csikarag (7a8) l. csikorog

csikorog ige 7a8  csikarag (nyj) , csikorag (nyj)

1. tn ’〈mozgás, kül. forgás közben vmivel érintkező tárgy, (alkat)rész stb. felületének súrlódása közben〉 huzamosan bántó, éles hangot ad’ ❖ A zaklató elme oskola porával, Hadd rágja törvényink csikorgó fogával (1777 Bessenyei György¹ CD01) | Óh! mint tsikorgottak a’ vitorlák, és minden kötelek! (1787 Gelei József ford.–Campe 7117003, 16) | Lassan felnyílt a nehéz vasajtó, a rozsdás sarkak csikorogtak (1858 Jókai Mór CD18) | Csikorogni kezdtek a fékek (1941 Nagy István⁴ 9471006, 147) | elindult a marhaszekér. Csakúgy csikarag, recseg, ahogy kényelmesen húzzák a tehenek (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

1a. (irod) ’〈mozdulat〉 ilyen hangot kelt’ ❖ a szív heves dobogáshoz kezd, mikor a titkos lépcsőkön a léptek csikorognak (1888 Jókai Mór CD18) | lépések csikorogtak a hátuk mögött (1909 Krúdy Gyula CD54) | Csikorog léptem a lombok ijesztő árnyai közt (1956 Fodor András 2005077, 720).

1b. ’〈szemcsés anyag részeinek súrlódásával〉 ilyen hangot hallat’ ❖ Jó féle fövenynek Azt tartsd, melly tsikorog kéz közt (1779 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021007, 24) | Térdig ért a hó s fülhasítólag csikorgott lábaink alatt (1880 Jakab Elek C2189, 440) | foga közt homok csikorgott (1964 Rónay György 9573177, 27) | kavicsos út csikorgott az autó kereke alatt (1986 Nádas Péter 9466005, 528).

1c. ’〈fogával〉 ilyen hangot kelt’ ❖ kiabált és morgott, Néhány fogaival mérgesen csikorgott (1788 Gvadányi József C5115, 182) | A nagyanya alvás közben, vagy ha elgondolkozik, csikorog a fogával (1917 Déry Tibor CD10) | Arca eltorzul, szeme forog, csikorog a fogaival (1947 Németh Andor 2005096, 4).

1d. ’〈kissé merev, kevéssé rugalmas anyagú tárgy, dolog hajlítva〉 tompán nyikorgó hangot ad’ ❖ egy fiatal sudar fa elkezd a mi Jankónk előtt hajlongani, csikoragni (1861 Eredeti népmesék 8306007, 224) | csizmája csikorog (1884 Tóth Sándor C4312, 7) | csikorog az új cipője (1934 Nagy Lajos 9472007, 114) | Cipőnk talpa hangosan kopog a kövezeten. Jánosé csikorog is (1981 Dénes Tibor 9812003, 170).

2. tn (alany n. is) (irod) ’〈hideg (idő)〉 erőteljesen, erős fagy kíséretében megnyilvánul’ ❖ Kívül derekasan csikorgott (1833 Lant C2886, 49) | Bömbölt a szél s a hideg csikorgott (1845 Lukács Pál 8279021, 48) | Dudoljon bár a szél, Csikorogjon a tél, Itt benn a kancsót vigyázom, Bor mellett nem fázom (1846 Népdalok és mondák C2981, 160) | Ha vihar fútt, ha fergeteg dúlt, ha csikorgott: az öreg anya mindig ott volt (1900 Eötvös Károly C1613, 237) | Fujt, csikorgott, mégis úgy érzett, hogy nyár van (1930 Erdélyi József 9127021, 12).

3. tn (irod) ’éles, sivító 〈hang〉, ill. ilyen hangot keltő 〈természeti jelenség, állat, hangszer〉’ ❖ komor Tél téſzi haragját. A’ vizet hídalván, laſsúl fúvalma tſikorgó Eurusnak [= a délkeleti szélnek] (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 8) | Tsikorgó nád-síppal kinoztad versedet (1779 e. Faludi Ferenc C1663, 119) | a’ véres fognak [ti. az oroszlánénak] Tajtéki közt mérges hangok tsikorognak (1788 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Ovidius CD01) | A fűtő leejtett fejjel húzogatta az acéllapátot, a mozdony szenes padlóján ropogtak és csikorogtak a hangok (1928 Kassák Lajos CD10) | [a mezei tücsök] csicsereg, piricskel, prücsköl, cirpel, tércseg, reszeg, csikorog, hegedül (1933 Az állatok világa ford. CD46).

3a. tn ’fogát összeszorítva, fogcsikorgatva beszél vki’ ❖ szólott csikorogva, ’s szavát elfogta keserve (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524377, 149) | A vészbanyák ott fenn vadul Csikorganak, s nem jő Hadur (1853 Arany János 9323027, 133) | – Vén hazug! – csikorgott Portobányi ur (1911 Krúdy Gyula C2844, 70) | Ilyen időről soha nem csikorogtak atyák a holnap kölkeinek (1973 Nagy László² 9473108, 99).

3b. ts ’így mond vki vmit’ ❖ Csak kevesig késnél, Tompor csikorogja, levertem Volna ma mind ezeket, kiknek nem kelle szabadság (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358005, 191) | – Nesze – csikorogta tajtékos szájjal – nesze, zabáld meg magad… (1918 Török Gyula CD10) | – A csap a miénk! – vicsorogta a hentes. – A csap a miénk! – csikorogta a kofa. Egyre közelebb hajoltak egymáshoz, az orruk már-már összeért (1985 Békés Pál 1014003, 39).

4. tn (vál) ’〈szöveg, beszéd〉 nehézkesen, rosszul hangzik’ ❖ A mi nyelvünk. […] Dörgő, ’s nem csikorog; fut ha kell (1819 Kazinczy Ferenc C2569, 300) | A főszerepeket nem hivatásos színészek játsszák, […] betanultan csikorog a szöveg (1995 Magyar Hírlap CD09).

5. tn ’〈rendszer〉 nehézkesen, döcögve működik’ ❖ ezek [ti. a felületes és elfogult emberek] a nemzeti munkásság köpüjében a kész mézet szopó herék, s mig ezek lesznek, nemzeti életünk mindig csak csikorogva fog tenyészni (1847 Hetilap CD61) | ma egy rendelet, holnap egy szerződés, holnapután egy támadás, s az egész csikorog és döcög; hát persze, hogy „nem mehet így tovább” (1936 Márai Sándor 9421007, 69) | csikorogni kezdett a termelés (1951 Örkény István 9500001, 169) | A [19.] század utolsó harmadában csikorogva elinduló [orosz] reformok (1990 Tallár Ferenc 2004004, 421) | az állam háztartása csikorog (1995 Magyar Hírlap CD09).

6. tn (kissé rég, túlzó) ’〈bél, gyomor〉 görcsöl, csikar v. korgó hangot ad, ill. 〈fájdalom, éhség a gyomorban〉 csikarva megnyilvánul’ ❖ Hájat eszünk s ha koplalunk: Belünk azt csikorogva kér (1861 Eredeti népmesék C3085, 209) | az éhségtől szinte hallhatóan csikorgott az emberek gyomra (1919 Krúdy Gyula CD54) | éhség csikorgott gyomromban (1924 Déry Tibor CD10) | a beleimet csikorgó fájás kínozta (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 274).

Sz: csikorgás.

Vö. CzF. csikorgó¹, ~; ÉrtSz. csikorgó, ~; TESz.; ÉKsz. csikorgó, ~; SzT.; ÚMTsz.