, melyeket egyenkint rakosgatnak szövőszékbordából készült csigacsináló bordára s azon az orsó vékony végével kerekre, hengeralakúra pöndörítik (1923–1924 Kiss Lajos¹ C6450, 175) | csigacsináló tábla (1977 NéprajziLex. CD47) | A csigacsináló eszköz első tárgyi emléke egy fából faragott darab Debrecenből, 1782-ből (1997 Magyar néprajz CD47).

II. fn

1. ’fából v. cserépből készült, bordás felületű, csigatészta készítésére való (díszes) konyhai eszköz’ ❖ Hátra volt még a kis konyha felszerelése, az evőeszközök, szép rózsás tálak, tányérok, poharak, üvegek, tömérdek kondérok, vaslábasok, nyujtódeszkák, reszelők, csigacsinálók és derelyemetszők (1931 Oláh Gábor 9487062, 44) | Nádból készítették a vászonszövőszék bordáját, a csigacsinálót, a sajtrácsot, a piheseprűt (1942 Szűcs Sándor C6453, 111) | a fal telis-tele volt faragott sótartókkal, csigacsinálókkal, faragott kanalakkal, fakanalakkal (2000 Természet Világa CD50).

2. ’lakodalom előtt a szükséges mennyiségű csigatészta készítése céljából összegyűlt asszonyok, lányok társas összejövetele, ill. ennek ideje’ ❖ [a lakodalom előtt a legény] minden vasárnap délután, egészen a csigacsinálóig a lánynál van (1942 Papp László² C6452, 187) | A csigacsinálóra kihordták a szoba bútorait a kamrába, tornácra, színbe, és kölcsönkért asztalokat, ládákat, székeket vittek a helyükre (1997 Magyar néprajz CD47) | Nyolc-tíz nappal a lakodalom előtt a vőlegény szüleinél megtartották a csigacsinálót (2000 Baranyi Béla et al. CD36).

Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

csigacsináló melléknév és főnév 1A (/nyj)
I. melléknév
1.
csigatésztát készítő 〈személy〉
a csigacsináló asszonyok a lakodalom előtt való héten (sok) bort megittak
(1971 Magyar néprajz)
2.
fából v. cserépből készült, csigatészta készítésére való 〈konyhai eszköz〉
Tojással gyúrják, vékonyra nyujtják [a csigatésztát] s csörögemetélővel apró kockákra metélik, melyeket egyenkint rakosgatnak szövőszékbordából készült csigacsináló bordára s azon az orsó vékony végével kerekre, hengeralakúra pöndörítik
(1923–1924 Kiss Lajos¹)
csigacsináló tábla
(1977 NéprajziLex.)
A csigacsináló eszköz első tárgyi emléke egy fából faragott darab Debrecenből, 1782-ből
(1997 Magyar néprajz)
II. főnév
1.
fából v. cserépből készült, bordás felületű, csigatészta készítésére való (díszes) konyhai eszköz
Hátra volt még a kis konyha felszerelése, az evőeszközök, szép rózsás tálak, tányérok, poharak, üvegek, tömérdek kondérok, vaslábasok, nyujtódeszkák, reszelők, csigacsinálók és derelyemetszők
(1931 Oláh Gábor)
Nádból készítették a vászonszövőszék bordáját, a csigacsinálót, a sajtrácsot, a piheseprűt
(1942 Szűcs Sándor)
a fal telis-tele volt faragott sótartókkal, csigacsinálókkal, faragott kanalakkal, fakanalakkal
(2000 Természet Világa)
2.
lakodalom előtt a szükséges mennyiségű csigatészta készítése céljából összegyűlt asszonyok, lányok társas összejövetele, ill. ennek ideje
[a lakodalom előtt a legény] minden vasárnap délután, egészen a csigacsinálóig a lánynál van
(1942 Papp László²)
A csigacsinálóra kihordták a szoba bútorait a kamrába, tornácra, színbe, és kölcsönkért asztalokat, ládákat, székeket vittek a helyükre
(1997 Magyar néprajz)
Nyolc-tíz nappal a lakodalom előtt a vőlegény szüleinél megtartották a csigacsinálót
(2000 Baranyi Béla et al.)
Vö. ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások