csigabiga fn 6A
1. (Áll is/gyerm is) ’a néhány milliméterestől a 35 centiméteresig terjedő méretű, rendsz. izmos lábú és jellegzetesen felcsavarodott héjú, az alá teljes terjedelmében visszahúzódni képes puhatestű állat, amelynek fején a szájnyílás és a szem mellett egy v. két pár tapogató van, és amelynek szárazföldi fajait nyálkabevonat védi a kiszáradástól, kül. az éti csiga’ ❖ Tsiga: tsiga-biga, limax (1792 Kisded szótár C0816, 243) | viszsza huzta, mint csigabiga, a szarvát (1851 Fiatalság Barátja 8621001, 53) | Csigabiga (állat), általában a Helicide családba tartozó csigák, különösen pedig a nagy kerti csiga (Helix pomatia L.), melynek husát néhol eszik (1893 PallasLex. CD02) | A szomszéd kertben tyúkok kaparnak békésen, a kerítés lécére a fű között csigabiga kapaszkodik (1933 Dallos Sándor CD10) | A négysoros versikékből vidámság árad, néha kerek kis történetté formálódva mutatják be az egeret, a csigabigát (1996 Új Könyvek CD29).
1a. (rég) ’ilyen állat húsa mint étel’ ❖ Egy Paraſztnak Fia a’ Tsigabigát a’ tzre tévén mikor erſen ſütné azt, kezd keményen énekelni (1776 Esopus meséi ford. C1642, 37) | ínyencsége abból állt, hogy minden este csigabigát evett (1886 Jókai Mór C2334, 181).
2. (jelzőként is) (kissé rég, kedvesk) ’〈tapasztalatlan, félénk (fiatal) személy megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Hát még ezt sem tudtad? Óh te kis csigabiga! (1872 Mikszáth Kálmán C3132, 159) | De ha nagyon kevéssé talál is megnyerőnek majd, úgy-e, fogja tudni a levelek Máriáját nézni egy idegen leányarcban, a Maga aggodalmas és fázós „csiga-biga leányát”, aki az élet annyi furcsa talányát nyujtja türelmes barátja felé éveken át reszkető, gyámoltalan tapogatódzással (1913 Kaffka Margit 9290042, 64) | Tíz évvel ezelőtt Zsiga még csiga-biga volt. Ma mérnök. Atomot kutat (1964 Rónay György 9573177, 27).
3. (rég) ’csekély, jelentéktelen, ill. hitvány dolog’ ❖ Nagy álnokság tsúſzott ide. […] Ez-is tsiga biga, és pad alá hányandó fortély (1790 Virágszótár 7248008, 297) | tsiga biga, dibdabság, aprolák, haszontalanság (1825 Lexicon valachico C2915, 118).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.