csintalankodik tn ige 12a

1. ’〈gyermek, állat, ritk. felnőtt〉 fegyelmezetlenül élénken, szertelenül, rendsz. vki másnak bosszúságot okozva viselkedik’ ❖ a’ jó lovagló sokkal szebb a’ csintalankodó lovonn, mint a’ szelidenn (1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger C4424, 174) | [a bécsi aulistákkal, azaz egyetemi hallgatókkal] karöltve és csintalankodva végigbarangoltuk Bécs utczáit (1885 Paskay Gyula C3432, 50) | A kölykek is ott csintalankodtak [a szobában] (1901 Gárdonyi Géza C1824, 329) | [Szidi néni képzeletemben] kékfestő köténye zsebébe nyúlkálva, dióval, mandulával dobálja meg halottaim szótlan menetét […], mert csintalankodni is szeretett egykor, messzi lánykorában (1968 Déry Tibor 9107015, 461).

1a. (rég)(virtuskodásból, féktelenségből) elítélhetően, es. törvénysértő módon viselkedik’ ❖ [a fiatalkorú tolvajok] egyebek felett tsíntalankodni ſzoktak; azzal ketsegtetvén magokat, hogy fiatal-vóltokra nézve menttek fognak a bntetéstl lenni (1780 Magyar Hírmondó 7444008, 596) | országunk határán kivül is laknak, kik az igéretek, szófogadások, s irásbeli kötelezettségek valósitásában és teljesitésében csintalankodnak (1847 Hetilap CD61) | Lovaknak a fejét kötik meg, ebek s medvéknek a nyakát, majmoknak ágyékát: embernek a lábán, ha az ember lábaival csintalankodott, fa botost kell viselnie (1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare CD11).

1b. (ritk, átv is) ’heccelődik, kötekedik, ingerlően viselkedik’ ❖ enyelg és csintalankodik bennek [ti. leveleidben] humor is elég (1819 Döbrentei Gábor C2569, 325) | csintalankodott benne a sok bor (1903 Mikszáth Kálmán CD04) | Hárman egy fiatal medvével csintalankodtak, amelyet egyikük láncon húzgált ide-oda, és ijesztette vele a másikat (1954 Makai Imre ford.–Tolsztoj² 9418007, 45).

2. (szépítő) ’〈rendsz. a másik nemhez tartozó személlyel v. személyekkel〉 pajzánul, dévajkodva, ingerlően viselkedik, incselkedik’ ❖ tsintalankodó pimasz férjfiakat (1781 Magyar Hírmondó C0269, 576) | Jöttek cifra, szépruhás urfiak, S a szép lyánnyal csintalankodtanak (1846 Petőfi Sándor 8366283, 56) | a nagy férfitenyerek vidáman megcsapkodják a sivalkodó lányok farát, s […] az izmos lányok nekifeszített karral vállon taszítják a csintalankodó legényt (1931 Sárközi György 9587011, 207) | Huszár László és Tándor Lajos mint Kámzsa és Fanfarusz a csintalankodó tündérlánykáknak célpontul szívesen szolgáló öregeket mutatnak be (1989 Zappe László 2046007, 19).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csín; ÉKsz.; SzT.

csintalankodik tárgyatlan ige 12a
1.
〈gyermek, állat, ritk. felnőtt〉 fegyelmezetlenül élénken, szertelenül, rendsz. vki másnak bosszúságot okozva viselkedik
a’ jó lovagló sokkal szebb a’ csintalankodó lovonn, mint a’ szelidenn
(1808 Verseghy Ferenc ford.Unger)
[a bécsi aulistákkal, azaz egyetemi hallgatókkal] karöltve és csintalankodva végigbarangoltuk Bécs utczáit
(1885 Paskay Gyula)
A kölykek is ott csintalankodtak [a szobában]
(1901 Gárdonyi Géza)
[Szidi néni képzeletemben] kékfestő köténye zsebébe nyúlkálva, dióval, mandulával dobálja meg halottaim szótlan menetét […], mert csintalankodni is szeretett egykor, messzi lánykorában
(1968 Déry Tibor)
1a. (rég)
(virtuskodásból, féktelenségből) elítélhetően, es. törvénysértő módon viselkedik
[a fiatalkorú tolvajok] egyebek felett tsíntalankodni ſzoktak; azzal ketsegtetvén magokat, hogy fiatal-vóltokra nézve menttek fognak a bntetéstl lenni
(1780 Magyar Hírmondó)
országunk határán kivül is laknak, kik az igéretek, szófogadások, s irásbeli kötelezettségek valósitásában és teljesitésében csintalankodnak
(1847 Hetilap)
Lovaknak a fejét kötik meg, ebek s medvéknek a nyakát, majmoknak ágyékát: embernek a lábán, ha az ember lábaival csintalankodott, fa botost kell viselnie
(1854 Vörösmarty Mihály ford.Shakespeare)
1b. (ritk, átv is)
heccelődik, kötekedik, ingerlően viselkedik
enyelg és csintalankodik bennek [ti. leveleidben] humor is elég
(1819 Döbrentei Gábor)
csintalankodott benne a sok bor
(1903 Mikszáth Kálmán)
Hárman egy fiatal medvével csintalankodtak, amelyet egyikük láncon húzgált ide-oda, és ijesztette vele a másikat
(1954 Makai Imre ford.Tolsztoj²)
2. (szépítő)
〈rendsz. a másik nemhez tartozó személlyel v. személyekkel〉 pajzánul, dévajkodva, ingerlően viselkedik, incselkedik
tsintalankodó pimasz férjfiakat
(1781 Magyar Hírmondó)
Jöttek cifra, szépruhás urfiak, S a szép lyánnyal csintalankodtanak
(1846 Petőfi Sándor)
a nagy férfitenyerek vidáman megcsapkodják a sivalkodó lányok farát, s […] az izmos lányok nekifeszített karral vállon taszítják a csintalankodó legényt
(1931 Sárközi György)
Huszár László és Tándor Lajos mint Kámzsa és Fanfarusz a csintalankodó tündérlánykáknak célpontul szívesen szolgáló öregeket mutatnak be
(1989 Zappe László)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csín; ÉKsz.; SzT.

Beállítások