csillan tn ige 1a8 csillanik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég)
1. (átv is) ’〈fény〉(vkinek a szemébe) villan, ill. a ráeső fénytől hirtelen egy pillanatra felfénylik vmi’ ❖ Tiszta az al-lég is […], Csillan imitt-amott repeső bogárral (1862–1863 Arany János C0639, 16) | könyek árja csillanik szemében (1878 Győry Vilmos ford.–Shakespeare CD11) | Az épület ablakaiból itt-ott halvány fény csillant (1916 Gaál Mózes² CD10) | valósággal megdöbbent, mikor minden bevezetés nélkül egyszerre csak a szemébe csillant a víz (1926 Komjáthy Aladár CD10) | a damasztabroszon diszkréten csillan a metszett pohár (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. ’〈vkinek a szeme〉 vmely érzést kifejezve hirtelen egy pillanatra megélénkül’ ❖ egy-egy szövevényes esetnél csillanó szemekkel kiáltott fel (1893 Mikszáth Kálmán C3146, 105) | Mi az ördög! – csillantak Feladlak úr szemei csíptetői mögött (1926 Tersánszky Józsi Jenő 9706002, 192) | Sztyepán Arkagyics szeme jókedvűen csillant (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485064, 181) | [a hölgy] szeme pajkosan csillan (1956 Nők Lapja aug. 9. C1503, 4).
2a. (vál) ’〈vmilyen érzés, kül. öröm vkinek a szemében, arcán〉 hirtelen megmutatkozik, kifejeződik’ ❖ Gúnyt vélt csillanni szemében (1939 Sőtér István 9613005, 42) | az asszony arcán öröm csillan (1947 Rónay György 9573089, 257) | Néhány beszédes szempárban az öröm csillan (1994 Magyar Hírlap CD09).
3. (vál) ’〈rendsz. vmi kedvező, jó dolog〉 hirtelen egy pillanatra megmutatkozik, megjelenik vmiben, vkiben’ ❖ Gyötrelmeimből még is érzeményem, Ha néha egy kis édességre jön; Azt nyujtja búmra csillanó reményem (1822 Aurora C0030, 306) | [Petőfi] versében már a közeli boldogság öröme csillan (1965 Pándi Pál CD53) | Míg a magyarban alig-alig csillan valamelyes kereskedő hajlam, a székely mindig és mindennel kész kereskedni (1978 Gunda Béla CD30) | egy éles észrevétel, amiben humor csillan (1992 Kertész Imre² CD41).
Ö: fel~, meg~.
ÖU: át~, elő~, keresztül~, ki~, össze~, vissza~.
Sz: csillanás.
Vö. ÉrtSz.; TESz. csillog; ÉKsz.