csillagzik tn ige 18a8 (rég v. nyj)

1. (alany n. is) (irod) ’〈ég〉 csillagokkal van borítva, és azoktól ragyog, fénylik’ ❖ A’ régiek tsak akkor tudtak éjjel járni, mikor tsillagzott (1778 Faludi Ferenc ford. C1666, 186) | Tsillagozni, Tsillagzani. Stellare (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 400) | Sűrün csillagzik az ég (1862 Vadrózsák C2827, 63) | Mélykék, pavlovi éjszakák fölött csillagzik, bozsog az égbolt (1973 Kiss Benedek 9336003, 11).

2. ’〈Tárgy, dolog〉 fényesen ragyog, csillog.’

2a. ’〈tárgy, dolog〉 a ráeső fényt visszaverve meg-megcsillan’ ❖ Láttyák fény-rubintal tsillagzó páltzáját (1774 Dugonics András C1484, 126) | [A kastély kertjének] közepén mosolygott egy kis térség, … benne csillagzott egy kerek tavacska (1804 Bessenyei György¹ C1097, 51).

2b. (irod) ’〈szem〉 ragyog, csillog’ ❖ Gesztenyeszín fürtök alatt Csillagzó nagy fekete Szemeinek mennyeket nyit Szerelmes tekintete (1825 Kisfaludy Sándor C2685, 12) | Csillagzott két szép szeme (1838 Emlény C0109, 258) | A lány haja bágyadtan, aranyosan csillogott, alig sejtett hullámokban tapadt a lágy homályba, szemük fehérje melegen csillagozva mozdult a sötét háttéren (1916 Gaál Mózes² CD10).

Vö. CzF. ~, csillagzó; TESz. csillag; ÚMTsz.

csillagzik tárgyatlan ige 18a8 (rég v. nyj)
1. (alany n. is) (irod)
〈ég〉 csillagokkal van borítva, és azoktól ragyog, fénylik
A’ régiek tsak akkor tudtak éjjel járni, mikor tsillagzott
(1778 Faludi Ferenc ford.)
Tsillagozni, Tsillagzani. Stellare
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
Sűrün csillagzik az ég
(1862 Vadrózsák)
Mélykék, pavlovi éjszakák fölött csillagzik, bozsog az égbolt
(1973 Kiss Benedek)
2.
〈Tárgy, dolog〉 fényesen ragyog, csillog.
2a.
〈tárgy, dolog〉 a ráeső fényt visszaverve meg-megcsillan
Láttyák fény-rubintal tsillagzó páltzáját
(1774 Dugonics András)
[A kastély kertjének] közepén mosolygott egy kis térség, … benne csillagzott egy kerek tavacska
(1804 Bessenyei György¹)
2b. (irod)
〈szem〉 ragyog, csillog
Gesztenyeszín fürtök alatt Csillagzó nagy fekete Szemeinek mennyeket nyit Szerelmes tekintete
(1825 Kisfaludy Sándor)
Csillagzott két szép szeme
(1838 Emlény)
A lány haja bágyadtan, aranyosan csillogott, alig sejtett hullámokban tapadt a lágy homályba, szemük fehérje melegen csillagozva mozdult a sötét háttéren
(1916 Gaál Mózes²)
Vö. CzF. ~, csillagzó; TESz. csillag; ÚMTsz.

Beállítások